Lemez

The Telescopes: Songs of Love and Revolution

  • - minek -
  • 2021. február 24.

Zene

A nyolcvanas évek végén feltűnt hol négy-, hol öttagú Telescopes az akkori brit pszichedelikus/zajrock szcéna egyik legüdítőbb beltagjának számított, jellemző, hogy első, megosztott EP-jükön a hasonszőrű Loop-pal osztoztak.

Később némileg stílust és hangzást váltva remekül belesimultak a shoegaze/dreampop hullámba is, még ha csak annak tisztes másodvonalába soroltattak is. Némi hiátust követően, az ezredforduló után Stephen Lawrie zenekar-alapító vezetésével újrakezdték, részben a korszellemnek is megfelelően erősebben elektronikus hangképekkel, majd egyre inkább visszatérve a zajos-gitárzengetős gyökerekhez.

Az idei év elején kijött lemezük is tökéletes prezentációja a húrtépős-cipőbámulós Telescopes-receptnek: a drone-ba hajló zajos gitártémák, a hullámzó, örvénylő basszusgitár, a monoton, lüktető ritmusok (ezt részben a példakép Suicide-tól örökölték), amelyek mögül néha törékeny szépségű melódiák törnek fel, szinte hiánytalanul, szabályt nem tisztelve idézik fülünkbe az eredeti határtöréses Telescopes-receptet. Néha a zajszintből is képesek engedni: a Mesmerisedból szinte csak John Cale csellója és Nico hangja hiányzik, a You’re Never Alone With Despair címének tökéletesen megfelelő sötét borongás, némi lebegéssel, a lemezt záró Haul Away the Anchor pedig talált madárhangos ambient. És közben továbbra is nagyszerű, egyben jólesően rettenetes dalokat képesek írni, hiszen a Strange Waves, a This Train vagy a Come Bring Your Love ma is felférne bármely kortárs, a popálmokat sok-sok disszonancia mögé rejtő playlistre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.