Lemez

The Telescopes: Songs of Love and Revolution

  • - minek -
  • 2021.02.24 20:55

Zene

A nyolcvanas évek végén feltűnt hol négy-, hol öttagú Telescopes az akkori brit pszichedelikus/zajrock szcéna egyik legüdítőbb beltagjának számított, jellemző, hogy első, megosztott EP-jükön a hasonszőrű Loop-pal osztoztak.

Később némileg stílust és hangzást váltva remekül belesimultak a shoegaze/dreampop hullámba is, még ha csak annak tisztes másodvonalába soroltattak is. Némi hiátust követően, az ezredforduló után Stephen Lawrie zenekar-alapító vezetésével újrakezdték, részben a korszellemnek is megfelelően erősebben elektronikus hangképekkel, majd egyre inkább visszatérve a zajos-gitárzengetős gyökerekhez.

Az idei év elején kijött lemezük is tökéletes prezentációja a húrtépős-cipőbámulós Telescopes-receptnek: a drone-ba hajló zajos gitártémák, a hullámzó, örvénylő basszusgitár, a monoton, lüktető ritmusok (ezt részben a példakép Suicide-tól örökölték), amelyek mögül néha törékeny szépségű melódiák törnek fel, szinte hiánytalanul, szabályt nem tisztelve idézik fülünkbe az eredeti határtöréses Telescopes-receptet. Néha a zajszintből is képesek engedni: a Mesmerisedból szinte csak John Cale csellója és Nico hangja hiányzik, a You’re Never Alone With Despair címének tökéletesen megfelelő sötét borongás, némi lebegéssel, a lemezt záró Haul Away the Anchor pedig talált madárhangos ambient. És közben továbbra is nagyszerű, egyben jólesően rettenetes dalokat képesek írni, hiszen a Strange Waves, a This Train vagy a Come Bring Your Love ma is felférne bármely kortárs, a popálmokat sok-sok disszonancia mögé rejtő playlistre.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk