Lemez

The Telescopes: Songs of Love and Revolution

  • - minek -
  • 2021. február 24.

Zene

A nyolcvanas évek végén feltűnt hol négy-, hol öttagú Telescopes az akkori brit pszichedelikus/zajrock szcéna egyik legüdítőbb beltagjának számított, jellemző, hogy első, megosztott EP-jükön a hasonszőrű Loop-pal osztoztak.

Később némileg stílust és hangzást váltva remekül belesimultak a shoegaze/dreampop hullámba is, még ha csak annak tisztes másodvonalába soroltattak is. Némi hiátust követően, az ezredforduló után Stephen Lawrie zenekar-alapító vezetésével újrakezdték, részben a korszellemnek is megfelelően erősebben elektronikus hangképekkel, majd egyre inkább visszatérve a zajos-gitárzengetős gyökerekhez.

Az idei év elején kijött lemezük is tökéletes prezentációja a húrtépős-cipőbámulós Telescopes-receptnek: a drone-ba hajló zajos gitártémák, a hullámzó, örvénylő basszusgitár, a monoton, lüktető ritmusok (ezt részben a példakép Suicide-tól örökölték), amelyek mögül néha törékeny szépségű melódiák törnek fel, szinte hiánytalanul, szabályt nem tisztelve idézik fülünkbe az eredeti határtöréses Telescopes-receptet. Néha a zajszintből is képesek engedni: a Mesmerisedból szinte csak John Cale csellója és Nico hangja hiányzik, a You’re Never Alone With Despair címének tökéletesen megfelelő sötét borongás, némi lebegéssel, a lemezt záró Haul Away the Anchor pedig talált madárhangos ambient. És közben továbbra is nagyszerű, egyben jólesően rettenetes dalokat képesek írni, hiszen a Strange Waves, a This Train vagy a Come Bring Your Love ma is felférne bármely kortárs, a popálmokat sok-sok disszonancia mögé rejtő playlistre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.