A saját definíciója szerint teherlift (részletesebben: instrumentális posztapokaliptikus) zenét játszó trió (Köd Gabi – gitár, Dudás Zsombor Koala – basszus, Tóth Zoltán – dob) felállása izgalmas, feszes-virtuóz produkciót sejtet és nem is csalódunk, hiszen remek szerzeményeket hallhatunk, ihletett hangszeres interpretációban. A felütésben (Dub) mintha a korai hatvanas évek instrumentális gitárzenekarait dekonstruálnák, de a bontakozó témák és főleg a remek hangszerszóló más irányba nyit, a pszichedelikus sci-fi finálé pedig tökéletesen keretezi a kompozíciót.
A Mud ehhez képest hamisítatlan varacskos, déli hangulatú stoner rock felütéssel indít, majd mind jobban absztrahálja a sárban fürdő nyersanyagot, mígnem a hallgatót beszippantó groove ravaszul hazavisz a szörfrockgyökerekhez – mintha csak a gitárzene evolúcióját hallanánk visszafelé. A stílusokkal és hangulatokkal való játék a lemez egészén kötelező elem, a River posztpunk/gothic felütését metálos riffelés és kozmikus gitárszóló követi, punkos lezárással, a monumentális Mother pedig mintegy összegzi és betetőzi az addig hallottakat. Az Űrhajó zenéje energikus, érzékeny, szellemes, néha kifejezetten játékos – közben valahol a mélyben ott bujkál némi melankólia is, ami így télidőben szinte otthonossá teszi.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
