A saját definíciója szerint teherlift (részletesebben: instrumentális posztapokaliptikus) zenét játszó trió (Köd Gabi – gitár, Dudás Zsombor Koala – basszus, Tóth Zoltán – dob) felállása izgalmas, feszes-virtuóz produkciót sejtet és nem is csalódunk, hiszen remek szerzeményeket hallhatunk, ihletett hangszeres interpretációban. A felütésben (Dub) mintha a korai hatvanas évek instrumentális gitárzenekarait dekonstruálnák, de a bontakozó témák és főleg a remek hangszerszóló más irányba nyit, a pszichedelikus sci-fi finálé pedig tökéletesen keretezi a kompozíciót.
A Mud ehhez képest hamisítatlan varacskos, déli hangulatú stoner rock felütéssel indít, majd mind jobban absztrahálja a sárban fürdő nyersanyagot, mígnem a hallgatót beszippantó groove ravaszul hazavisz a szörfrockgyökerekhez – mintha csak a gitárzene evolúcióját hallanánk visszafelé. A stílusokkal és hangulatokkal való játék a lemez egészén kötelező elem, a River posztpunk/gothic felütését metálos riffelés és kozmikus gitárszóló követi, punkos lezárással, a monumentális Mother pedig mintegy összegzi és betetőzi az addig hallottakat. Az Űrhajó zenéje energikus, érzékeny, szellemes, néha kifejezetten játékos – közben valahol a mélyben ott bujkál némi melankólia is, ami így télidőben szinte otthonossá teszi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
