Lemez

Űrhajó: Űrhajó

  • - minek -
  • 2021. január 20.

Zene

A múlt év őszén kellemes meglepetésként, részben közösségi adományozásból jelenhetett meg az Űrhajó együttes bemutatkozó lemeze rendes fekete vinylen, sejtelmesen artisztikus, ködszürke borítóval.

A saját definíciója szerint teherlift (részletesebben: instrumentális posztapokaliptikus) zenét játszó trió (Köd Gabi – gitár, Dudás Zsombor Koala – basszus, Tóth Zoltán – dob) felállása izgalmas, feszes-virtuóz produkciót sejtet és nem is csalódunk, hiszen remek szerzeményeket hallhatunk, ihletett hangszeres interpretációban. A felütésben (Dub) mintha a korai hatvanas évek instrumentális gitárzenekarait dekonstruálnák, de a bontakozó témák és főleg a remek hangszerszóló más irányba nyit, a pszichedelikus sci-fi finálé pedig tökéletesen keretezi a kompozíciót.

A Mud ehhez képest hamisítatlan varacskos, déli hangulatú stoner rock felütéssel indít, majd mind jobban absztrahálja a sárban fürdő nyersanyagot, mígnem a hallgatót beszippantó groove ravaszul hazavisz a szörfrockgyökerekhez – mintha csak a gitárzene evolúcióját hallanánk visszafelé. A stílusokkal és hangulatokkal való játék a lemez egészén kötelező elem, a River posztpunk/gothic felütését metálos riffelés és kozmikus gitárszóló követi, punkos lezárással, a monumentális Mother pedig mint­egy összegzi és betetőzi az addig hallottakat. Az Űrhajó zenéje energikus, érzékeny, szellemes, néha kifejezetten játékos – közben valahol a mélyben ott bujkál némi melankólia is, ami így télidőben szinte otthonossá teszi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.