Lemez

LivingTotem: Surreal Ex­is­tence

  • - minek -
  • 2020. november 29.

Zene

A több néven is – DJ Kraak, Panoramic Barrier stb. – aktív Gulyás András ezúttal újabb, minden szempontból súlyos és tartalmas LivingTotem-albummal jelentkezett.

A több néven is – DJ Kraak, Panoramic Barrier stb. – aktív Gulyás András ezúttal újabb, minden szempontból súlyos és tartalmas LivingTotem-albummal jelentkezett, ami hűen tanúskodik az EBM hagyománnyal és a sötétebb indusztriális zenékkel való szoros kapcsolatáról, ahogy a tribal/techno hangzások erőteljes hatásáról is. A patinás német experimental/noise kiadó, az Ant-Zen gondozásában megjelent Surreal Existence-ön (hol kisebb, hol nagyobb kanállal porciózott hangulati, zenei elemek ritka egyensúlyát érzékelhetjük, az alkotó a kötelező sújtást és a mélyen horzsoló, csontig hatoló tónusokat sem spórolta ki az elegyből. A tavaly még a Test Deptet remixelő LivingTotem az új albumán már a felütésként szolgáló első számban (Macrocosm of Corpse Candidates) előveszi a törzsi dobokat, de az organikus lüktetést kisvártatva szinte felmorzsolja a gépek ereje. Néha finom melódiák bontakoznak ki a mindent felőrlő ütemek szorításából, (mint a Yoshi­nori Mausoleum vagy az Ancient Star című szerzeményekben), máskor azonban a kíméletlenül kopogó, egyben táncoltató ritmus nem ad kegyelmet és lehetőség szerint nem hagy túlélőket sem. A LivingTotem számai kivételes atmoszférateremtő erővel bírnak, de még ebből a szempontból is csúcspont az albumot záró, a black metal Mayhemből, Tormentorból, vagy éppen a body music egykori hazai úttörőjeként feltűnt Plasma Poolból is ismerős Csihar Attila földöntúli kántálásával megkoronázott Cyclone of Haarp, az album valódi, vokális csúcspontja.

Ant-Zen/Raumklang, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.