Lemez

Egyedül is megy

Cabaret Voltaire: Shadow of Fear

  • - minek -
  • 2020. december 9.

Zene

Némiképp szenzációnak számít, hogy több mint 26 év után nem is akármilyen új nagylemezzel jelentkezett a Cabaret Voltaire. Persze az is igaz, hogy a Shadow of Fear című albumot egyedül rakta össze Richard H. Kirk, hiszen az utóbbi hat évben is csak ő vitte tovább a régi nevet.

Amikor 1973-ban elindult a dadaizmus zürichi szülőhelyét nevéül választó sheffieldi Cabaret Voltaire története, hárman voltak: Kirk mellett Stephen Mallinder és Chris Watson kezdett a zenekészítés „nem konvencionális” formáival kísérletezni az angliai iparvárosban. Ezek a manipulált szalagokkal, részben saját készítésű elektronikus eszközök segítségével készült felvételek (az utólag publikált antológiák közül ajánlanánk a Mute kiadó Methodology ’74/’78: The Attic Tapes című válogatását) messze megelőzték korukat. A CV élő fellépései ennek megfelelően gyakorta találkoztak a közönség értetlen, sőt ellenséges reakcióival, Mallinder egy alkalommal kórházba is került, amikor az egyik feldühödött koncertlátogató hozzávágott valamit.

Jellemző, hogy a hetvenes évek derekán többször is felléptek a pályafutását Warsaw néven kezdő Joy Divisionnel is, akikhez hasonlóan a CV is elmondhatta, hogy törekvéseik számára a punk nyitott utat, ami a szokatlan, de izgalmas megnyilvánulások iránt is fogékonnyá tette a publikum egy részét. A hetvenes évek CV-je (a pályatárs Throbbing Gristle mellett) új stílust és megnyilatkozási formát is definiált, az ipari (indusztriális) zenét. A monoton gépi lüktetés, a roncsolt hangok, a torzított ének, a sokszor felkavaró hangminták intenzív használata, a zenekészítés csináld magad esztétikája mind arról szólt, hogy más zenei nyelven szólaljanak meg azok az előadók, akik a saját érzékelésükben szürke tónusúnak, fakónak, ridegnek tűnő, sivár környezetükről akartak izgalmasan szólni, tapasztalataikat ritmusokba, dallamfoszlányokba önteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.