Lemez

Egyedül is megy

Cabaret Voltaire: Shadow of Fear

  • - minek -
  • 2020. december 9.

Zene

Némiképp szenzációnak számít, hogy több mint 26 év után nem is akármilyen új nagylemezzel jelentkezett a Cabaret Voltaire. Persze az is igaz, hogy a Shadow of Fear című albumot egyedül rakta össze Richard H. Kirk, hiszen az utóbbi hat évben is csak ő vitte tovább a régi nevet.

Amikor 1973-ban elindult a dadaizmus zürichi szülőhelyét nevéül választó sheffieldi Cabaret Voltaire története, hárman voltak: Kirk mellett Stephen Mallinder és Chris Watson kezdett a zenekészítés „nem konvencionális” formáival kísérletezni az angliai iparvárosban. Ezek a manipulált szalagokkal, részben saját készítésű elektronikus eszközök segítségével készült felvételek (az utólag publikált antológiák közül ajánlanánk a Mute kiadó Methodology ’74/’78: The Attic Tapes című válogatását) messze megelőzték korukat. A CV élő fellépései ennek megfelelően gyakorta találkoztak a közönség értetlen, sőt ellenséges reakcióival, Mallinder egy alkalommal kórházba is került, amikor az egyik feldühödött koncertlátogató hozzávágott valamit.

Jellemző, hogy a hetvenes évek derekán többször is felléptek a pályafutását Warsaw néven kezdő Joy Divisionnel is, akikhez hasonlóan a CV is elmondhatta, hogy törekvéseik számára a punk nyitott utat, ami a szokatlan, de izgalmas megnyilvánulások iránt is fogékonnyá tette a publikum egy részét. A hetvenes évek CV-je (a pályatárs Throbbing Gristle mellett) új stílust és megnyilatkozási formát is definiált, az ipari (indusztriális) zenét. A monoton gépi lüktetés, a roncsolt hangok, a torzított ének, a sokszor felkavaró hangminták intenzív használata, a zenekészítés csináld magad esztétikája mind arról szólt, hogy más zenei nyelven szólaljanak meg azok az előadók, akik a saját érzékelésükben szürke tónusúnak, fakónak, ridegnek tűnő, sivár környezetükről akartak izgalmasan szólni, tapasztalataikat ritmusokba, dallamfoszlányokba önteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.