A Daft Punk vége

Zenélni bolondulásig

  • - minek -
  • 2021. március 17.

Zene

Most, hogy végleg megszűnt duóként létezni és így véget ért a Daft Punk kalandos története, nyugodtan leszögezhetjük, hogy Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem-Christo maradandó hatást gyakorolt az elektronikus tánczene, meg úgy általában a popzene történetére.

Talán meglepő, de a kilencvenes évek elején ők sem elektronikus zenével kezdték pályafutásukat. Darlin’ névre hallgató, a Phoenix későbbi tagjával, Laurent Brancovitzcal közös zenekaruk dalait a Melody Maker kritikusa a kevésbé hízelgő „daft punky thrash” (kb. bolondos punkos veretés) leírással illette. Innen vehette nevét 1993-ban a két, akkor még tizenéves francia, akik már egész másfelé tájékozódtak. Szerencséjükre egy rave partyn sikerült összefutniuk Stuart McMillannel (a Slam DJ-duó fele, egyben a Soma Quality Recordings résztulajdonosa), és átadtak neki egy demó felvételt, rajta volt az első, 1994-ben megjelent szerzeményük (The New Wave – durva és friss techno), amelynek egy verziója Alive címen felkerült a három évvel későbbi albumukra is.

Az első nagy slágerük, a savazós robotdiszkó Da Funk is a Sománál jött ki, még 1995-ben, s a már ekkor erősen hype-olt duót megismerte a klubvilág. Az 1997 elején már nagy kiadónál (Virgin) megjelent Homework pedig igazolta a várakozásokat: egy ötletekben, techno- és house-történeti utalásokban (és hangmintákban), lüktető ritmusokban és üdítően változatos hangulatokban bővelkedő albumot készítettek. És hiába is sorolták be őket is (az amúgy általuk is kezdeményezett) french house/french touch vonulatba, addigra már sok tekintetben túlléptek rajta. A Homework máig is eleven, lelkiismeret-furdalás és megbánás nélkül újra hallgatható darabja az amúgy sok múlandó és rosszul öregedő zenét és stílust felvonultató kilencvenes éveknek. Vidám diszkó, nyers elektrofunk, detroiti techno, chicagói és New York-i house, hozzá teáskanálnyi new wave a legszebb brit ízekkel, és némi franciás nouvelle vague.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.