- minek -

Három amerikai női előadó, három lemez. Van köztük olyan, ami röviden jó, és van olyan, ami hosszan is rövid.

Az 1975-ben alakult clevelandi Pere Ubu az avantgárd, kísérletező rockzene – a rájuk ragasztott címke szerint „avant-garage” – időről időre visszatérő, soha el nem tűnő klasszikusa maradt.

Van valami sajátos báj abban, hogy összeáll néhány jeles muzsikus (bár az egyiket inkább filmkészítőként ismerjük), akik még sohasem zenéltek együtt, és gyakorlatilag szabad improvizációként, vágatlanul egy ültő helyükben felvesznek öt, összességében egy egész lemezt kitevő darabot.

Az új, sorrendben negyedik Ed Sheeran-lemez címe önmagában is ironikus: a folytatása ugyanis a még 2011-ben kiadott No. 5 Collaboration Project EP-nek, amelyet (négy előzményével együtt) Sheeran azért rakott össze érdekesnek és formabontónak szánt, underground grime előadókkal közösen felvett dalokból, hogy valamelyik nagy kiadó végre szerződtesse.

Még most sem érdemes őt teljesen elveszíteni a radarról.