Lemez

Nem temetni jött

Burial: Tunes 2011 to 2019

  • - minek -
  • 2020. február 9.

Zene

Will Bevan, akit jó okkal nevezhetünk az elektronikus (tánc)zene egyik korszakalkotó, stílusteremtő figurájának, 2007 óta nem adott ki rendes albumot.

Pedig első két nagylemeze (Burial, Untrue) sikerrel definiálta újra az akkoriban fénykorát élő (még under­ground státusú és zeneileg is izgalmas) dubstep által dominált, basszusközpontú e-tánczenei világot. Új, már a dubstep utáni zenei evolúciónak utat nyitó irányokat jelölt ki a 2-step/future garage, sőt, a technó stíluselemeinek beépítésével, de ami legfontosabb, hogy mindezekből egy saját, habár nehezen körülírható, mégis markáns, mindenestül saját stílust alakított ki. Az igazi, azonnal felismerhető Burial-hangzást nem pusztán a gondosan kikevert hangok, ritmusképletek, a számok íve szerint modulálódó lüktetés és a szintitémák hátterébe felkent, néha szinte szubliminális, a tudat alatt is befolyásoló hangtöredékek jellemzik, de a szerzemények sajátos melankóliája is. A két korai, prog­ram­adó klasszikust azonban nem követték újabbak, inkább 2–3 számos kiadványokban gondolkodott, ezekből évente néha többet is elkövetett, s a rendre nagy várakozással övezett megjelenések pontosan kirajzolták egy öntörvényű alkotó izgalmas pályaívét. 2019 végére azután a Hyperdub, megjelenései zömének gazdája összepakolt egy dupla CD-nyi válogatást a 2011 óta megjelent, alapvető Burial-munkákból, így egyvégtében is élvezhetjük a monumentális zenefolyamot. (A Burial termékenységét jellemzi, hogy a mostani válogatásra rá nem került darabokból is kitelt volna még egy album.)

A tracklista logikája egyértelmű, a jelenből halad a múlt felé. A legfrissebb azon belül is az atmoszferikus, inkább ambient szerzeményekkel kezdődik, de a csengettyűkből és posztapokaliptikus zörejekből építkező State Foresttől vagy a Beachfire-től pár lépésben eljutunk a gyűjtemény érzelmekkel teli szekciójához. A szinte himnikus Hiders és az epikus/monumentális Come Down to Us az életmű alighanem legpoposabb darabjai – bizonyos szempontból éppen télire való, meleg itallal a kézben a duruzsoló kályha mellett is hallgatható lélekmelegítő, varázsos számok (jól passzol melléjük a csilingelő női hangmintákra épülő, friss garage „sláger”, a Claustro). A fináléban még várnak ránk az életmű örök félhomályban gördülő csúcspontjai (Rough Sleeper, Street Halo, NYC), megannyi elfúlón lüktető, szabálytalan tánczene, apró rezdülésekből, változatos ritmusokból és sodró dinamikából összerakva. Ennél talán már soha nem lesz tökéletesebb a Burial-recept, de Bevan ettől többé-kevésbé elrugaszkodva is mindvégig izgalmas darabokat alkotott.

Hyperdub, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.