Pedig első két nagylemeze (Burial, Untrue) sikerrel definiálta újra az akkoriban fénykorát élő (még underground státusú és zeneileg is izgalmas) dubstep által dominált, basszusközpontú e-tánczenei világot. Új, már a dubstep utáni zenei evolúciónak utat nyitó irányokat jelölt ki a 2-step/future garage, sőt, a technó stíluselemeinek beépítésével, de ami legfontosabb, hogy mindezekből egy saját, habár nehezen körülírható, mégis markáns, mindenestül saját stílust alakított ki. Az igazi, azonnal felismerhető Burial-hangzást nem pusztán a gondosan kikevert hangok, ritmusképletek, a számok íve szerint modulálódó lüktetés és a szintitémák hátterébe felkent, néha szinte szubliminális, a tudat alatt is befolyásoló hangtöredékek jellemzik, de a szerzemények sajátos melankóliája is. A két korai, programadó klasszikust azonban nem követték újabbak, inkább 2–3 számos kiadványokban gondolkodott, ezekből évente néha többet is elkövetett, s a rendre nagy várakozással övezett megjelenések pontosan kirajzolták egy öntörvényű alkotó izgalmas pályaívét. 2019 végére azután a Hyperdub, megjelenései zömének gazdája összepakolt egy dupla CD-nyi válogatást a 2011 óta megjelent, alapvető Burial-munkákból, így egyvégtében is élvezhetjük a monumentális zenefolyamot. (A Burial termékenységét jellemzi, hogy a mostani válogatásra rá nem került darabokból is kitelt volna még egy album.)
A tracklista logikája egyértelmű, a jelenből halad a múlt felé. A legfrissebb azon belül is az atmoszferikus, inkább ambient szerzeményekkel kezdődik, de a csengettyűkből és posztapokaliptikus zörejekből építkező State Foresttől vagy a Beachfire-től pár lépésben eljutunk a gyűjtemény érzelmekkel teli szekciójához. A szinte himnikus Hiders és az epikus/monumentális Come Down to Us az életmű alighanem legpoposabb darabjai – bizonyos szempontból éppen télire való, meleg itallal a kézben a duruzsoló kályha mellett is hallgatható lélekmelegítő, varázsos számok (jól passzol melléjük a csilingelő női hangmintákra épülő, friss garage „sláger”, a Claustro). A fináléban még várnak ránk az életmű örök félhomályban gördülő csúcspontjai (Rough Sleeper, Street Halo, NYC), megannyi elfúlón lüktető, szabálytalan tánczene, apró rezdülésekből, változatos ritmusokból és sodró dinamikából összerakva. Ennél talán már soha nem lesz tökéletesebb a Burial-recept, de Bevan ettől többé-kevésbé elrugaszkodva is mindvégig izgalmas darabokat alkotott.
Hyperdub, 2019
