A jeles magyar elektronikus zenei producer visszatérően a hatos szám jegyében alkot: a két évvel ezelőtti (N)euro-Zen után egy újabb és ismét remek hatszámos EP-vel – ha úgy tetszik: félalbummal – jelentkezett. Három énekesnő most is jellegzetes hangját adta a lemezhez, mellettük Hegyi Dávid zongorán, Subicz Gábor trombitán, Zsuffa Aba pedig gitáron játszott. A szerzeményeket Krizso napi élettapasztalatai, szorongásai ihlették, no és magukon viselik a munkafolyamat sajátos terapikus tapasztalatának nyomait is. Hatásos és változatos ritmikai szerkezetekhez, hol nyomasztó, hol varázsos géphangokhoz és invenciózus hangszerfutamokhoz társul az emberi hang, amely úgy simul bele a zenei szövetbe, hogy közben gondolataink számára is ad némi muníciót. Az erős felütésben (Fights) Jónás Vera érzékeny vokálja túlvilági hangokon és gyomorba markoló, roncsolt basszuson szűrődik át. Majd sebességet váltunk: a mindennapi neurózis szülte Carry On gitárfutamokkal fellazított sötét, de grúvos szintiwave tánczene Csordás Zita (Mayberian Sanskülotts) énekével, aki az EP-t záró ökopesszimista We Are Monstersben is hallható. Itt a metronómszerű alapütemhez izgalmas tört ritmusok és jazzes trombitafutamok is társulnak. A kettő között megcsodálhatjuk Judy Jay egyedien soulos ízű vokálját a füstösen retró triphopos My Name-ben (a ritmus szinte az üllőn csattanó kalapács hangja), de az énekhangot csak mintaként tartalmazó To Find és a Timeless is remekül megkomponált hangulatzenék.
Klinik, 2019
