Lemez

Chromatics: Closer to Grey

  • - minek -
  • 2019. november 17.

Zene

A lassan két évtizede működő portlandi Chromatics a beszédes nevű Italians Do It Better ki­adót alapító Johnny Jewel producer szerelemgyereke, de a varázslatosan melankolikus, erősen retró hangzásban legalább ennyire fontos az énekes-gitáros-szintis Ruth Radelet jellegzetes, néha meleg, máskor kísértetiesen hűvös tónusú hangja. Ahogy mindig, úgy ötödik albumukon is többnyire remek dalokat hallunk, bár a kohézió nem a lemez erőssége: egyszerre érezzük a szinte zavarba ejtő sokszínűséget, és a megvalósítás célratörő, egyben lefegyverző egyszerűségét. A felütés Simon & Garfunkel feldolgozása (The Sound of Silence) nem biztos, hogy beszippantja a befogadót, de a folytatás annál meggyőzőbb. A hibátlan szintipop You’re No Good eleganciája elragadó, a cím­adó Closer to Grey felütése és gitártémája a dark/goth/poszt­punk aranykort hozza vissza, a Twist the Knife gyilkos minimalizmusa és a szándékosan hamisan szóló szinti mind-mind a lemez gátlástalanul naiv eszképizmusát szolgálják: el innen, mindegy, hogy hova! Érdekes, hogy az ezt követő dalok szinte bukolikus tónusa jócskán eltávolít a tánczenei lüktetéstől, a Move a Mountainben vagy a Touch Redben Radelet (s vele a Chromatics) egészen más arcát mutatja. A zenei témákat sem nyújtják sokáig, az egyetlen kivétel az album másik, hosszadalmasabb feldolgozása, a Jesus and Mary Chain On the Wall című száma, könnyeden repetitív stílben elővezetve, stílusos ambient lezárással.

Italians Do It Better, 2019

 

Neked ajánljuk