Lemez

Teebs: Anicca

  • - minek -
  • 2019. december 7.

Zene

Öt év szünet után tért vissza a Los Angeles-i ­beat színtér egyik legszínesebb figurája, a varázsos zenéket komponáló – malawi és barbadosi származású szülők gyermekeként Mtendere Mandowa néven Bronxban született – Teebs, mivel az utóbbi éveket zömmel családjának és a festészetnek szentelte. Szerencsénkre szakított időt arra is, hogy leüljön szintije, szemplere és laptopja mögé, kezébe vegye hangszereit – az ihletett alkotómunka egy kivételesen szép lemezt eredményezett. Az Anicca (ami a buddhizmusban minden létező tünékenységét fejezi ki) nem csupán kategorizálhatatlan, de eszünkbe sem jut, hogy valamiféle skatulyába kellene szorítani a hangok eme időtlen harmóniát sugárzó áradását. A lemez annak ellenére határozott szerkezettel, belső történettel bír, hogy Teebs minden számot más közreműködővel rakott össze. Produceri munkája egyszerre hajlékony és határozott, a lemez minden vokalistával és zenésszel csak gazdagodik, miközben vendégeit sem hagyja útravaló nélkül. Az Atoms Song egyszerre friss és nosztalgikusan andalító felütésétől gyorsan eljutunk a legerősebb kollaborációkig: Sudan Archives hegedűs-énekesnő, a Stones Throw ki­adó friss felfedezettje, Anna Wise (ex-Sonnymoon), illetve Daydream Masi hangjukkal, strófáikkal új értelmet kölcsönöznek az amúgy is mesterien megmunkált, lebegős kompozícióknak. A legerősebb darab talán a Panda Bearrel közös, kábé a chill wave hangzást újraértelmező Studie, de nehéz bármit kiemelni ebből az egyenletesen magas színvonalú albumból.

Brainfeeder/Neon Music, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.