Sam Shepherd az elektronikus tánczene egyik legegyedibb figurája: rendkívüli műgonddal és szárnyaló fantáziával alkotja szerzeményeit, klasszikusan képzett komponistaként nem ragaszkodik a techno/house koordináta-rendszerben kijelölt határokhoz, közben megszállott lemezgyűjtő, extravagáns DJ, sőt néhány éve sikeresen PhD-zett idegtudományból. Bemutatkozó albuma (Elaenia, 2015) a határokat nem ismerő merészsége, a kompozíciók rafinált dinamikája és konstans izgalma miatt vált oly sokak kedvencévé, és emelte őt új szintre meg a fesztiválok nagyobb színpadaira. Crush című új albuma az élő fellépések tapasztalatai nyomán született, mivel korábban Shepherd a The xx koncertek előtt egy Roland dobgéppel és egy Buchla szintetizátorral szórakoztatta a közönséget. Most az efféle élőben elővarázsolt különös, nem könnyen befogadható hangképeket próbálta megismételni a stúdióban, és ebből egy rendkívül változatos, sok tekintetben merész, sokfelé elkalandozó, szórakoztató lemez született, ami megint csak fittyet hány az elvárásokra. A Falaise csaknem kortárs klasszikus felütésétől, kedves ambient darabokon, kissé játékosabb tört ütemű megoldásokon és zord kompozíciókon át jutunk el a rafinált és sokszínű zárásig. Valójában egyik szerzeménynél sem sejthető az első perc alapján, hogyan is fog végződni, így a Crush még a szokásosnál is több megfejtői élménnyel jutalmazza a befogadót.
Ninja Tune/Neon Music, 2019
