- minek -

A visszatekintéshez megvan már a kellő távlat, így nyugodtan leírhatjuk: Anna Calvi személyében egy erős, szuverén, minden tekintetben saját hanggal bíró előadó jelent meg, teljes alkotói fegyverzetben még az évtized elején.

Semmi sem tudja úgy megzavarni a műfaji kalitkák stabilan kijelölt rácsaihoz szokott zenerajongót, mint amikor a zenészek egymástól látszólag távoli műfajokat uszítanak egymásra – mint vadakat az arénában –, ám a stíluselemek végül a várakozásokra rácáfolva harmonikusan egybesimulnak az értő kezek alatt.

Általában a nagyobb európai fesztiválokon is nyomasztó az angolszász zenekarok fölénye – ritka alkalom, amikor a Szigeten, hétfő este leginkább egy francia csapat felléptét várja a (speciális igényű) koncertlátogató.

Az idei Sziget Fesztivál mezőnye jóval erősebb, mint amit az elmúlt években megszokhattunk – vonatkozik ez a „tánckompatibilis” popzenékre is. Erős a skandináv felhozatal, de nem csak rájuk kell figyelni.

Voltaképpen kevés elektronikuszene-készítő képes a szélesen áradó érzelmeket, gyorsan csapongó kedvet, változó hangulatokat olyan perfekt, szinte már dalszerű szerzeményekbe csomagolni, mint a hamburgi Stefan Kozalla, alias DJ Koze.

Negyedszázad elteltével érthető módon támadt fel a kilencvenes évek iránti nosztalgia, megidézésére pedig kevés jobb médium akad, mint a legendás idők szellemét későbbi munkáiba is átmentő Massive Attack.