Lemez

Végül elengedi

Neneh Cherry: Broken Politics

  • - minek -
  • 2018. november 30.

Zene

Él közöttünk és mindenki gyönyörűségére szorgalmasan alkot egy britként megismert, valójában svéd énekesnő (szülei révén svéd és afrikai), akinek minden strófájában, fordulatában tükröződik a már csaknem negyven­éves, szinte folyamatos jelenlét az utóbbi évtizedek popzenéjének izgalmasabb felén.

Neneh Cherry (Neneh Mariann Karlsson) élete és zenei pályafutása, minden közhelyen túl, tényleg kész regény, de az izgalmakban, érzelmekben és fordulatokban gazdag sztorit lehetetlen pár bővített mondatban összefoglalni. Az viszont igen örömteli, hogy az utóbbi hat évben gyakrabban jelentkezett: 2011-ben a remek honfitárs szaxofonos Mats Gustafsson zenei dekonstrukcióban utazó triója, a The Thing oldalán készített egy remek lemezt (The Cherry Thing), két év múlva rajongásig szeretett édesanyja, a textilművész Moki (Monica Karlsson) halála ihlette Blank Projectet, amely az 1996-os Man óta első szólólemeze volt. A Blank Projectnek, ahogy a mostani Broken Politics című albumnak is, Kieran Hebden (alias Four Tet) a producere: ő volt az, aki a Cherry és a férje és alkotótársa, Cameron „Booga Bear” McVey által készített házilagos demó alapján rögzítette az énektémákat, hozzátéve a magáét… A végeredményre alighanem rá sem lehetett ismerni. A finoman kezelt, egymáshoz passzított hangminták, a gondosan kiollózott (ritkábban élőben rögzített) hangszerfutamok, a maguk látszólagos visszafogottságában is stílusos kulisszát teremtenek Cherry hangjának, amely talán még jobb, kimunkáltabb, és érettebben szól, mint valaha. Tökéletesen uralja és formálja a hangokat, akár énekel, akár reppel; tudja, hogy mikor kell szordínóval megszólalnia, s mikor eresztheti ki a tüdejét. A zömmel elektronikus, néha jazz-futamokkal is prezentált soul/funk/r&b dalok témái izgalmasan változatosak: a címmel ellentétben direkt politizálást hiába is keresnénk, de annyi biztos, hogy Cherry rendkívül érzékenyen nyúl a társadalmi témákhoz, elég csak a lőfegyvertartási járványról szóló Shot Gun Shackre gondolni. De ezt sem egy protest énekes dühös elszántságával, hanem saját személyiségén és sajátos poézisén átszűrve teszi. A Fallen Leaves – anélkül, hogy nosztalgiába menekülne – ugyanilyen finoman szól a múló időről, a néhai posztpunk aranykorról, amikor a pályafutása indult, talán az sem véletlen, hogy a visszhangos, lebegős Kong pszichodubja a Massive Attack-os 3D keze nyomát is viseli. Neneh Cherry az izgalmas ritmikájú Soldierrel nem csupán összefoglalja és lezárja az albumot, de úgy néz szembe a múlttal, hogy elszántan és nagy alkotókedvvel túl is lépett rajta.

Smalltown Supersound, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.