Lemez

Az X-akta

Brainfeeder X

  • - minek -
  • 2019. február 10.

Zene

Működésének 10. évfordulóját ünnepli a keleti parti zenei színtér egyik legfontosabb vegykonyhája, a tengerentúli Brainfeeder kiadó.

Flying Lotus szerelemgyerekéről beszélünk, ami önmagában megér néhány keresetlen szót. A zenészkarrierjét az előző évtized közepén kezdő Steven Ellison kivételes alkotó, valódi reneszánsz ember: remek komponista, producer, dj, filmkészítő, álnéven rapperként is kipróbálta magát. Esetében tényleg jelentőséggel bírnak az untig ismételgetett életrajzi tények, a zeneszerző, énekes nagymama, hogy a nővére Alice Coltrane, aki remek jazz-zongorista és hárfás volt, akinek a férje pedig John Coltrane…

Az ihlető, inspiráló családi háttér önmagában talán kevés lett volna a sikerhez, de Ellison/FlyLo ezt a gazdag zenei örökséget a maga és a zeneszerető publikum javára fordította. A szerteágazó (többek között remek szólóalbumokban is kulmináló) történet eme szála arról szól, hogyan fogta össze a többnyire fiatal Los Angeles-i zenekészítőkből álló alkotói kört mint integráló figura, kiadóvezető és producer. A Brainfeeder-istálló (amelynek tengeren inneni partnere a Ninja Tune) közben minden tekintetben a felnőttkorba lépett, ezt maximálisan bizonyítja a jubileumra összerakott dupla válogatás. Ráadásul rengeteg az új vagy eddig kiadatlan zene: a 36-ból elvileg 22 ebben a formában még sehol sem jelent meg (vagy legfeljebb eldugott, ritka kiadványokon, például a Drive Time című mixkazettán) és e viszonylag friss darabok tökéletesen illeszkednek a jórészt klasszikusokból álló első blokkhoz, így együtt pedig erős érveket szolgáltatnak ahhoz is, hogy miért volna érdemes végighallgatni gyakorlatilag a kiadó teljes katalógusát. Nyilvánvaló, hogy az alkotók mennyire lazán kezelik a műfaji határokat, így azok átlépése és zárójelbe tétele napi rutin a számukra. A jazz, a soul, a funk, a hiphop, a technó/house, sőt a folk és a blues változó arányban, de egyformán ihletője a szerzeményeknek, és ennek a teremtő eklektikának valóságos zenés emlékműve Flying Lotus, Shabazz Palaces és Thundercat (a kiadó hangszervirtuóz/előadó ásza) Woke címke alatt készült közös száma, a The Lavishment of Light Looking George Clinton közreműködésével. Amúgy meg lassú, erős atmoszférájú elektronikától, aminek Teebs, TOKiMONSTA, Lapalux vagy Daedelus is mestere, a gyorsabb tánczenéig, mondjuk, Martyn, Ross From Friends, Moiré vagy a footwork-producer DJ Paypal elővezetésében, és a Brandon Coleman, Georgia Anne Muldrow-féle agyas soulig, sőt a fúziós jazzig a teljes spektrumot megkapjuk. Mind minőségi munka, egyik sem tucattermék, tökéletesen megfelelők arra, hogy teljesen elmerüljünk bennük.

Brainfeeder/Neon Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.