Lemez

Az X-akta

Brainfeeder X

  • - minek -
  • 2019. február 10.

Zene

Működésének 10. évfordulóját ünnepli a keleti parti zenei színtér egyik legfontosabb vegykonyhája, a tengerentúli Brainfeeder kiadó.

Flying Lotus szerelemgyerekéről beszélünk, ami önmagában megér néhány keresetlen szót. A zenészkarrierjét az előző évtized közepén kezdő Steven Ellison kivételes alkotó, valódi reneszánsz ember: remek komponista, producer, dj, filmkészítő, álnéven rapperként is kipróbálta magát. Esetében tényleg jelentőséggel bírnak az untig ismételgetett életrajzi tények, a zeneszerző, énekes nagymama, hogy a nővére Alice Coltrane, aki remek jazz-zongorista és hárfás volt, akinek a férje pedig John Coltrane…

Az ihlető, inspiráló családi háttér önmagában talán kevés lett volna a sikerhez, de Ellison/FlyLo ezt a gazdag zenei örökséget a maga és a zeneszerető publikum javára fordította. A szerteágazó (többek között remek szólóalbumokban is kulmináló) történet eme szála arról szól, hogyan fogta össze a többnyire fiatal Los Angeles-i zenekészítőkből álló alkotói kört mint integráló figura, kiadóvezető és producer. A Brainfeeder-istálló (amelynek tengeren inneni partnere a Ninja Tune) közben minden tekintetben a felnőttkorba lépett, ezt maximálisan bizonyítja a jubileumra összerakott dupla válogatás. Ráadásul rengeteg az új vagy eddig kiadatlan zene: a 36-ból elvileg 22 ebben a formában még sehol sem jelent meg (vagy legfeljebb eldugott, ritka kiadványokon, például a Drive Time című mixkazettán) és e viszonylag friss darabok tökéletesen illeszkednek a jórészt klasszikusokból álló első blokkhoz, így együtt pedig erős érveket szolgáltatnak ahhoz is, hogy miért volna érdemes végighallgatni gyakorlatilag a kiadó teljes katalógusát. Nyilvánvaló, hogy az alkotók mennyire lazán kezelik a műfaji határokat, így azok átlépése és zárójelbe tétele napi rutin a számukra. A jazz, a soul, a funk, a hiphop, a technó/house, sőt a folk és a blues változó arányban, de egyformán ihletője a szerzeményeknek, és ennek a teremtő eklektikának valóságos zenés emlékműve Flying Lotus, Shabazz Palaces és Thundercat (a kiadó hangszervirtuóz/előadó ásza) Woke címke alatt készült közös száma, a The Lavishment of Light Looking George Clinton közreműködésével. Amúgy meg lassú, erős atmoszférájú elektronikától, aminek Teebs, TOKiMONSTA, Lapalux vagy Daedelus is mestere, a gyorsabb tánczenéig, mondjuk, Martyn, Ross From Friends, Moiré vagy a footwork-producer DJ Paypal elővezetésében, és a Brandon Coleman, Georgia Anne Muldrow-féle agyas soulig, sőt a fúziós jazzig a teljes spektrumot megkapjuk. Mind minőségi munka, egyik sem tucattermék, tökéletesen megfelelők arra, hogy teljesen elmerüljünk bennük.

Brainfeeder/Neon Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.