Lemez

Az X-akta

Brainfeeder X

  • - minek -
  • 2019. február 10.

Zene

Működésének 10. évfordulóját ünnepli a keleti parti zenei színtér egyik legfontosabb vegykonyhája, a tengerentúli Brainfeeder kiadó.

Flying Lotus szerelemgyerekéről beszélünk, ami önmagában megér néhány keresetlen szót. A zenészkarrierjét az előző évtized közepén kezdő Steven Ellison kivételes alkotó, valódi reneszánsz ember: remek komponista, producer, dj, filmkészítő, álnéven rapperként is kipróbálta magát. Esetében tényleg jelentőséggel bírnak az untig ismételgetett életrajzi tények, a zeneszerző, énekes nagymama, hogy a nővére Alice Coltrane, aki remek jazz-zongorista és hárfás volt, akinek a férje pedig John Coltrane…

Az ihlető, inspiráló családi háttér önmagában talán kevés lett volna a sikerhez, de Ellison/FlyLo ezt a gazdag zenei örökséget a maga és a zeneszerető publikum javára fordította. A szerteágazó (többek között remek szólóalbumokban is kulmináló) történet eme szála arról szól, hogyan fogta össze a többnyire fiatal Los Angeles-i zenekészítőkből álló alkotói kört mint integráló figura, kiadóvezető és producer. A Brainfeeder-istálló (amelynek tengeren inneni partnere a Ninja Tune) közben minden tekintetben a felnőttkorba lépett, ezt maximálisan bizonyítja a jubileumra összerakott dupla válogatás. Ráadásul rengeteg az új vagy eddig kiadatlan zene: a 36-ból elvileg 22 ebben a formában még sehol sem jelent meg (vagy legfeljebb eldugott, ritka kiadványokon, például a Drive Time című mixkazettán) és e viszonylag friss darabok tökéletesen illeszkednek a jórészt klasszikusokból álló első blokkhoz, így együtt pedig erős érveket szolgáltatnak ahhoz is, hogy miért volna érdemes végighallgatni gyakorlatilag a kiadó teljes katalógusát. Nyilvánvaló, hogy az alkotók mennyire lazán kezelik a műfaji határokat, így azok átlépése és zárójelbe tétele napi rutin a számukra. A jazz, a soul, a funk, a hiphop, a technó/house, sőt a folk és a blues változó arányban, de egyformán ihletője a szerzeményeknek, és ennek a teremtő eklektikának valóságos zenés emlékműve Flying Lotus, Shabazz Palaces és Thundercat (a kiadó hangszervirtuóz/előadó ásza) Woke címke alatt készült közös száma, a The Lavishment of Light Looking George Clinton közreműködésével. Amúgy meg lassú, erős atmoszférájú elektronikától, aminek Teebs, TOKiMONSTA, Lapalux vagy Daedelus is mestere, a gyorsabb tánczenéig, mondjuk, Martyn, Ross From Friends, Moiré vagy a footwork-producer DJ Paypal elővezetésében, és a Brandon Coleman, Georgia Anne Muldrow-féle agyas soulig, sőt a fúziós jazzig a teljes spektrumot megkapjuk. Mind minőségi munka, egyik sem tucattermék, tökéletesen megfelelők arra, hogy teljesen elmerüljünk bennük.

Brainfeeder/Neon Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.