Lemez

Az X-akta

Brainfeeder X

  • - minek -
  • 2019. február 10.

Zene

Működésének 10. évfordulóját ünnepli a keleti parti zenei színtér egyik legfontosabb vegykonyhája, a tengerentúli Brainfeeder kiadó.

Flying Lotus szerelemgyerekéről beszélünk, ami önmagában megér néhány keresetlen szót. A zenészkarrierjét az előző évtized közepén kezdő Steven Ellison kivételes alkotó, valódi reneszánsz ember: remek komponista, producer, dj, filmkészítő, álnéven rapperként is kipróbálta magát. Esetében tényleg jelentőséggel bírnak az untig ismételgetett életrajzi tények, a zeneszerző, énekes nagymama, hogy a nővére Alice Coltrane, aki remek jazz-zongorista és hárfás volt, akinek a férje pedig John Coltrane…

Az ihlető, inspiráló családi háttér önmagában talán kevés lett volna a sikerhez, de Ellison/FlyLo ezt a gazdag zenei örökséget a maga és a zeneszerető publikum javára fordította. A szerteágazó (többek között remek szólóalbumokban is kulmináló) történet eme szála arról szól, hogyan fogta össze a többnyire fiatal Los Angeles-i zenekészítőkből álló alkotói kört mint integráló figura, kiadóvezető és producer. A Brainfeeder-istálló (amelynek tengeren inneni partnere a Ninja Tune) közben minden tekintetben a felnőttkorba lépett, ezt maximálisan bizonyítja a jubileumra összerakott dupla válogatás. Ráadásul rengeteg az új vagy eddig kiadatlan zene: a 36-ból elvileg 22 ebben a formában még sehol sem jelent meg (vagy legfeljebb eldugott, ritka kiadványokon, például a Drive Time című mixkazettán) és e viszonylag friss darabok tökéletesen illeszkednek a jórészt klasszikusokból álló első blokkhoz, így együtt pedig erős érveket szolgáltatnak ahhoz is, hogy miért volna érdemes végighallgatni gyakorlatilag a kiadó teljes katalógusát. Nyilvánvaló, hogy az alkotók mennyire lazán kezelik a műfaji határokat, így azok átlépése és zárójelbe tétele napi rutin a számukra. A jazz, a soul, a funk, a hiphop, a technó/house, sőt a folk és a blues változó arányban, de egyformán ihletője a szerzeményeknek, és ennek a teremtő eklektikának valóságos zenés emlékműve Flying Lotus, Shabazz Palaces és Thundercat (a kiadó hangszervirtuóz/előadó ásza) Woke címke alatt készült közös száma, a The Lavishment of Light Looking George Clinton közreműködésével. Amúgy meg lassú, erős atmoszférájú elektronikától, aminek Teebs, TOKiMONSTA, Lapalux vagy Daedelus is mestere, a gyorsabb tánczenéig, mondjuk, Martyn, Ross From Friends, Moiré vagy a footwork-producer DJ Paypal elővezetésében, és a Brandon Coleman, Georgia Anne Muldrow-féle agyas soulig, sőt a fúziós jazzig a teljes spektrumot megkapjuk. Mind minőségi munka, egyik sem tucattermék, tökéletesen megfelelők arra, hogy teljesen elmerüljünk bennük.

Brainfeeder/Neon Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.