Lemez

"Gaga hangja fokozatosan veszi át az uralmat"

Lady Gaga, Bradley Cooper: A Star Is Born Soundtrack

  • - minek -
  • 2018. december 26.

Zene

Az utóbbi idők egyik legsikeresebb, egyértelműen a zenére épülő, musicaldramaturgiájú filmje a Csillag születik, a korábban színészként megismert Bradley Cooper ihletett (újra)filmesítésében.

A film gazdag és zömmel friss zenei nyersanyaga önmagában is megérdemelte volna az albumot, de tudjuk jól, hogy a tétet az emelte az égig, hogy a főszereplő, egyben a dalok jó részének előadója az utóbbi években színészként és zenei előadóként is megújuló, saját arcát és karakterét megtaláló Lady Gaga. Azért ne felejtsük azt sem, hogy a film és annak zenéje is bizonyítja, hogy Cooper nemcsak színészként és rendezőként, de énekesként is rendben van, karakteres énekhang birtokosa, amit e lemezen is számtalanszor bizonyít.

Az album a Black Eyes neo-grunge döngölésével kezdődik, megidézve Cooper karakterének varacskos, rockeroldalát. Gaga először a filmből kivágott részletben jelenik meg, ahol a Some­­­where Over the Rainbow-t énekli – ilyenkor látszik, hogy bár némelyek számára idegesítő a dalok sorát megtörni a vászonról kiemelt párbeszédtöredékekkel, ám ennek még itt is akadhat némi dramaturgiai funkciója. Gaga hangja fokozatosan veszi át az uralmat: az Edith Piaf-feldolgozás La Vie en rose megint csak a frissen kiteljesedő előadói repertoárjának sokoldalúságát bizonyítja, míg Cooper a Maybe It’s Time meggyőzően előadott balladájával (Jason Isbell szerzeményével) válaszol. A lemez és film slágerét, a Shallow-t alighanem már mindenki hallotta – a perfektül eltalált dal egyben bizonyság, hogy Gaga és Cooper nagyon is eltérő karakterű és iskolázottságú énekhangja között igen-is működik a kémia. Az efféle érzelmektől túltengő, hatásosan hangszerelt, duettben előadott balladákkal mindig keskeny pallón egyensúlyoznak az előadók, de ez esetben és a film dalainak többségén sikerül a mutatvány, sőt, úgy tűnik, hogy számos bekezdéssel sikerült is bővíteni azt a bizonyos amerikai daloskönyvet. Akad itt minden: a folk-country balladáktól olyan, az eklektikus déli rockot új életre keltő dalokig, mint a Diggin’ My Grave, amelyet több más számhoz hasonlóan Lucas Nelson közreműködésével rögzítettek. A lemez második felében érezhetően Gaga dominál, és érdemes is rá terhelni az előadói feladatok javát, elvégre mind a kissé retró soulballadákban (legyen az a hatvanas éveket visszahozó Look What I Found vagy a nyolcvanasokat felelevenítő Heal Me), mind az újabb stílusú táncos, elektropopos darabokban (Why Did You Do That) remekül teljesít. És akkor még el sem érkeztünk a finálé tűzijátékáig, ahol az I’ll Never Love Again szívfájdító és felemelő balladájával tényleg ellövik az utolsó petárdát is – a célt elérték, a befogadó rohan, hogy újra- és újranézze a filmet.

Interscope, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.