Lemez

Üdvözlet hazulról

  • - minek -
  • 2019. január 20.

Zene

Az év utolsó hónapjaiban remek magyar zenék jelentek meg – ne hagyjuk ki őket!

Shades of Budabeats: 10 Years Tíz éve alapította a Budabeats kiadót a kiváló DJ Gandharva és máig ő működteti állandó lemezlovas és vinilgyűjtő kollégájával, Von Yodival közösen. Aki belehallgatott izgalmas katalógusukba, tudhatja, hogy az általuk ki­adott, zömmel maxi/EP terjedelmű lemezeken ugyan­úgy találni afroritmikákkal megbolondított lassú-középtempós, eklektikus house-t, mint archív krimijazzt, de persze kissé átértelmezve. A jubileumi válogatásuk pontosan ilyen gazdag tálalásban kínálja a portfóliót, ráadásul teszi mindezt 11 exkluzív, eddig kiadatlan felvétellel. A Dokkerman & The Turkeying Fellaz nyitó darab (Dusk) maga a 14 karátos pszichedelikus jazzfunk, zsíros grúvokkal, némi egzotikával és dögös fúvósszekcióval. De ez csak a zenei hullámvasút első állomása: füstös jazz hop (mint Tom Caruana számos MC-vel felturbózott száma, a Three Days) éppúgy akad itt, mint retro easy listening (Suhov Öli Ölije valószínűleg egy sikeresen kitúrt régi lemeznek köszönheti születését). A hazai szupergruppnak számító Mabon Dawud Orchestra egyszerre szellemesen és pazarló gazdagsággal hangszerelt afrikai jazzgroove-ja (Taeb Adub) hangzásban szinte a kora hetvenes éveket hozza vissza, amihez remek folytatás az Umoja hipnotikus afroelektronikája (Regina). A kompiláció utolsó traktusában számos direkt tánczenét is találunk, amelyek szintén megérik a pénzüket – közülük mindenekelőtt a Chillum Trio savba mártott, ravaszul bontakozó és építkező 4/4-es globál diszkóbombáját (Taïm) ajánlanánk a figyelmükbe. Ráadásul – rögtön az Auto Reverse-féle hibátlan szintiwave Cruisin’ the Milky Way után – a Freakin’ Disco is odaért erre a válogatásra egy remek szerzeménnyel. (Budabeats, 2018)

 

 

 

 

 

Savages Y Suefo: Brotherhood A tartalmas zenékben utazó Savages–Suefo-kettős számos formációban csinál zenéket, sokat foglalkoztatott DJ-k, ráadásul van egy saját kiadójuk is, a Mana Mana Records. De saját albumaikat a német Agogo Records gondozza, náluk jelent meg lassú és középtempós elektronikából, blues, funk, dub, easy/filmzenei és hiphop hatásokból összerakott hangulatos második lemezük is. Az biztos, hogy a szerző-producerek látszólag lazán és megerőltetés nélkül rázzák ki kabátujjukból a jolly jokereket. A címadó nyitószám blues hopja után a lendületes Revolutionben feltűnik Ashley Slater, aki már a kilencvenes évek MTV-világában is sztár volt a Freak Powerrel… Itt három számban is énekel, rendre más-más, de mindig izgalmas tónusban. A női vokalisták közül feltétlenül megemlítenénk Denise M’Baye-t (többek között a Mo’Horizonsból), aki a dub-ütemre ringatózó All My Life is in this Bagben és a rendhagyó rhythm & blues/soul Wingsben is remek. (Agogo, 2018)

 

 

 

 

Freakin’ Disco: Monster A kvartett felállású zenekar (Keresztes Gábor – billentyűs hangszerek, scratch, elektronika; Komjáti Áron – gitár, effektek; Csizmás András – bőgő, elektronika; Szabó Sipos Ágoston – dobok) egyszerre feszes és izgalmas megszólalásra képes, de a megírt szerkezeti alapokat sokszor improvizációk töltik ki. Mindezt azért is érdemes leírni, mert az új album, a Monster első száma, a Lasergun kevéssé organikus prog-house számként indul, ellentmondást nem tűrő technoid veretéssel. Majd jön valami acid rockos csavar, egy kis pszichedélia, ami a szám utolsó negyedére tökéletesen kihoz a monotónia okozta transzból. És ez a rafinált szerkesztés jellemző a lemez valamennyi számára: a szintik, a bőgő, a dob, a gitár remek összjátéka teszi emlékezetessé és rendkívül hatásossá azokat a többfázisú, rockból, némi jazzből, bizonytalan forrásvidékű zenei egzotikából és elektronikus lüktetésből összerakott számokat, amelyek hol extázisig pörgetnek, hol meditatív állapotba löknek. A lemezt záró monumentális, húszperces Bardo mindezt nagyban ismétli, miközben a jól felépített kozmikus diszkóból szinte varázs­ütésre visszatérnek a felütés meditatív hangulatához. Remek lemez, az év egyik legjobb hazai megjelenése! (Launching Gagarin Records & Management, 2018) 

 

 

 

 

 

Baen Mow, Czrjk: Kisüzem Live Ses-sions Molnár Bence és Czirják Tamás duója, a Jazzbois a hazai klubélet egyik legérdekesebb formációja, ám a Kisüzemben rögzített forró hangulatú koncertjüket, melyen főleg improvizációkat és ihletett feldolgozásokat játszottak, inkább a tagok művésznevén jelentették meg – kazettán. Velük zenéltek vendégeik is: az elején (az A oldalon) Sabák Péter (Amoeba) énekel, egyebek mellett a Feel Like Making Love című jazz-sztenderdet, vagy Flying Lotus Tea Leaf Dancerjét, Moog pedig basszusozik is pár számban, majd csatlakozik a rapper Nash a Slow Village-ből. A koncertfelvétel második része, a B oldal, viszont improvizáció Moog- és Rhodes-szintetizátoros felállással és némi virtuozitással: jellemző, hogy pár szám kivételével a basszust is a bal kézzel doboló Czirják Tamás játssza jobbjával. Ebben a blokkban sokkal több a kreatív „megőrülés”, közben érezhető, milyen jó ízzel, tökéletes összhanggal muzsikálnak együtt: a fülünk hallatára születik meg több remek szám is. (PrePost Records, 2018)

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.