Lemez

Mielőtt a szív megszakad

Felső Tízezer: Majd lesz valahogy

  • - minek -
  • 2018. november 11.

Zene

Kevés olyan zenekar akad e honban, amely olyan jóízűen, tenyérbemászó őszinteséggel és zavarba ejtő dallamossággal tolná a keserédes angolszász indie gitárzenét, mint a Felső Tízezer. Már a 2015-ben, közvetlenül megalakulásuk után felvett első albumuk, a Normális élet is remek darab, a tavalyi háromszámos EP pedig remekül ágyazott meg a most frissen kijött második nagylemeznek.

Az alig pár éves zenekar annak a Sallai László énekes/gitárosnak szívbéli szülöttje, aki ma is százfelé játszik; leginkább a Szabó Benedek és a Galaxisokból ismerheti a nagyérdemű, de ott van az alkalmanként működő Sommersault Boyban meg a Zombie Girlfriendben is. Zenésztársai is a magyar indie/alternatív szcénából jöttek, a ritmusszekció (Balog Gallusz basszusgitáros, Hromkó István dobos) például ideje másik felét a Mayberian Sanskülottsban tölti. A Felső Tízezernél kulcsfontosságú a gitárhangzás, így azután főszerepet kap Korándi Dávid gitáros friss, jól kitalált játéka, mely hol napfényesen csilingelő, hol meg alaposan széttorzítva zúz. A  Majd lesz valahogy mindenekelőtt remek dalok együttese, a közösen összerakott szerzemények pedig Sallai szövegeitől teljesednek ki. Ezekben az apátia, a csalódás, a szorongás, az üresség érzése szinte vidám és többnyire üdítően dallamos köntösben (no, meg a műfajhoz tökéletesen passzoló énekhangon) szólal meg. A szinte euforikusan felzengő refrének egész tónusa szöges ellentétben áll a borongós, pesszimista sorokkal, de az ebből fakadó teremtő feszültség csak szórakoztatóbbá teszi a dalokat.

false

 

Fotó: Facebook/Felső Tízezer

Az biztos, hogy már a nyitószám, a  Jegyzet magamnak felütése is jól elhelyezi a zenetörténeti koordináta-rendszerben a zenekart. Mintha a késő nyolcvanas, a kora kilencvenes évekbe repülnénk vissza (érdekes, hogy a Carter The Unstoppable Sex Machine-t meg a Kézi-Chopint emlegetik a lemez bandcamp linkjén), távolról integet még nekünk minden power popzene keresztapja, a Big Star. Ám ezek csak távoli csillagok, a Felső Tízezer meg itt és most, a szemünk láttára, fülünk hallatára csinál az igényes hozzávalókból zamatos menüt. A sok-sok szomorú, mégis táncolós szám után egy külön ciklust raktak össze a szakítós dalokból ( Mindennek el kell múlnia; A mentős, a rendőr, a tűzoltó), ám még ezeket is szívet melengető melódiáktól szinte kicsattanó köntösben, néha már-már pop-punkos tónusban adják elő. Ezután még a lassú, szinte lebegős, pszichedéliába forduló  Túl vagyok mindenen című számnak akad hely, hogy aztán a címadó dal önvallomása zárjon le mindent. Belülről nézve a  Majd lesz valahogy talán egy túlélős-terápiás lemez lehetett, ám a több-kevesebb empátiával megáldott befogadó mindebből inkább a szebbik oldalát, a jó kis dalok sorát meg a mindent átható muzikalitást hallja ki.

GarageLive Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.