Lemez

Mielőtt a szív megszakad

Felső Tízezer: Majd lesz valahogy

  • - minek -
  • 2018. november 11.

Zene

Kevés olyan zenekar akad e honban, amely olyan jóízűen, tenyérbemászó őszinteséggel és zavarba ejtő dallamossággal tolná a keserédes angolszász indie gitárzenét, mint a Felső Tízezer. Már a 2015-ben, közvetlenül megalakulásuk után felvett első albumuk, a Normális élet is remek darab, a tavalyi háromszámos EP pedig remekül ágyazott meg a most frissen kijött második nagylemeznek.

Az alig pár éves zenekar annak a Sallai László énekes/gitárosnak szívbéli szülöttje, aki ma is százfelé játszik; leginkább a Szabó Benedek és a Galaxisokból ismerheti a nagyérdemű, de ott van az alkalmanként működő Sommersault Boyban meg a Zombie Girlfriendben is. Zenésztársai is a magyar indie/alternatív szcénából jöttek, a ritmusszekció (Balog Gallusz basszusgitáros, Hromkó István dobos) például ideje másik felét a Mayberian Sanskülottsban tölti. A Felső Tízezernél kulcsfontosságú a gitárhangzás, így azután főszerepet kap Korándi Dávid gitáros friss, jól kitalált játéka, mely hol napfényesen csilingelő, hol meg alaposan széttorzítva zúz. A  Majd lesz valahogy mindenekelőtt remek dalok együttese, a közösen összerakott szerzemények pedig Sallai szövegeitől teljesednek ki. Ezekben az apátia, a csalódás, a szorongás, az üresség érzése szinte vidám és többnyire üdítően dallamos köntösben (no, meg a műfajhoz tökéletesen passzoló énekhangon) szólal meg. A szinte euforikusan felzengő refrének egész tónusa szöges ellentétben áll a borongós, pesszimista sorokkal, de az ebből fakadó teremtő feszültség csak szórakoztatóbbá teszi a dalokat.

false

 

Fotó: Facebook/Felső Tízezer

Az biztos, hogy már a nyitószám, a  Jegyzet magamnak felütése is jól elhelyezi a zenetörténeti koordináta-rendszerben a zenekart. Mintha a késő nyolcvanas, a kora kilencvenes évekbe repülnénk vissza (érdekes, hogy a Carter The Unstoppable Sex Machine-t meg a Kézi-Chopint emlegetik a lemez bandcamp linkjén), távolról integet még nekünk minden power popzene keresztapja, a Big Star. Ám ezek csak távoli csillagok, a Felső Tízezer meg itt és most, a szemünk láttára, fülünk hallatára csinál az igényes hozzávalókból zamatos menüt. A sok-sok szomorú, mégis táncolós szám után egy külön ciklust raktak össze a szakítós dalokból ( Mindennek el kell múlnia; A mentős, a rendőr, a tűzoltó), ám még ezeket is szívet melengető melódiáktól szinte kicsattanó köntösben, néha már-már pop-punkos tónusban adják elő. Ezután még a lassú, szinte lebegős, pszichedéliába forduló  Túl vagyok mindenen című számnak akad hely, hogy aztán a címadó dal önvallomása zárjon le mindent. Belülről nézve a  Majd lesz valahogy talán egy túlélős-terápiás lemez lehetett, ám a több-kevesebb empátiával megáldott befogadó mindebből inkább a szebbik oldalát, a jó kis dalok sorát meg a mindent átható muzikalitást hallja ki.

GarageLive Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk