Lemez

Marie Davidson: Working Class Woman

  • - minek -
  • 2018. november 25.

Zene

A sokoldalúan tehetséges, aktívan alkotó kanadai elektronikus zenész, költő, összművész napjai zsúfoltak, mostanában éppen Berlinben, ahol talán túl sok is a kihívás, a túlpörgetett elektronikus tánczenei színtér, a klub­élet okozta stressz. Ehhez jön még a paradox munkaterápia – a már a Ninja Tune kiadónál megjelent Working Class Woman a szélsőséges, végső határokig vitt önreflexivitás lemeze, amit azonban Davidson kreatívan és szórakoztatóan valósít meg. Ehhez nagyban hozzájárulnak a zenék mellé rögzített, az album gerincét alkotó irodalmi igényű kommentárjai és szösszenetei. Munkája igazi Gesamtkunstwerk, ahol egyszerre élvezhető és tanulmányozható a művész portfóliójának minden, egymással is rezonáló árnyalata, a So Right című számban még a titkos elektropopdíva is. Davidson már szólóban és számos projektben, így az idén remek albummal jelentkező Essaie Pas duó tagjaként is prezentálta, hogy milyen remek stílusérzékkel rakja össze a maga minimal wave, indusztriál, szintipop és italo disco hatásoktól inspirált világát. Már a Your Biggest Fan című (némileg Laurie Andersont is megidéző) önironikus felütésen is kacaghat a befogadó; s Davidson később sem fukarkodik az epés megjegyzésekkel, de a legnyersebb, legkíméletlenebb késő nyolcvanas évek ipari tánczenéi által ihletett fémes ütemekkel sem. Úgy szembesít a néha fárasztó tánczenei taposómalom okozta traumákkal, hogy az eredményre még táncolni is lehet, aminél szebb bosszút el sem lehet képzelni.

Ninja Tune/Neon Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.