Lemez

Marie Davidson: Working Class Woman

  • - minek -
  • 2018. november 25.

Zene

A sokoldalúan tehetséges, aktívan alkotó kanadai elektronikus zenész, költő, összművész napjai zsúfoltak, mostanában éppen Berlinben, ahol talán túl sok is a kihívás, a túlpörgetett elektronikus tánczenei színtér, a klub­élet okozta stressz. Ehhez jön még a paradox munkaterápia – a már a Ninja Tune kiadónál megjelent Working Class Woman a szélsőséges, végső határokig vitt önreflexivitás lemeze, amit azonban Davidson kreatívan és szórakoztatóan valósít meg. Ehhez nagyban hozzájárulnak a zenék mellé rögzített, az album gerincét alkotó irodalmi igényű kommentárjai és szösszenetei. Munkája igazi Gesamtkunstwerk, ahol egyszerre élvezhető és tanulmányozható a művész portfóliójának minden, egymással is rezonáló árnyalata, a So Right című számban még a titkos elektropopdíva is. Davidson már szólóban és számos projektben, így az idén remek albummal jelentkező Essaie Pas duó tagjaként is prezentálta, hogy milyen remek stílusérzékkel rakja össze a maga minimal wave, indusztriál, szintipop és italo disco hatásoktól inspirált világát. Már a Your Biggest Fan című (némileg Laurie Andersont is megidéző) önironikus felütésen is kacaghat a befogadó; s Davidson később sem fukarkodik az epés megjegyzésekkel, de a legnyersebb, legkíméletlenebb késő nyolcvanas évek ipari tánczenéi által ihletett fémes ütemekkel sem. Úgy szembesít a néha fárasztó tánczenei taposómalom okozta traumákkal, hogy az eredményre még táncolni is lehet, aminél szebb bosszút el sem lehet képzelni.

Ninja Tune/Neon Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.