Lemez

Marie Davidson: Working Class Woman

  • - minek -
  • 2018. november 25.

Zene

A sokoldalúan tehetséges, aktívan alkotó kanadai elektronikus zenész, költő, összművész napjai zsúfoltak, mostanában éppen Berlinben, ahol talán túl sok is a kihívás, a túlpörgetett elektronikus tánczenei színtér, a klub­élet okozta stressz. Ehhez jön még a paradox munkaterápia – a már a Ninja Tune kiadónál megjelent Working Class Woman a szélsőséges, végső határokig vitt önreflexivitás lemeze, amit azonban Davidson kreatívan és szórakoztatóan valósít meg. Ehhez nagyban hozzájárulnak a zenék mellé rögzített, az album gerincét alkotó irodalmi igényű kommentárjai és szösszenetei. Munkája igazi Gesamtkunstwerk, ahol egyszerre élvezhető és tanulmányozható a művész portfóliójának minden, egymással is rezonáló árnyalata, a So Right című számban még a titkos elektropopdíva is. Davidson már szólóban és számos projektben, így az idén remek albummal jelentkező Essaie Pas duó tagjaként is prezentálta, hogy milyen remek stílusérzékkel rakja össze a maga minimal wave, indusztriál, szintipop és italo disco hatásoktól inspirált világát. Már a Your Biggest Fan című (némileg Laurie Andersont is megidéző) önironikus felütésen is kacaghat a befogadó; s Davidson később sem fukarkodik az epés megjegyzésekkel, de a legnyersebb, legkíméletlenebb késő nyolcvanas évek ipari tánczenéi által ihletett fémes ütemekkel sem. Úgy szembesít a néha fárasztó tánczenei taposómalom okozta traumákkal, hogy az eredményre még táncolni is lehet, aminél szebb bosszút el sem lehet képzelni.

Ninja Tune/Neon Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.