Lemez

Georgia Anne Muldrow: Overload

  • - minek -
  • 2018. december 15.

Zene

A folyton fortyogó Los Angeles-i zenei színtér sosem szűkölködött tehetségekben, Georgia Ann Muldrow pedig már régen nem pusztán ígéret. Az elmúlt bő évtizedben (pontosabban, 2006 óta) másfél tucat albumon megjelent zenéivel – legalábbis kollégái, kritikusai és laikus rajongói szerint – forradalmasította, és a 21. századra érvényesen újradefiniálta a soult. Az r&b-ből, jazzből, több merőkanál afrofuturizmusból, hiphopból, illetve Sun Ra, Erykah Badu, Madlib, Roberta Flack és Nina Simone hatásaiból összerakott programja minden pillanatban izgalmas és meglepő, miközben meghökkentően melodikus és lüktető groove-okban is gazdag.

Ráadásul úgy tűnik, hogy az idén megtalálta magának az ideális ki­adót, a zenéjéhez értő kézzel nyúló producereket, így az Overloadot máris a legjobbak között emlegethetjük. A konstruktivista rhythm and blues műfaji konvencióira fittyet hányó mester a maga módján viszonylag „popérzékeny” lemezt készített, de azért ne várjunk tőle zenetévé-kompatibilis slágereket.
A szokatlan hangszerelésű, takarékos szerkesztésű dalok rafinált muzikalitása és a lenyűgöző vokális produkció mégis módfelett hatásos amalgám. Muldrow dalszerzőként is remek, közreműködőként pedig – számos érdemdús producer társaságában – maga mellett tudhatja férjét és alkotótársát, Dudley Perkinst, sőt saját szerzeményein túl nem habozott elővenni egy ma is érvényes soulklasszikust, a You Can Always Count on Me-t a The Gap Bandtől, mert neki még ez is nagyszerűen áll.

Brainfeeder/Neon Music, 2018


Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”