Lemez

Georgia Anne Muldrow: Overload

  • - minek -
  • 2018. december 15.

Zene

A folyton fortyogó Los Angeles-i zenei színtér sosem szűkölködött tehetségekben, Georgia Ann Muldrow pedig már régen nem pusztán ígéret. Az elmúlt bő évtizedben (pontosabban, 2006 óta) másfél tucat albumon megjelent zenéivel – legalábbis kollégái, kritikusai és laikus rajongói szerint – forradalmasította, és a 21. századra érvényesen újradefiniálta a soult. Az r&b-ből, jazzből, több merőkanál afrofuturizmusból, hiphopból, illetve Sun Ra, Erykah Badu, Madlib, Roberta Flack és Nina Simone hatásaiból összerakott programja minden pillanatban izgalmas és meglepő, miközben meghökkentően melodikus és lüktető groove-okban is gazdag.

Ráadásul úgy tűnik, hogy az idén megtalálta magának az ideális ki­adót, a zenéjéhez értő kézzel nyúló producereket, így az Overloadot máris a legjobbak között emlegethetjük. A konstruktivista rhythm and blues műfaji konvencióira fittyet hányó mester a maga módján viszonylag „popérzékeny” lemezt készített, de azért ne várjunk tőle zenetévé-kompatibilis slágereket.
A szokatlan hangszerelésű, takarékos szerkesztésű dalok rafinált muzikalitása és a lenyűgöző vokális produkció mégis módfelett hatásos amalgám. Muldrow dalszerzőként is remek, közreműködőként pedig – számos érdemdús producer társaságában – maga mellett tudhatja férjét és alkotótársát, Dudley Perkinst, sőt saját szerzeményein túl nem habozott elővenni egy ma is érvényes soulklasszikust, a You Can Always Count on Me-t a The Gap Bandtől, mert neki még ez is nagyszerűen áll.

Brainfeeder/Neon Music, 2018


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.