Lemez

Robyn: Honey

  • - minek -
  • 2018. december 8.

Zene

Lassan nyolc éve, hogy a nagyszerű svéd énekesnő kiadta legutóbbi, áttörést hozó szólóalbumát, a Body Talkot. Abban benne volt minden, amit a művészileg kiteljesedett elektropop díva (keserédes tónusával, álnaiv bájával) nyújtani tudott, hangjához remekül passzoltak a vérforralóan zakatoló, hidegen érzéki elektro-diszkós alapok. Robyn azóta dolgozott a norvég Röyksoppal és a svéd La Bagatelle Magique producerduóval is, de számos okból egészen mostanáig kellett várni az új szólólemezre. A személyes gyász és a magánéleti csalódás, majd az érzelmi hullámvasút felfelé vezető szakasza ott lüktet dalaiban, melyek elkészítésében a Metronomyból ismerős Joseph Mount volt a segítségére. Amúgy Robyn számára a tánc és a táncoltatás is gyógyító terápia, így hát jobban tesszük, ha mi is átengedjük magunkat az ütemeknek. Lesz is mire mozdulni, elvégre a legjobbfajta szintidiszkót (a Read Be­tween the Linesban meg igazi retro piano house-t) pakolja elénk, de a kollekcióban nincs két egyforma stílusú darab. Megkapó melódiákban sincs hiány, ráadásul a slágeresség a popzenében szokatlan személyességgel is párosul. Figyelemre méltó kohézió fűzi össze a dalokat, ennek belátásához elég meghallgatni, ahogy a vallomásos diszkó Baby Forgive Me motívuma továbbúszik a Send to Robin Immediately hedonista house-balladájába is. Az album kulcsdala kétségtelenül a címadó Honey hormonoktól túlfűtött, érzéki elektropopja, amit fokozatosan uralma alá hajt a ritmus, mert tehetünk bármit, végül mindig a lábdob győz!

 

Konichiwa Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.