Lemez

Robyn: Honey

  • - minek -
  • 2018. december 8.

Zene

Lassan nyolc éve, hogy a nagyszerű svéd énekesnő kiadta legutóbbi, áttörést hozó szólóalbumát, a Body Talkot. Abban benne volt minden, amit a művészileg kiteljesedett elektropop díva (keserédes tónusával, álnaiv bájával) nyújtani tudott, hangjához remekül passzoltak a vérforralóan zakatoló, hidegen érzéki elektro-diszkós alapok. Robyn azóta dolgozott a norvég Röyksoppal és a svéd La Bagatelle Magique producerduóval is, de számos okból egészen mostanáig kellett várni az új szólólemezre. A személyes gyász és a magánéleti csalódás, majd az érzelmi hullámvasút felfelé vezető szakasza ott lüktet dalaiban, melyek elkészítésében a Metronomyból ismerős Joseph Mount volt a segítségére. Amúgy Robyn számára a tánc és a táncoltatás is gyógyító terápia, így hát jobban tesszük, ha mi is átengedjük magunkat az ütemeknek. Lesz is mire mozdulni, elvégre a legjobbfajta szintidiszkót (a Read Be­tween the Linesban meg igazi retro piano house-t) pakolja elénk, de a kollekcióban nincs két egyforma stílusú darab. Megkapó melódiákban sincs hiány, ráadásul a slágeresség a popzenében szokatlan személyességgel is párosul. Figyelemre méltó kohézió fűzi össze a dalokat, ennek belátásához elég meghallgatni, ahogy a vallomásos diszkó Baby Forgive Me motívuma továbbúszik a Send to Robin Immediately hedonista house-balladájába is. Az album kulcsdala kétségtelenül a címadó Honey hormonoktól túlfűtött, érzéki elektropopja, amit fokozatosan uralma alá hajt a ritmus, mert tehetünk bármit, végül mindig a lábdob győz!

 

Konichiwa Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."