Lemez

Robyn: Honey

  • - minek -
  • 2018. december 8.

Zene

Lassan nyolc éve, hogy a nagyszerű svéd énekesnő kiadta legutóbbi, áttörést hozó szólóalbumát, a Body Talkot. Abban benne volt minden, amit a művészileg kiteljesedett elektropop díva (keserédes tónusával, álnaiv bájával) nyújtani tudott, hangjához remekül passzoltak a vérforralóan zakatoló, hidegen érzéki elektro-diszkós alapok. Robyn azóta dolgozott a norvég Röyksoppal és a svéd La Bagatelle Magique producerduóval is, de számos okból egészen mostanáig kellett várni az új szólólemezre. A személyes gyász és a magánéleti csalódás, majd az érzelmi hullámvasút felfelé vezető szakasza ott lüktet dalaiban, melyek elkészítésében a Metronomyból ismerős Joseph Mount volt a segítségére. Amúgy Robyn számára a tánc és a táncoltatás is gyógyító terápia, így hát jobban tesszük, ha mi is átengedjük magunkat az ütemeknek. Lesz is mire mozdulni, elvégre a legjobbfajta szintidiszkót (a Read Be­tween the Linesban meg igazi retro piano house-t) pakolja elénk, de a kollekcióban nincs két egyforma stílusú darab. Megkapó melódiákban sincs hiány, ráadásul a slágeresség a popzenében szokatlan személyességgel is párosul. Figyelemre méltó kohézió fűzi össze a dalokat, ennek belátásához elég meghallgatni, ahogy a vallomásos diszkó Baby Forgive Me motívuma továbbúszik a Send to Robin Immediately hedonista house-balladájába is. Az album kulcsdala kétségtelenül a címadó Honey hormonoktól túlfűtött, érzéki elektropopja, amit fokozatosan uralma alá hajt a ritmus, mert tehetünk bármit, végül mindig a lábdob győz!

 

Konichiwa Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.