Lemez

Robyn: Honey

  • - minek -
  • 2018. december 8.

Zene

Lassan nyolc éve, hogy a nagyszerű svéd énekesnő kiadta legutóbbi, áttörést hozó szólóalbumát, a Body Talkot. Abban benne volt minden, amit a művészileg kiteljesedett elektropop díva (keserédes tónusával, álnaiv bájával) nyújtani tudott, hangjához remekül passzoltak a vérforralóan zakatoló, hidegen érzéki elektro-diszkós alapok. Robyn azóta dolgozott a norvég Röyksoppal és a svéd La Bagatelle Magique producerduóval is, de számos okból egészen mostanáig kellett várni az új szólólemezre. A személyes gyász és a magánéleti csalódás, majd az érzelmi hullámvasút felfelé vezető szakasza ott lüktet dalaiban, melyek elkészítésében a Metronomyból ismerős Joseph Mount volt a segítségére. Amúgy Robyn számára a tánc és a táncoltatás is gyógyító terápia, így hát jobban tesszük, ha mi is átengedjük magunkat az ütemeknek. Lesz is mire mozdulni, elvégre a legjobbfajta szintidiszkót (a Read Be­tween the Linesban meg igazi retro piano house-t) pakolja elénk, de a kollekcióban nincs két egyforma stílusú darab. Megkapó melódiákban sincs hiány, ráadásul a slágeresség a popzenében szokatlan személyességgel is párosul. Figyelemre méltó kohézió fűzi össze a dalokat, ennek belátásához elég meghallgatni, ahogy a vallomásos diszkó Baby Forgive Me motívuma továbbúszik a Send to Robin Immediately hedonista house-balladájába is. Az album kulcsdala kétségtelenül a címadó Honey hormonoktól túlfűtött, érzéki elektropopja, amit fokozatosan uralma alá hajt a ritmus, mert tehetünk bármit, végül mindig a lábdob győz!

 

Konichiwa Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.