Lemez

Robyn: Honey

  • - minek -
  • 2018. december 8.

Zene

Lassan nyolc éve, hogy a nagyszerű svéd énekesnő kiadta legutóbbi, áttörést hozó szólóalbumát, a Body Talkot. Abban benne volt minden, amit a művészileg kiteljesedett elektropop díva (keserédes tónusával, álnaiv bájával) nyújtani tudott, hangjához remekül passzoltak a vérforralóan zakatoló, hidegen érzéki elektro-diszkós alapok. Robyn azóta dolgozott a norvég Röyksoppal és a svéd La Bagatelle Magique producerduóval is, de számos okból egészen mostanáig kellett várni az új szólólemezre. A személyes gyász és a magánéleti csalódás, majd az érzelmi hullámvasút felfelé vezető szakasza ott lüktet dalaiban, melyek elkészítésében a Metronomyból ismerős Joseph Mount volt a segítségére. Amúgy Robyn számára a tánc és a táncoltatás is gyógyító terápia, így hát jobban tesszük, ha mi is átengedjük magunkat az ütemeknek. Lesz is mire mozdulni, elvégre a legjobbfajta szintidiszkót (a Read Be­tween the Linesban meg igazi retro piano house-t) pakolja elénk, de a kollekcióban nincs két egyforma stílusú darab. Megkapó melódiákban sincs hiány, ráadásul a slágeresség a popzenében szokatlan személyességgel is párosul. Figyelemre méltó kohézió fűzi össze a dalokat, ennek belátásához elég meghallgatni, ahogy a vallomásos diszkó Baby Forgive Me motívuma továbbúszik a Send to Robin Immediately hedonista house-balladájába is. Az album kulcsdala kétségtelenül a címadó Honey hormonoktól túlfűtött, érzéki elektropopja, amit fokozatosan uralma alá hajt a ritmus, mert tehetünk bármit, végül mindig a lábdob győz!

 

Konichiwa Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.