- t -

Amennyiben magától értetődőnek, egyszersmind kőbe vésettnek tekintjük, hogy a mozgóképes regényadaptációk szinte kizárólagos formája a játékfilm, nem tehetünk másként a versekkel sem, nincs okunk csodálkozni, amikor animációs, rajzos kiszerelésben látjuk őket viszont. Kedvencem Péterffy Zsófia Faludy-feldolgozása, a Kalózok szeretője 2002-ből. (Nem csak az enyém, a velencei Mostra zsűrije is így volt vele.) Péterffy a német expresszionisták vastag pemzlijével kente vászonra a maga versét...

Egyáltalán nincs ellenemre egy kis hosszabbítás: adjunk még másfél órát a nyárnak, akár haza is lehet vinni belőle egy kicsit, ki emlékszik arra már, hogy milyen volt negyven fokban a hatos villamos. Speciel én az idén úgysem voltam Hawaiin.

ANew York-i vezető beosztású szervezett bűnöző pszichikai problémáinak kedves, vicces történetét talán legokosabb, ha May Károly felől próbáljuk megközelíteni. Az összefüggés világos (ez a film egy maffiatörténet, a neves német szerző pedig vadnyugati históriákat írt: mindkettő hollywoodi alaptípus, kész, passz), de nekünk nincsen szükségünk összefüggésekre, csak megzavarnának. Hanem vegyük a Winnetout, nos, az úgy kezdődik, hogy a német fiú megérkezik az Újvilágba, és rövid kacskaringók után megismerkedik a nemes lelkű, színes bőrű vezetővel, az indián származású Winnetouval. Ennél is fontosabb, hogyan végződik ez a vaskos regény. Winnetou gaz merény áldozatául esik, és a közben egy bildungsromanon átesett egykori bevándorló bánatában puszta kézzel mészárolja le a komplett ogalalla felső vezetést (3 fő), utóbbi mellékszál. Arról van szó, hogy az interakció megismerkedésüktől egyikük haláláig tart.

Angoljárás van, ez nyilvánvaló. Egymás sarkát tiporják a moziban, és mind olyan helyes. Meg kell őket zabálni. A különböző kritikai szándékú nekirugaszkodások se nagyon jutnak tovább e bűbáj lereagálásánál: na ki jön ide nappapihoz, a balettozó fiúcska vagy a focizó kislány, sorolhatnánk reggelig: a szilikózis veszélyének fittyet hányó bányászok rézfúvósai, a hot-dog vonalon helyüket kereső melák mihasznák, mit tudom én.

Asuttogó progapanda most is megtette a hatását, engem simán be lehet csalni a moziba egy olyan dumával, miszerint a film tök állat, buzi benne Winnetou. Oké, megyek, bár azt szívesebben venném, ha maga Manitu káminautolna egy moziban vagy sajtótájékoztatón.

Utoljára a grófnénál volt ilyen. A gróf medvére ment a Beszkidekbe. Felőlem mehetett volna vombatra is, gyorsan bejelentkeztem vizitbe (szombatra). Fütyörészve lépkedtem az allén át a kastély felé, mikor a park (igazi angolpark, istenem, ősfák, bukszusok, dodzsem) egyik szegletéből elém toppant Albert, a komor nyikhaj, épp kezdtem volna dicsérni a frizuráját, de lepisszegett, s karomba markolva a kazamaták felé vonszolt. Méltatlankodék erősen, mi az, hogy én nem a főbejáraton, de megtudtam, most távozik báró Töttösyné és kis kuzinja, ha meglátnának, az biztosan a gróf fülibe jutna. Így a poros pincén át jutottam nehezen a méltóságos grófné (khm, Celesztinem) budoárjáig.

Ha már úgyis túl vagyunk rajta, kezdjük a gyakorlati tudnivalókkal. Ajánlatom a közös nevezőre: mondott rendező jelzett opusa nem egy vasziszdasz, de nem kellemetlen végignézni. ´szintén, mi a manót lehetne mást várni egy remake-től, nem? Az olyan remake-től sem lehet mást várni, amire az alkotója azt mondja, hogy nem is remake. Miért mondja?

Egy masszív lábakon álló infrastruktúra nyilván csodákra vagy egészen képtelen hazugságokra is képes,

Avirágárusok nyughatatlan népség, nem férnek a bőrükbe, előbb-utóbb mindegyik viszi valamire, csak lássa őket doktor. Állításunk igazolásául citáljunk klasszikust: emlékeznek Elizára? A Doolittle lány. Árulta a virágot, és jött a doktor, Henry Higgins, s vele az élet nagy fordulatai.

Tíz Oscar-jelölés, az nagy dolog (akárhány díj lesz is a vége). Nem angol nyelvű (kínai nyelvű) film esetében egyenesen elképesztő,

Ruják István: Magyar vizek vitorlásai

A vas, az komoly dolog. Történelem-, világpolitika-formáló erő lakik abban. Ki vassal és kenyérrel, ki vasprefektus, ki vaskancellár, ki Vaslady, ki Vasas-drukker. Washingtonról vagy Radu Vasiléről már ne is szóljunk. E felsorolásból már első ránézésre tisztán látszik: a vas verve jó. Ilyetén ha a kovácsok találkoznak valahol, pláne a "Vendégszeretet-vendégbarátság" szlogen jegyében, abból mi sem maradhatunk ki (voltunk a Banán klubban is, ha még emlékeznek). Vas and go! (Magyarul: vasmenés.)