Ruják István: Magyar vizek vitorlásai

Akárhogy is nézzük, vége van a nyárnak. Megint rusnya tél jön, mindennapos szokványnehézséggé lohad a tegnapi csoda, négy óra tájt, napra nap napfogyatkozást tartanak (s az is csak halvány vigasz, hogy ezeket majd jól nem közvetítik a tévék). Ám most, ritka alkalom, könnyű kézzel dughatunk botot a sodró idő küllői közé, elég csak a könyvesbolti polcról leemelni egy idei kötetet.

A szerző karcsú, képes, kézikönyvként is kamatoztatható, kemény fedelű katalógusa ugyanis nyilvánvaló nyári örömöket idéz, mint azt a címe is sugallja. Nem is nyújt egyebet, mint amit ígér: gyakorlatilag leltárba foglalja a hazai vizeken hajózó vitorlásokat, a mű nagyobbik részében típusaik szerint, hogy aztán immár - érthető okokból - csekélyebb terjedelemben egy-két kivételes, egyedi példányt is bemutasson, s végül mindezen információkat takaros táblázatokba foglalva, kvázi függelékekkel segítse az alapos tájékozódást.

A mindebből beszerezhető adatszerű ismeretek azonban Ruják közreadásában jócskán túlmutatnak önmagukon. Kezdetben a figyelmes, később a felületes olvasó is meglehetősen konkrét képet kap a magyar vitorlássport jelen állapotjáról éppúgy, mint elmúlt évszázadáról.

A könyv nyilvánvalóan mást és mást nyújt olvasóinak, leginkább azok vitorlázáshoz való viszonyának függvényében. El bírnak szórakozni vele még a krónikus víziszonyban szenvedő aszfaltbetyárok is, mondhatni. Bár az ő számukra nyilvánvalóan nem nyújthat több tanulságot, mint amit eddig mondjuk Ötvös Csöpi filmjeiből megszerezhettek.

Tehát vitorlázni, az valami csuda dolog, a vitorlásoké, az egy külön világ, nem is olyan távoli, ám mégis nehezen elérhető planéta, melynek megközelítését nemcsak anyagi természetű akadályok nehezítik, de jóval csillagászatibbnak tűnő energiabefektetési problémák is. Vélhetően a dolgozat teljesen ártatlan, régebbi vágyakozásokat magukban nem ápolgató olvasói közül a többség továbbra is megmarad a Neoton együttes Santa Maria című, a tárgykörhöz csak lazán kapcsolódó izéjének élvezeténél, de meglehet, ha egyszer netán partra vetődik egy ilyen alak, hát nosztalgiával bámul majd a távolban egy szélben feszülő fehér lepedőt. Mindezt a könyv kétségtelen hangulatteremtő erejének bizonyítására volt érdemes elmondani.

Hiszen minden olyan más olvasónál, aki akár egy gondolattal is közelebb fekszik mindenféle vizekhez, már más befogadói reakciókra számíthatunk. Lineárisan haladva, vegyünk egy olyan személyt, aki valaminő oknál fogva már régóta szeretne vitorlázni. Számára a mű maga a biztos rév. Még hosszú-hosszú ideig kényelmesen ellehet az elméleti alapok elsajátításával, értelmezésével. A könyv ráadásul imponáló mennyiségű színes képet is tartalmaz. Mit láthatunk ezeken? Vitorlásokat a Balatonon. Mármost mire az amatőr olvasó - márpedig a leírtak biztos mankót jelenthetnek neki - meg tudja különböztetni egyiket a másiktól, vagy elsajátítja a könyvben szereplő szakszavak polgári megfelelőit - melyben egyébként külön fejezet segíti -, hát legalábbis egy megnyugtató hosszúságú időt még bízvást szárazon tölthet.

Mit is állítottunk? Hogy balatoni képek garmada (armada?) látható a könyvben? Igen. E tény, valamint a mű egésze is arról árulkodik, hogy a címben foglalt hazai (magyar) vizek szinte kizárólag a Balatont jelentik. Van ugyan Velencei, Fertő meg miegyéb, de gyaníthatóan ezek a "kispályák". A nagy élet ott van már száz esztendeje, ahol a kecskekörmöket manikűrözik, rendben, Pesttől alig több mint száz kilométer.

Továbblépve a potenciális könyvforgatók halmazában, az érintettekhez érkeztünk. Nos, innentől csak találgatunk, hisz nyilván kevés olyan személy található kerek e hazában, aki ha akár egyetlenegy könyvrecenziót leírt, utána bármilyen sporttevékenységre is vetemedett volna, bár az sem kizárható, hogy tévedek.

Szóval úgy tűnik, hogy egészen kezdők és alig haladók ugyancsak (de vártam, hogy ehhez a fordulathoz érjek) haszonnal forgathatják a művet. Anyagismeretre, történelemre oktat, minimum. Persze akit egyszer már a fedélzetre sodort a szél, az a gyakorlat során is vehet akár még történelemleckéket is, de mennyivel szebb, ha egyszer csak Füred alatt szembehajóz egy, tán épp e műből megismert élő legenda.

Az élő legendáknak pedig azért érdemes olvasgatniuk ezt a könyvet, mert én olyan élő legendával még nem találkoztam, aki ne olvasott volna szívesen saját magáról.

- t -

Athenaeum, 1999, 127 oldal, 2990 Ft