Európai kovácsművesek találkozója: ütni, amíg meleg van (Debrecen, Nagyerdő, július 23-25.)

  • - t -
  • 1999. július 29.

Képzőművészet

A vas, az komoly dolog. Történelem-, világpolitika-formáló erő lakik abban. Ki vassal és kenyérrel, ki vasprefektus, ki vaskancellár, ki Vaslady, ki Vasas-drukker. Washingtonról vagy Radu Vasiléről már ne is szóljunk. E felsorolásból már első ránézésre tisztán látszik: a vas verve jó. Ilyetén ha a kovácsok találkoznak valahol, pláne a "Vendégszeretet-vendégbarátság" szlogen jegyében, abból mi sem maradhatunk ki (voltunk a Banán klubban is, ha még emlékeznek). Vas and go! (Magyarul: vasmenés.)
A vas, az komoly dolog. Történelem-, világpolitika-formáló erő lakik abban. Ki vassal és kenyérrel, ki vasprefektus, ki vaskancellár, ki Vaslady, ki Vasas-drukker. Washingtonról vagy Radu Vasiléről már ne is szóljunk. E felsorolásból már első ránézésre tisztán látszik: a vas verve jó. Ilyetén ha a kovácsok találkoznak valahol, pláne a "Vendégszeretet-vendégbarátság" szlogen jegyében, abból mi sem maradhatunk ki (voltunk a Banán klubban is, ha még emlékeznek). Vas and go! (Magyarul: vasmenés.)

Debrecenbe, a meglehetős hímnemű háziszárnyas-felhozatal kecsegtető voltán túl, azért is érdemes menni, mert az út a Hortobágyon visz át, ami még a kocsiablakon keresztül is lenyűgöző látvány.

Megérkezni se rossz, mert katonabanda húzza-vonja a kitüntetett alkalomból a mazsorettek talpa alá a rögvalót. Ne sirass engem, Argentína!, ilyenek, csoda, ha felélénkül a magamfajta déli báb.

A Nagyerdő egy kies szegletében a sok kovács (vártak csehet, németet, szlovákot, lengyelt, dánt, norvégot, belgát, osztrákot, de volt olyan is, aki eljött) azért találkozott, hogy tapasztalatot, névjegykártyát és pikáns anekdotákat cseréljenek, illetve fölhívják magukra a figyelmet. Remek gyakorlat, mindenki ezt csinálja, film-, színházi vagy táncdalfesztiválnak hívják az efféle rendezvényeket.

De kit érdekel egy kovácsfesztivál?

Szerintem mindenkit, ám léteznek nagyon jól körülírható célcsoportok is. Építészek, várostervezők, egyáltalán: a környezet alakításában, mondjuk, hivatásszerűen vagy csak úgy érdekeltek sokáig tágítható köre, de a szamurájok is e tájról gyűjtik be a szeppukuhoz szükséges eszcájgot.

Molnár József, a Magyarországi Kovácsmíves Céh atyamestere azt is elmondta, hogy igen fontos szempontja az összejövetelnek az utánpótlás biztosítása. Fiatalokat megnyerni az ősi szakma művelésére. Ebben komoly praxisuk lehet, mert ottjártunkkor legalább annyi titán ütötte az üllőt, mint idős mester, sőt egy poétikusan ifjú hölgy is volt a vártán. Rá nagyon büszkék voltak, meghiszem azt, vasmacskában én ilyen csinosat, viszont az általa kiállított darabok ugyancsak mutatósak voltak; ami meglehetős dilemma forrásául szolgált a bámész férfinép számára.

Szóval csupa szép és jó. Több mint húsz sátor alatt a mai kovácsművesség termésének legjava, vásárlási, rendelési lehetőség, valamint súlyos kalapácsok háttérzenéje, hiszen a szakmai bemutatók úgy voltak szervezve, hogy mikor az egyik műhely befejezte a patkóverést, a másik rögtön érmeütéshez látott. Mindezek mellett számos szatellitrendezvény, például a helyi Déri Múzeum ugyancsak figyelemre méltó fémmunkáinak, fegyvergyűjteményének közös szemrevételezése vagy néhány nagyobb szabású eszem-iszom.

Sejtettük persze előre mi is, ide dicsérni és nem temetni jövünk. Meg ők se ma kezdték, sőt az átkosban, legalábbis céhük szervezését. Nota bene: szolid jubileumot is ültek. Ez már a tizedik találkozójuk, évente tartanak egyet, szándékaik szerint más-más városban.

A találkozó persze a nagy kirakati alkalom, de a kovácsmívesek év közben sem csak a maguk dolgával vannak elfoglalva. Céhük folyamatosan céhszerűen működik, oktatnak, piackutatnak, nyomulnak.

Úgy nézett ki, minden rendben van a kovácsok háza táján: ütik a vasat minden fronton.

- t -

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.