Film: Az angol butik (Csavard be, mint Beckham)

  • - t -
  • 2002. szeptember 5.

Zene

Angoljárás van, ez nyilvánvaló. Egymás sarkát tiporják a moziban, és mind olyan helyes. Meg kell őket zabálni. A különböző kritikai szándékú nekirugaszkodások se nagyon jutnak tovább e bűbáj lereagálásánál: na ki jön ide nappapihoz, a balettozó fiúcska vagy a focizó kislány, sorolhatnánk reggelig: a szilikózis veszélyének fittyet hányó bányászok rézfúvósai, a hot-dog vonalon helyüket kereső melák mihasznák, mit tudom én.
Angoljárás van, ez nyilvánvaló. Egymás sarkát tiporják a moziban, és mind olyan helyes. Meg kell őket zabálni. A különböző kritikai szándékú nekirugaszkodások se nagyon jutnak tovább e bűbáj lereagálásánál: na ki jön ide nappapihoz, a balettozó fiúcska vagy a focizó kislány, sorolhatnánk reggelig: a szilikózis veszélyének fittyet hányó bányászok rézfúvósai, a hot-dog vonalon helyüket kereső melák mihasznák, mit tudom én.

A legutóbbi alkalommal (Ízig-vérig Annie-Mary: Manchester, England, England), három hete a jelenség vagy uram bocsá´ a műfaj szintjén igyekeztünk fülöncsípni a szigeti proletárprogressziót, így mára már csupán aktuális prepotenciájának vizsgálata marad, bár ez után sem inthetünk búcsút nekik, hiszen a jelenlegi felhozatalból mégiscsak velük a legkönnyebb másfél órát kibírni. Hát, nem? Gondoljanak bele!

Kivel sétálnának szívesebben a szigeten: egy bakfissal, aki úgy focizik, mint Beckham, vagy a Los Angeles-i rendőrség gyilkossági csoportjának momentán brutális módszerei miatt rendfokozatában viszszavetett őrmesterével? Én persze unom az angolokat. Viszont a rendőröket utálom, s ugyanannyit kell fizetni mindkettőjükért.

Hogy ebben az angol "istenem, nincs is annál csudálatosabb, mint alulkulturált, külvárosi kreténnek lenni" szcénában olyan fene sok nóvum már nem vár a leganglománabb mozifüggőkre sem, arra meglehetősen konkrét bizonyítékokkal szolgál itt tárgyalt filmünk. Leginkább azzal, hogy szemrebbenés nélkül söpri le a padlást: magáévá tesz mindent, ami az előzményének tekinthető iparágban valaha is konvertálható volt, a klinkertéglától a Filatorigátig.

Jess (második generációs indiai bevándorló bakfis) éli az életét (e tekintetben a tulajdonviszony persze egy komoly diagnózisban minimum véleményes lenne, hogy most az az övé-e vagy a fizetésükért zsebkendő négy sarkában ezt-azt elhordani semmiképp nem hajlandó filmeseké, spongyát rá), s az szigorú szabályokra épül:

1. Csak indiai ételt szabad készíteni és fogyasztani. Ez nagyon fontos, mert ha megszegnék, a Spectrum Tv kénytelen lenne Olaszországból beszerezni a főzőcskés műsorait.

2. Csak indiai férfihez szabad feleségül menni. Miért, különben megkövezik a nőt? Oh, azt azért nem, de az előfordulhat, hogy levonják a honoráriumából az egzotikus esküvői jelenet költségvonzatait.

Ám nemcsak indiai, de lány is, mi lehetne vele, ami számot tarthat a mozinéző együttérzésére? Ha bekapná a legyet? Hányadszorra, istenem? Focizzon, az valami. A biztos siker záloga! Szovjet cirkuszok tömegei arattak babérmezőket hokizó mackók mutogatásával. A politikai korrektség, pláne ez a naponta használatos, eldobható fajta, ami mindeme dolgozatok eszmei alapvetéséül szolgál, bármire és annak az ellenkezőjére is fölhasználható: fene praktikus célszerszám, jobb, mint a svájci bicska.

Ha akarom, az indiaiak, a fekák, a focizó csajok, a melegek, akik megfordulnak ebben a (mondom: olyan helyes) filmben, azok csuda tüneményes fickók, mind legény talpig a gáton és a többi.

Ha akarom, a focizó csaj = hokizó mackó. Lehet mutogatni, mert olyan különleges, olyan szokatlan, és mégis jóval illedelmesebb, mintha tízpercenként nyeletnénk vele kardot.

A kisebbségek díszszemléje mellől a nagyságok sem hiányozhatnak. A múlt és a jelen labdarúgó héroszai a szigetországból, egyfelől akarat és képzet formájában, másfelől testi valójukban: Linecker és Beckham!

Mit gondolnak, melyik a melyik? Ennyi hótbiztos nyerőpatron mellől mi hiányzik még a tisztes sikerhez? Némi decens ibusz: ismerjünk meg szépen fotografálható vidékeket egy mozijegy áráért! E heti úti célunk: Hamburg, a mondén kikötőváros, ami a Beatles együttes (múlt századi hasonló angol sikerágazat) óta számos ködös legenda kedvelt fészke. Ide érkezik a lábügyes Jess futballcsapata, ám a színes bőrű lány tizenegyest hibáz, amivel teret nyit egy nemes gondolatnak.

Nos, mit tart számon a magas tudomány? Beckham vagy Linecker axiómáját? A válasz egyben a problémánk megoldását is jelenti.

Mindazonáltal ennyi patronból (a kötelező érzelgősségről nem is szóltunk) meglehetős tűzijátékot lehet fabrikálni. Nincs is ebben hiba: a majd´ kétórás játékidő jóval pergőbb, szórakoztatóbb, mint általában egy-egy Beckham-fellépés.

- t -

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.