Film: Az angol butik (Csavard be, mint Beckham)

  • - t -
  • 2002. szeptember 5.

Zene

Angoljárás van, ez nyilvánvaló. Egymás sarkát tiporják a moziban, és mind olyan helyes. Meg kell őket zabálni. A különböző kritikai szándékú nekirugaszkodások se nagyon jutnak tovább e bűbáj lereagálásánál: na ki jön ide nappapihoz, a balettozó fiúcska vagy a focizó kislány, sorolhatnánk reggelig: a szilikózis veszélyének fittyet hányó bányászok rézfúvósai, a hot-dog vonalon helyüket kereső melák mihasznák, mit tudom én.
Angoljárás van, ez nyilvánvaló. Egymás sarkát tiporják a moziban, és mind olyan helyes. Meg kell őket zabálni. A különböző kritikai szándékú nekirugaszkodások se nagyon jutnak tovább e bűbáj lereagálásánál: na ki jön ide nappapihoz, a balettozó fiúcska vagy a focizó kislány, sorolhatnánk reggelig: a szilikózis veszélyének fittyet hányó bányászok rézfúvósai, a hot-dog vonalon helyüket kereső melák mihasznák, mit tudom én.

A legutóbbi alkalommal (Ízig-vérig Annie-Mary: Manchester, England, England), három hete a jelenség vagy uram bocsá´ a műfaj szintjén igyekeztünk fülöncsípni a szigeti proletárprogressziót, így mára már csupán aktuális prepotenciájának vizsgálata marad, bár ez után sem inthetünk búcsút nekik, hiszen a jelenlegi felhozatalból mégiscsak velük a legkönnyebb másfél órát kibírni. Hát, nem? Gondoljanak bele!

Kivel sétálnának szívesebben a szigeten: egy bakfissal, aki úgy focizik, mint Beckham, vagy a Los Angeles-i rendőrség gyilkossági csoportjának momentán brutális módszerei miatt rendfokozatában viszszavetett őrmesterével? Én persze unom az angolokat. Viszont a rendőröket utálom, s ugyanannyit kell fizetni mindkettőjükért.

Hogy ebben az angol "istenem, nincs is annál csudálatosabb, mint alulkulturált, külvárosi kreténnek lenni" szcénában olyan fene sok nóvum már nem vár a leganglománabb mozifüggőkre sem, arra meglehetősen konkrét bizonyítékokkal szolgál itt tárgyalt filmünk. Leginkább azzal, hogy szemrebbenés nélkül söpri le a padlást: magáévá tesz mindent, ami az előzményének tekinthető iparágban valaha is konvertálható volt, a klinkertéglától a Filatorigátig.

Jess (második generációs indiai bevándorló bakfis) éli az életét (e tekintetben a tulajdonviszony persze egy komoly diagnózisban minimum véleményes lenne, hogy most az az övé-e vagy a fizetésükért zsebkendő négy sarkában ezt-azt elhordani semmiképp nem hajlandó filmeseké, spongyát rá), s az szigorú szabályokra épül:

1. Csak indiai ételt szabad készíteni és fogyasztani. Ez nagyon fontos, mert ha megszegnék, a Spectrum Tv kénytelen lenne Olaszországból beszerezni a főzőcskés műsorait.

2. Csak indiai férfihez szabad feleségül menni. Miért, különben megkövezik a nőt? Oh, azt azért nem, de az előfordulhat, hogy levonják a honoráriumából az egzotikus esküvői jelenet költségvonzatait.

Ám nemcsak indiai, de lány is, mi lehetne vele, ami számot tarthat a mozinéző együttérzésére? Ha bekapná a legyet? Hányadszorra, istenem? Focizzon, az valami. A biztos siker záloga! Szovjet cirkuszok tömegei arattak babérmezőket hokizó mackók mutogatásával. A politikai korrektség, pláne ez a naponta használatos, eldobható fajta, ami mindeme dolgozatok eszmei alapvetéséül szolgál, bármire és annak az ellenkezőjére is fölhasználható: fene praktikus célszerszám, jobb, mint a svájci bicska.

Ha akarom, az indiaiak, a fekák, a focizó csajok, a melegek, akik megfordulnak ebben a (mondom: olyan helyes) filmben, azok csuda tüneményes fickók, mind legény talpig a gáton és a többi.

Ha akarom, a focizó csaj = hokizó mackó. Lehet mutogatni, mert olyan különleges, olyan szokatlan, és mégis jóval illedelmesebb, mintha tízpercenként nyeletnénk vele kardot.

A kisebbségek díszszemléje mellől a nagyságok sem hiányozhatnak. A múlt és a jelen labdarúgó héroszai a szigetországból, egyfelől akarat és képzet formájában, másfelől testi valójukban: Linecker és Beckham!

Mit gondolnak, melyik a melyik? Ennyi hótbiztos nyerőpatron mellől mi hiányzik még a tisztes sikerhez? Némi decens ibusz: ismerjünk meg szépen fotografálható vidékeket egy mozijegy áráért! E heti úti célunk: Hamburg, a mondén kikötőváros, ami a Beatles együttes (múlt századi hasonló angol sikerágazat) óta számos ködös legenda kedvelt fészke. Ide érkezik a lábügyes Jess futballcsapata, ám a színes bőrű lány tizenegyest hibáz, amivel teret nyit egy nemes gondolatnak.

Nos, mit tart számon a magas tudomány? Beckham vagy Linecker axiómáját? A válasz egyben a problémánk megoldását is jelenti.

Mindazonáltal ennyi patronból (a kötelező érzelgősségről nem is szóltunk) meglehetős tűzijátékot lehet fabrikálni. Nincs is ebben hiba: a majd´ kétórás játékidő jóval pergőbb, szórakoztatóbb, mint általában egy-egy Beckham-fellépés.

- t -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.