Film: Lebegés a háztetőn (Ang Lee: Tigris és sárkány)

  • - t -
  • 2001. február 22.

Film

Tíz Oscar-jelölés, az nagy dolog (akárhány díj lesz is a vége). Nem angol nyelvű (kínai nyelvű) film esetében egyenesen elképesztő,
Tíz Oscar-jelölés, az nagy dolog (akárhány díj lesz is a vége). Nem angol nyelvű (kínai nyelvű) film esetében egyenesen elképesztő, az ilyeneknek az egy szem, "testre- szabott" kitüntetés szokott lenni a plafon. Akkor miért?Azért, mert ez a film nagyon amerikai és nagyon film, ilyetén módon az tekinthető legfőbb üzenetének, eszmei mondanivalójának, amit Hollywood a megalapítása óta hangoztat, és legjobban szeret hallani is, hogy a film mint olyan egy tipikusan amerikai huncutság. Ezt a ménkű nagy okosságot meg lehet fogalmazni nyíltan és burkoltan, mindegy, bárhogy bejön, Amerika azt is bírja, ha pofán dicsérik, azt is, ha hátulról.

Az eddig is dicsdús (Értelem és érzelem, Jégvihar) Ang ezúttal a XIX. század elején Kínában játszódó vadromantikus mesketét tálal lefegyverzően attraktív eszközökkel. Munkája, ha szigorúak akarunk lenni, egy jól megoldott ifjúsági kalandfilm. Ha jófejek: kultuszcucc a Mátrix-vonalról. Akkor vagyunk jók, ha szigorúak maradunk: ez maga a mozi. A kaland. Kalandvágyból néznek még ma is filmeket, legtöbben fiatalok. A jelzett műfajban ráadásul szinte hibátlan a dolgozat, végig példamutatóan humortalan, bár egyszer egy Lo nevű pozitív köztörvényes - úgy néz ki, mint egy fénykorát élő indián - ilyet szól: milyen forgalom van mostanság a háztetőkön. Ami pedig annyi, mint a valamelyik londoni pályaudvaron bazi nagy bőgőt cipelő Hitchcock látványa. Beszédes és észrevétlen.

A látható kínaiak számtalan vonzó sajátossággal bírnak. Csinos és úgyszólván kizárólag rájuk jellemző tutyimamuszukban akkorát rúgnak, mint egy ló Martens bakancsban. Ezt, nesze-neked, teljesen nesztelenül, csak halk, selymes suhogást hallatva ábrázolja a film, mely hatás a rigorózusan aprólékos koreográfiával együtt valóban lenyűgözően légies.

Nekem már az elég a boldogsághoz a sötétségben, ha valakit Jáde Rókának hívnak, és pórul jár, ha eljön az ideje. Ám, ha az illető egy briliáns technikával verekedő öregasszony, meg vagyok véve kilóra. De az egészben az a legjobb, ami nem ami. Róka kivételével mindenki fapofával adja a bankot, még a legérzelmesebb jelenetekben sem rángatják a szájukat a hősök (keleti iskola, nyugati iskola, mindenkinek a maga módszere).

Tapasztalatainkat összegezve: korántsem érdektelen dolgozat.

- t -

Crouching Tiger, Hidden Dragon; színes, feliratos, amerikai-tajvani, 2000, 124 perc; rendezte: Ang Lee; fényképezte: Peter Pau; szereplők: Cho Yun-Fat, Michelle Yeoh, Cseng Pej Pej; az InterCom mozija

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.