Film: Lebegés a háztetőn (Ang Lee: Tigris és sárkány)

szerző
- t -
publikálva
2001/8. (02. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tíz Oscar-jelölés, az nagy dolog (akárhány díj lesz is a vége). Nem angol nyelvű (kínai nyelvű) film esetében egyenesen elképesztő,

Tíz Oscar-jelölés, az nagy dolog (akárhány díj lesz is a vége). Nem angol nyelvű (kínai nyelvű) film esetében egyenesen elképesztő, az ilyeneknek az egy szem, "testre- szabott" kitüntetés szokott lenni a plafon. Akkor miért?Azért, mert ez a film nagyon amerikai és nagyon film, ilyetén módon az tekinthető legfőbb üzenetének, eszmei mondanivalójának, amit Hollywood a megalapítása óta hangoztat, és legjobban szeret hallani is, hogy a film mint olyan egy tipikusan amerikai huncutság. Ezt a ménkű nagy okosságot meg lehet fogalmazni nyíltan és burkoltan, mindegy, bárhogy bejön, Amerika azt is bírja, ha pofán dicsérik, azt is, ha hátulról.

Az eddig is dicsdús (Értelem és érzelem, Jégvihar) Ang ezúttal a XIX. század elején Kínában játszódó vadromantikus mesketét tálal lefegyverzően attraktív eszközökkel. Munkája, ha szigorúak akarunk lenni, egy jól megoldott ifjúsági kalandfilm. Ha jófejek: kultuszcucc a Mátrix-vonalról. Akkor vagyunk jók, ha szigorúak maradunk: ez maga a mozi. A kaland. Kalandvágyból néznek még ma is filmeket, legtöbben fiatalok. A jelzett műfajban ráadásul szinte hibátlan a dolgozat, végig példamutatóan humortalan, bár egyszer egy Lo nevű pozitív köztörvényes - úgy néz ki, mint egy fénykorát élő indián - ilyet szól: milyen forgalom van mostanság a háztetőkön. Ami pedig annyi, mint a valamelyik londoni pályaudvaron bazi nagy bőgőt cipelő Hitchcock látványa. Beszédes és észrevétlen.

A látható kínaiak számtalan vonzó sajátossággal bírnak. Csinos és úgyszólván kizárólag rájuk jellemző tutyimamuszukban akkorát rúgnak, mint egy ló Martens bakancsban. Ezt, nesze-neked, teljesen nesztelenül, csak halk, selymes suhogást hallatva ábrázolja a film, mely hatás a rigorózusan aprólékos koreográfiával együtt valóban lenyűgözően légies.

Nekem már az elég a boldogsághoz a sötétségben, ha valakit Jáde Rókának hívnak, és pórul jár, ha eljön az ideje. Ám, ha az illető egy briliáns technikával verekedő öregasszony, meg vagyok véve kilóra. De az egészben az a legjobb, ami nem ami. Róka kivételével mindenki fapofával adja a bankot, még a legérzelmesebb jelenetekben sem rángatják a szájukat a hősök (keleti iskola, nyugati iskola, mindenkinek a maga módszere).

Tapasztalatainkat összegezve: korántsem érdektelen dolgozat.

- t -

Crouching Tiger, Hidden Dragon; színes, feliratos, amerikai-tajvani, 2000, 124 perc; rendezte: Ang Lee; fényképezte: Peter Pau; szereplők: Cho Yun-Fat, Michelle Yeoh, Cseng Pej Pej; az InterCom mozija

szerző
- t -
publikálva
2001/8. (02. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...