Az eddig is dicsdús (Értelem és érzelem, Jégvihar) Ang ezúttal a XIX. század elején Kínában játszódó vadromantikus mesketét tálal lefegyverzően attraktív eszközökkel. Munkája, ha szigorúak akarunk lenni, egy jól megoldott ifjúsági kalandfilm. Ha jófejek: kultuszcucc a Mátrix-vonalról. Akkor vagyunk jók, ha szigorúak maradunk: ez maga a mozi. A kaland. Kalandvágyból néznek még ma is filmeket, legtöbben fiatalok. A jelzett műfajban ráadásul szinte hibátlan a dolgozat, végig példamutatóan humortalan, bár egyszer egy Lo nevű pozitív köztörvényes - úgy néz ki, mint egy fénykorát élő indián - ilyet szól: milyen forgalom van mostanság a háztetőkön. Ami pedig annyi, mint a valamelyik londoni pályaudvaron bazi nagy bőgőt cipelő Hitchcock látványa. Beszédes és észrevétlen.
A látható kínaiak számtalan vonzó sajátossággal bírnak. Csinos és úgyszólván kizárólag rájuk jellemző tutyimamuszukban akkorát rúgnak, mint egy ló Martens bakancsban. Ezt, nesze-neked, teljesen nesztelenül, csak halk, selymes suhogást hallatva ábrázolja a film, mely hatás a rigorózusan aprólékos koreográfiával együtt valóban lenyűgözően légies.
Nekem már az elég a boldogsághoz a sötétségben, ha valakit Jáde Rókának hívnak, és pórul jár, ha eljön az ideje. Ám, ha az illető egy briliáns technikával verekedő öregasszony, meg vagyok véve kilóra. De az egészben az a legjobb, ami nem ami. Róka kivételével mindenki fapofával adja a bankot, még a legérzelmesebb jelenetekben sem rángatják a szájukat a hősök (keleti iskola, nyugati iskola, mindenkinek a maga módszere).
Tapasztalatainkat összegezve: korántsem érdektelen dolgozat.
- t -
Crouching Tiger, Hidden Dragon; színes, feliratos, amerikai-tajvani, 2000, 124 perc; rendezte: Ang Lee; fényképezte: Peter Pau; szereplők: Cho Yun-Fat, Michelle Yeoh, Cseng Pej Pej; az InterCom mozija
