Ráadásul ez egy adaptáció adaptációjaként is leírható nekirugaszkodás, melyről bővebben az Általános tudnivalók című rész után olvashatunk.
Általános tudnivalók
Egy lehetséges nézőpontból figyelve, kétféle alkotó különböztethető meg.
"A" alkotó sokat és sűrűn élt, vagy ellenkezőleg, keveset és hígan, de nagy érzékenységgel bír enfelé. Elbeszéli szörnyű kalandjait vagy üres délutánjait, a dörzsöltebbje mások, érdekes idegenek által, az őszintéje meg bele a pofánkba, egyes szám első személyben, hogy az milyen volt, amikor király lettem, vagy az, amikor nem jutott eszembe semmi, de már elköltöttem az előleget, és ez a nyikorgás a lépcsőházban a megrendelő csatája a liftajtóval.
"B" alkotó nem is élt, elefántcsonttoronyban peregtek napjai, egyszer találkozott a sofőrjével, de arról is kiderült, hogy egy kabarétréfa volt. Viszont olvasott mindent, látta az összes filmet, megvan neki tízezer zene tízezer lemezen. Ül otthon, a szolga két lépcsőházzal arrébb is lábujjhegyen oson, hogy nesz se sértse, míg szintetizál s absztrahál. Ettől is kitelik, hogy egyes szám elsőben alkot, az ilyen mű nyilván "kúrós-partraszállós", mert a "termelési" mégiscsak pofátlanság lenne.
Tim Burton minden további kockázatvállalás nélkül az utóbbi csoportozatba sorolható. Szemben a jelentős alakulatú honi popdívával ("Csita bújt mellém..."), Tim B. bizonyosan nem látott vagy ölelgetett még csimpánzot életében, a forgatáson kívül, de ez nem baj. Majmot csókolgatni a többségi társadalom szemében már-már perverziónak számít, bár az utóbbi időben, hála leginkább a lib. sajtónak, észlelhető némi olvadás, és emellett az is T. Burton javára írható, hogy ha végignézünk a műtörténeten, "A" és "B" típusú alkotók eddigi repertoárján körülbelül azonos arányban találhatók a remekművek.
Valamit persze nem árt tisztázni. Mit látott T. B., ha már
majmot közelről
egyet se. Láthatta például A majmok bolygója című filmet, s nyilván olvashatta is Pierre Boulle idevágó szépirodalmi borúlátását, s alighanem mindkét mű motivációival lehetett a legelégedetlenebb.
Hogyhogy bolygója van a majmoknak, milyen majmoknak? Hogy kerültek azok oda, sok szőrös uzurpátor, nem addig a´.
Tim további film- és irodalomélményei közül, bár számunkra mérsékelten fontosak, a shakespeare-iánus japókról kell szólnunk, meg a múlt század végének rákos elváltozásáról, a Csillagok háborújáról. Van két tök egyforma csávó, két majomhadvezér, az egyik a másik tanítványa, de egymás ellen fordultak, a rossz áruló lett, a jó megtűrt szolga, a fennálló majomrend szemszögéből persze pont fordítva. Ha akarom, két nettó Chewbakka, ha akarom Obi van és D. Vader. De akarhatom azt is, hogy Mifune Toshiro. Shakespeare-iánus japikról szólva Kuroszavára és rá gondoltam, ha a Macbeth helyett K. a III. Richárdot csinálja meg, az pont így nézett volna ki (pláne, ha majmok is játszanak benne).
Elmesélem Akira K. Shakespeare-értelmezéseit: nagy testű japánok érkeznek lóháton, talpig vértben, leugranak az állatról, és nagyon mély hangon ordítozáshoz fognak, leggyakrabban azt mondják "Dózó!" (kérdeztem Vágvölgyi B. Andrást, de kormolt a tárgyban), és veszettül forgatják a szemüket, esküszöm, K. szamurájai százszor jobban forgatják a szemüket, mint a kardjukat (vagy K. a filmjeit), ez alól tán egyedül a kardforgató nő a kivétel, mert az sajnos gyengénlátó, viszont nem is Kuroszava rendezte.
Nos, ebből elég annyi, hogy ezen a Burton-bolygón a majmok épp így viselkednek. Közlekedési eszközük a ló, vasban járnak, mély hangon ordibálnak és szemforgatók. ´k persze a csatamajmok, szemben állnak a békemajmokkal, akiknek emberi jogi küzdelmeire nem hozható példa sem Kuroszavától, sem G. Lucastól, de Timet sem érdekli annyira ez a szál.
Beszéltünk a mély majomtorkokból föltörő fenyegető hangokról. Nem tudom, hogy pont A majmok bolygója-e az a tipikus családi mozi, ami nem él meg szinkronizálás nélkül. Miről szól a dolog? Van egy csomó híres, sztárszámba vehető személy, napokig ültek a maszkos meg a sminkes székében, és most úgy néznek ki, mint egy majom, akit Móricka képzelt el. Tim Roth, Helena Bonham-Carter pédául. Magyarországon nagyon sok amerikai filmet bemutatnak, számottevően kisebb hányadukat szinkronizálva. Tudom, hogy Tim Rothot a hangjáról felismerni extra mutatvány, de olyan erős karakterű színészek szerepeltetése a szinkronban, mint a H. B.-C.-nek hangot adó Udvaros Dorottya, inkább figyelemelterelő, megosztó hatást vált ki, noha nem nagy gáz.
Ám az viszont furcsa, ha valakinek a Magyar Narancsból kell megtudnia, hogy egy ilyen film magyar szövegében a fordulat, miszerint "örül, mint majom a farkának", nem vicces, hanem tolakodóan buta; mit csináljunk, ezzel sem lőnek nyulat.
Ha már a poénoknál tartunk, tudható, az eredeti dolgozat, hangsúlyosan
poénra végződik
Kábé az derül ki ott, hogy a majmok bolygója a Föld. Na jó, a Föld lesz. Tim B. úgy érezte, hogy ezt neki feltétlenül überolnia kell.
Megpróbálta. Tulajdonképpen sikerült, ez se rossz. Végtére is, hogy valakit Ab Lincolnnak vagy Ape Lincolnnak hívunk, az eléggé zagson. Nem kell megijedni, ezzel még nem meséltem el az utolsó viccet, aki eddig nem látta, mehet nyugodtan. A majmok bolygója, attól, hogy Tim Burtonnek éppen nem jutott róla semmi az eszébe (de szépen megcsinálta újra), még ugyanolyan jó, mint volt eddig. Legfeljebb Burtont eztán is a Támad a Marsért szeretjük legjobban.
- t -
Planet of the Apes, színes, szinkronizált, amerikai, 2000, 119 perc; rendezte: Tim Burton; fényképezte: Philippe Rousselot; szereplők: Mark Wahlberg, Tim Roth, Helena Bonham-Carter, Kris Kristofferson, Lisa Marie; az InterCom mozija
Szerkmeister nincs. Később lesz. Anyagtorlódás van. Az ebből fakadó kényelmetlenségekért elnézést kérünk!
A szerk.
