Az életmű kiváló és értő ismerője, Huszár Tibor két időskori Bibó István-levelet elemez, míg a kötet csaknem négyötöde forrásközlés: a Magyar Közösség elleni 1947-es perben halálra ítélt és még abban az évben kivégzett Donáth György utolsó szó jogán elmondott beszéde, illetve kilenc országgyűlési felszólalása 1939-1941-ből. A tanulmányok alapjául szolgáló Bibó-szövegeket ugyanakkor nem tartalmazza a könyv, ami bár érthető (egyrészt terjedelmileg szétfeszítették volna jelen kiadvány kereteit, másrészt mind a Levél Borbándi Gyulához, mind a Bibó István levele Arany Bálinthoz a Magyar Közösség ügyéről korábbi gyűjteményes kiadásokban hozzáférhető), némi hiányérzetet mégis kelthet az olvasóban.
A rendező elv, amely a két háború közötti népi mozgalom, valamint az 1947-es, a Kisgazdapárt szétverésére irányuló koncepciós eljárás együttes tárgyalását indokolja, a szerző azon szándéka, hogy Bibó István elvi következetességét illusztrálja.