Barotányi Zoltán

Amikor először érkezett a hír, hogy Tarantino és régi alkotótársa, Robert Rodriguez közösen nyúlnak vissza a hetvenes évek trash-movie hagyományához, a mozilátogató első blikkre joggal kezdhetett gyanakodni. Lám, a két "kult"-filmkészítő már feltűnően unja magát, s egyre burjánzó magánmitológiájuk önmagukon kívül lassan már senkit sem érdekel.

Vannak olyan állatok, amelyek alkalmasint csak az emberi hiedelmekben, városi-falusi legendákban léteznek, de e hazai pályán nincs is náluk erősebb.

Az Einstein-féle általános relativitáselmélet feltételezi, hogy jelentős tömegű testek forgásuk közben mintegy magukkal ragadják és "megcsavarják" a téridőt. Most egy űrszonda megkísérelte megmérni az ebből adódó precessziót - hamarosan meglátjuk, milyen sikerrel.

Ahogy lassan melegszik az anyaföld, úgy bújnak elő téli rejtekhelyükről régi sorstársaink, a kígyók. Mármint nálunk, mert a melegebb égtájakon el sem kellett aludniuk.

A virginiai tömeggyilkosság újból ráirányíthatja a figyelmet egy különös emberfajtára, amely saját frusztrációit csak jelentős vérfürdő árán képes enyhíteni. Nem árt aggódni: a típus időről időre újratermelődik.

Báró Kempelen Farkas (németesen, ahogy a világ ismerte, Wolfgang von Kempelen, merész, bár kis népeknél korántsem szokatlan affirmatív aktus eredményeként létrehozott szlovák ortográfiával Ján Vlk Kempelen) Pozsonyban született 1734-ben, s pont kétszázhárom éve, 1804. április 4-én (esetleg március 26-án?) halt meg. Nemzetiségéről fölösleges is elmélkedni: nyilván német volt az anyanyelve, mint akkoriban a pozsonyiak többségének, amúgy pedig magyar nemes volt, s persze jól beszélt magyarul, s ezen (meg a németen) kívül még vagy fél tucat nyelven.

Huszonhét éve annak, hogy Farkas Bertalan kiléphetett az űrbe, s most megint egy magyar néz szembe az űr végtelen sötétjével - ráadásul őt is az oroszok vitték magukkal.

Már tizenhárom éve halott, de hatása, életműve ma is eleven. Feyerabend már életében legenda lett, gondolatait máig idézik, bár csak kevesen követték őt a senkiföldjére.

Ismét látogatható a felújított Uránia Csillagvizsgáló: remek program szép tavaszi-nyári estékre, habár koszból és fényből is lehetne kevesebb.

A Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthetők meg a világ egyik leggazdagabb dinólelőhelyén, Argentínában talált őshüllőmaradványok: a látvány és a körítés megér legalább egy órát.

A múlt hónapban hunyt el a távkapcsoló atyja, akinek köszönhetően soha többet nem kellett felállnunk fotelből, kanapéról.

Még azt sem tudjuk, miként lett Földünk társa, de annyi biztos, hogy nélküle mi sem lennénk. Talán éppen a legbanálisabbnak tűnő égitest hordozza a legtöbb titkot.