Kempelen és a sakkautomata: Törököt fogott

Báró Kempelen Farkas (németesen, ahogy a világ ismerte, Wolfgang von Kempelen, merész, bár kis népeknél korántsem szokatlan affirmatív aktus eredményeként létrehozott szlovák ortográfiával Ján Vlk Kempelen) Pozsonyban született 1734-ben, s pont kétszázhárom éve, 1804. április 4-én (esetleg március 26-án?) halt meg. Nemzetiségéről fölösleges is elmélkedni: nyilván német volt az anyanyelve, mint akkoriban a pozsonyiak többségének, amúgy pedig magyar nemes volt, s persze jól beszélt magyarul, s ezen (meg a németen) kívül még vagy fél tucat nyelven.

Báró Kempelen Farkas (németesen, ahogy a világ ismerte, Wolfgang von Kempelen, merész, bár kis népeknél korántsem szokatlan affirmatív aktus eredményeként létrehozott szlovák ortográfiával Ján Vlk Kempelen) Pozsonyban született 1734-ben, s pont kétszázhárom éve, 1804. április 4-én (esetleg március 26-án?) halt meg. Nemzetiségéről fölösleges is elmélkedni: nyilván német volt az anyanyelve, mint akkoriban a pozsonyiak többségének, amúgy pedig magyar nemes volt, s persze jól beszélt magyarul, s ezen (meg a németen) kívül még vagy fél tucat nyelven. A jeles polihisztor (sok minden, így a művészetek, az építészet stb. mellett) mindenekelőtt hevesen érdeklődött a közügyek iránt: többek között az ő javaslatára csatolták a határőrvidéket Magyarországhoz, s személyesen is gondoskodott az elnéptelenedett Bánát újratelepítéséről. Három uralkodót szolgált hűségesen udvari tanácsosként, ám a negyediknél, I. Ferencnél kegyvesztett lett - állítólagos magyar jakobinus/szabadkőműves kapcsolatai miatt - s végül nagy szegénységben hunyt el. Sokat köszönhetnek neki a budaiak is: irányította a Várnegyed újraépítését, megoldotta a Vár vízellátását, ráadásul az ő intenciójára helyezték át ide a nagyszombati egyetemet, s ő építtette át Várszínházzá a budai karmelita kolostort is. Élete során figyelemre méltó érdeklődést mutatott a természettudományok és a mechanika iránt - azaz nem csupán a jelenségek tudományos magyarázata érdekelte, hanem az is, miként lehetne az így megszerzett tudást a gyakorlatban is alkalmazni. Sokan Kempelent tartják a modern automatika és robottechnológia egyik atyjának, de a legnagyobb tudományos respektust hangtani, fonetikai stúdiumaival szerezte - jellemző, hogy a hangképzés terén szerzett ismereteit rögvest egy hanggenerátor ("beszélő gép") megépítése során kamatoztatta. Leghíresebb műve azonban korántsem tudományos termék: ez a sakkozógép, amit az automata dobozához rögzített kosztümös, mechanikus "robotról" Töröknek neveztek a kortársak. A mű megépítésére azután került sor, hogy Kempelen - az uralkodónő Mária Terézia társaságában - megtekintette a korszak másik híres gépezetépítője, a francia Pelletier bemutatóját, ahol a feltaláló a mágnesesség elvén alapuló praktikákkal szórakoztatta az előkelő közönséget. A show végeztével Kempelen lekicsinylően emlegette a produkciót, s megígérte, hogy hamarosan egy sokkal eredetibb mutatvánnyal fogja elkápráztatni az udvart. Néhány hónap múlva, pontosan 1770 elején be is mutatta az udvarban a sakkautomatát, mely általános ámulatot keltett. Kempelen amúgy nem titkolta, hogy a Török működése pusztán szemfényvesztésen alapszik, s némi unszolás és leginkább busás anyagi kompenzáció árán fel is fedte a titkot - mint például 1783-ban Nagy Frigyes porosz királynak, aki - egy elvesztett sakkjátszma után - megvásárolta a megfejtést, ami őszintén kiábrándította az uralkodót. Ám ő ennek ellenére sem adta tovább a titkot, ahogy mások sem. A számos, a gépezethez tapadó (hamis) legenda egyike, hogy Nagy Katalin orosz cárnő parancsára építette volna Kempelen, s hogy abban egy amputált lábú lázadó lengyel nemest (katonatisztet) rejtettek volna el, aki egyben a gépezet első kezelője volt. Az sem igaz, hogy a Török minden meccsét megnyerte volna - bár a partik többségét valóban behúzta az állítólagos gépezet, ám az ellenfelek jórészt igen neves amatőrök voltak. Csak hát Napóleont, Benjamin Franklint vagy Nagy Frigyest sem éppen sakktudása miatt emlegeti az utókor. Neves profiktól többször is kikapott a gép: Philidor, a korszak legjobbnak tartott sakkozója például 1783-ban, Párizsban partit nyert a Török ellen, ám az összecsapást minden idők legkimerítőbb sakkjátszmájának nevezte.

Azt persze soha senki nem hitte, hogy a gép önmagától játszana, s Kempelen sem próbált ilyen látszatot kelteni. Jó bűvészként minden mutatvány előtt kitárta a gépezetet rejtő faszekrény ajtajait - szépen sorban persze, amiből már némely kortársak és a mai szakirodalom is arra következtet, hogy ilyenkor a bűvészek között is ismert trükkel a gép gyakorlott kezelője fokozatosan változtatja helyét úgy, hogy egyetlen pillanatban se fedezhesse fel a publikum. Ettől még persze rejtély marad, miként követi a partit az amúgy a sakkban igen képzett és tehetséges operátor, s miként instruálja a bábut. Azért született néhány megfejtés, sokszor igen neves szerzők tollából: 1836-ban például maga Edgar Allan Poe szentelt egy esszét az akkoriban éppen Amerikában turnézó Töröknek - szerinte amúgy a Török kezelője néha belebújik a bábuba, s így közvetlenül ő lép helyette (ezt a megoldást, jó meglátásai ellenére végül elvetették a Kempelen-kutatók). A legvalószínűbb megoldás szerint a bábukba Kempelen erős mágnest rejtett el, így az egyes négyzetek aljára rögzített vastűk mozgása révén követhetők voltak a lépések, amelyeket a gépezet kezelője egy kis sakktáblán rendre rekonstruált. Az operátor egy úgynevezett (mechanikus erőátvitelen alapuló) pantográf segítségével késztette a Törököt a lépések megtételére, s belül gyertyával világított, amihez komplett ventilációs rendszer révén jutott oxigénhez, a füst pedig a török turbánja mögött távozott, szinte észrevétlenül. A Török amúgy sokszor igen agresszív, szangvinikus játékosnak bizonyult: ismeretes például 1809-es schönbrunni, Napóleon elleni játszmája, ahol a nagy hadvezér a gépet tesztelendő háromszor is rosszat lépett, ami után a gép lesöpörte az asztalt (igaz, a megismételt játszmán azután sportszerű küzdelem és tizenkilenc lépés után megadásra kényszerítette a császárt).

Kempelen 1804-es halála után néhány évvel fia, Kempelen Károly eladta a Törököt egy Mälzel nevű bajor mechanikusnak (többek között a metronóm feltalálójának), aki hosszú, immár világ körüli utakra indult a géppel, miközben alkalmanként kereskedett is vele: eladta, majd visszavásárolta Eugéne de Bauharnais-tól, Velence újdonsült (s hamar detronizált) hercegétől. Mälzel és a Török bejárta az amerikai kontinens jó részét, mígnem előbb, egy kubai út során, az operátort vitte el a sárgaláz, néhány évvel rá pedig pedig maga Mälzel is meghalt a nyílt tengeren. A Török utóbb a philadelphiai Kínai Múzeumba került, s azzal együtt égett le a város jó részét elpusztító 1854-es tűzvészben.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.