Barotányi Zoltán

Békezarándoklatot szervezett múlt szombatra a Nemzetközi Károly Király Imaliga, melyen részt vett a királyi család több jól ismert tagja is. Mindez jó ürügyet szolgáltat arra, hogy megvizsgáljuk: hogyan is áll nálunk és a világban nevezett, boldoggá is avatott uralkodó kultusza.

Az evolúciós elméletről egykoron még evidenciaként tanultunk az iskolában, pedig számos vetélytársa is akad - igaz, ezek korántsem tudományos természetűek. Sőt, hirdetőik a mainál lényegesen szűkebbre szeretnék szabni a tudomány illetékességi körét.

Ha a néprajzot emlegetjük egy laikus előtt, alighanem mázas köcsögök, citerák és a bájosan archaikus népviseletek jutnak az eszébe. Esetleg a bátor antropológus, aki egzotikus, majdnem kőkori szintű kultúrákat tár fel a trópusi esőerdő vagy a sivatag mélyén, melyek fő jellegzetessége, hogy még nem fejlesztették ki a tudatmódosítás hányás- és hasmenésmentes, pusztán rekreációs formáit.

Az ötödik szabad választás nyomán joggal állapítható meg: népünk a maga módján alkalmazkodott a választási rendszerhez, mi több, ebből az elemzők és a pártok stratégái is messzemenő következtetéseket vonhatnának le.

A régészek és antropológusok régóta kutatnak az emberré válás folyamatának hiányzó lépcsőfokai után - most mintha találtak volna egy újabb grádicsot. De sok még a foghíj, azt se tudjuk, pincébe vagy padlásra jutunk-e a végén.

Tán nem is akad ember, akit ne érintene meg az éjszakai tiszta, csillagfényes égbolt látványa: van, aki megelégszik az amorf ragyogással, legfeljebb választ egyet-egyet a soros Erzsikének, s van, aki bele szeretne látni a mélységbe - egészen a galaxismagokig és a csillagközi porfelhőkig.

Páratlan kiállítás nyílik pénteken a Magyar Természettudományi Múzeumban. A váci Fehérek temploma rég elfalazott kriptájából feltárt, mumifikálódott maradványok kulcsot adhatnak a jó két és fél évszázaddal ezelőtti kisvárosi emberek életének titkaihoz, s emellett hathatósan segíthetnek a mai orvostudománynak is.

Évente sok ezren halnak meg különféle lavinákban, melyek anyaga lehet kő, sár vagy laza vulkáni anyag, de leggyakrabban mégis hó. Az efféle jelenségeket nem könnyű előre jelezni - annál egyszerűbb áldozatul esni. De miért is?

A tavasz eljövetelét általában csalhatatlanul jelzi a menetrendszerű szabadidős kiállítás a Hungexpón - kár, hogy az összefüggést ezúttal meggyőzően cáfolja az időjárás tréfás fordulata és a Fradi-pálya szerencsétlen pályamunkásainak hiábavaló küzdelme az elemekkel.

Civilizációnk külső eredetű, az istenek űrhajón érkeztek, s mielőtt ideértek volna, mi emberek olyan buták voltunk, hogy a cipőnket sem tudtuk bekötni - főleg, hogy még a cipő sem a mi ötletünk. Ilyen a világ Däniken szerint - vagy mégsem?

Bush, a méltán népszerűtlen amerikai elnök a múlt héten jelentősen meglepte a világot - számos ötlete (a matek- és a fizikaoktatás fejlesztése, a hidrogénmeghajtású autók kifejlesztése) mellett többek között bejelentette: az alkohollal az üzemanyagok között is komolyan számolni kell. No de miért is töltenénk a szeszt magunk helyett a motorba?

A tudománytörténet kevés népszerű vegyészt ismer. Csak a doktor az egyetlen, akiről minden tripező hallott, ha másért nem, azért, mert ott virít a képmása a Hofmann terméknevű LSD-bélyegen. Ismerik a sztorit a bizonytalanul hazabicikliző, beparázott kutatóról, aki saját magán tapasztalta meg a szer hatásait. Talán még azt is tudják, hogy doktor Hofmann még mindig él, néhány hete töltötte be századik életévét, s jó egészségnek is örvend - kérem, ebből még ne vonják le azt az elhamarkodott következtetést, hogy a szer konzervál.