Csillagok útján - Dana Berry: Rendhagyó galaktikus útikalauz

Könyv

Tán nem is akad ember, akit ne érintene meg az éjszakai tiszta, csillagfényes égbolt látványa: van, aki megelégszik az amorf ragyogással, legfeljebb választ egyet-egyet a soros Erzsikének, s van, aki bele szeretne látni a mélységbe - egészen a galaxismagokig és a csillagközi porfelhőkig.

Tán nem is akad ember, akit ne érintene meg az éjszakai tiszta, csillagfényes égbolt látványa: van, aki megelégszik az amorf ragyogással, legfeljebb választ egyet-egyet a soros Erzsikének, s van, aki bele szeretne látni a mélységbe - egészen a galaxismagokig és a csillagközi porfelhőkig. Dana Berry, a sajátosan, viszont kifejezően magyarított mű (eredeti címén: Smithsonian Intimate Guide To The Cosmos) szerzője a NASA csillagásza és űrgrafikusa: tudja, hogyan kell lerajzolnia azt, amiről még a mai szuper űrtávcsövek korában is csak halovány sejtelmünk lehet. Ugyanakkor tisztában van az asztronómia, az asztrofizika, az asztrobiológia eredményeivel, s képes ezt a jó értelemben véve népszerűsítő módon, közérthetően, a rengeteg űrfotó és -grafika segítségével módfelett szemléletesen átadni. Ráadásul a kötet szerkesztése is világos és átlátható: az általános kérdésektől kiindulva mintegy a Földről startol, majd sorra veszi a bolygókat, Napunkat, a Naprendszer külső, alig feltárt terrénumait (Kuiper-öv, Oort-felhő - innen érkeznek a hosszú keringési periódusú üstökösök), majd jön

saját bejáratú galaxisunk,

a Tejútrendszer, annak sötét magja (mely, megerősítve némely ősi legendákat, állítólag tényleg rúdszerű), a szomszédos galaxisok, meg a sötét anyag és a sötét energia - úgy is, mint korunk űrfizikájának legnagyobb talányai. Sok finom észrevétel akad a könyvben, mely mintegy közelebb hozza az olvasót az amúgy is érdekfeszítő tárgyhoz - tudták például, hogy a Merkúron hosszabb egy nap, mint egy év (a legbelső bolygó hamarabb kerüli meg a Napot, mintsem megfordulna a tengelye körül), vagy hogy az Uránusz forgástengelye csaknem egybeesik a keringési síkkal? Dana Berry elemében van akkor is, amikor a Földön kívüli élet esélyeit firtatja, ebből a szempontból rendkívül tanulságos ama általa is leírt eset, amikor (egészen pontosan 1990 decemberében) a NASA ráállította a Földre a Galileo űrszondát, amely sok érdekes adatot összegyűjtött a bolygónkról (már amennyit 55 ezer kilométeres magasságból egyáltalán be lehet gyűjteni), ám az adathalmaz még arra se szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot, hogy van-e egyáltalán élet a Földön, arra meg pláne nem, hogy van-e értelmes élet a bolygón.

Amint távolodunk Földünktől, egyre több segítséget nyújtanak a közelmúltban felbocsátott, nagy teljesítményű űrtávcsövek, mint a Hubble-űrteleszkóp vagy a még rejtélyesebb Chandra Röntgen Obszervatórium képei - utóbbi segítségével az űr eddig sötétségben, illetve takarásban lévő pontjairól is lenyűgöző, sokszor szinte félelmetes képeket kapunk. S néha nem is ezek a látványos, nagy teljesítményű projektek szolgáltatják a legérdekesebb, világképünket is befolyásoló adatokat: a világegyetem koráról és egyelőre nehezen megmagyarázható szerkezetéről például először a Wilkinson mikrohullámú anizotropikus szonda révén szerezhettünk tudomást (ha valakit érdekelnének a részletek: a világegyetem négy százaléka atomokból és egyéb, jól ismert korpuszkulákból áll, 23 százaléka sötét anyag, a maradék 73 százaléka pedig sötét energia ohne Darth Vader). Amit pedig csillagbölcsőkről, kozmikus délibábokról (lásd: Einstein-kereszt - érdemes utánanézni!), karambolozó galaxisokról, a közelünkben készülődő szupernóva-robbanásról, leginkább pedig a fekete lyukakról megtudunk, az lélegzetelállító - aki eddig nem értette, mi az a szingularitás, s hogy mi zajlik az eseményhorizonton belül, az ezek után sokkal tájékozottabban néz szembe a témába vágó űrhorrorfilmek rettenetével. A könyv számos érdeme mellett csak néhány (esetleg fordítási) hiba említhető (pl. a 81. oldalon olvasottakkal ellentétben a guanin, az adenin, a citozin és a timin nem fehérje, hanem a nukleinsavakba beépülő egyszerű bázis - ejnye!), így azután bízvást ajánlhatjuk a természettudományok rajongóinak és laikusoknak egyaránt. S az olvasottak, látottak nyomán csak egyet tudunk érteni a lelkes szerzővel: a csillagászat tényleg új aranykorba lépett.

Fordította: Nagy Mária, Nagy György; Scolar/Madison Press Books, Budapest, 2005, 176 oldal, 3900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.