Az, hogy az első ínyencek hogyan kaptak rá a föld alatt tenyésző szarvasgomba fogyasztására, eddig még nem derült ki, de a görögök már nagyon szerethették, az biztos. Följegyezték, hogy az athéniak polgárjogot adtak Cherips fiainak, mert apjuk feltalált egy új szarvasgombaragut. A szarvasgomba imádata az antik Rómában folytatódott, sőt egyre kórosabbá vált. Amikor a rómaiak megunták az énekesmadarak nyelve mellé feltálalt, helyben termő szarvasgombákat, figyelmük a líbiai fajok felé fordult, amit a beduinok szállítottak a sivatagból az örök városba. A kora középkorban ez a sikersorozat megszakadt, de a XVI. században újrakezdődött, elsősorban Franciaországban és Itáliában. Nekünk sincs miért szégyenkeznünk, egy megbízható forrás szerint 1568-ban a szarvasgomba volt az egyik főfogás egy lőcsei díszebéden.