Hit és kitartás (Vadász György, Basa Péter, Fernezelyi Gergely építészek)

szerző
Böröcz László
publikálva
2000/6. (02. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A hannoveri világkiállítás pavilonjára kiírt tervpályázatot 1998 októberében bírálták el. A győztes tervet Vadász György, Basa Péter és Fernezelyi Gergely készítette, statikusa Kiss Ervin volt. Az épület szinte már készen áll. Az Expó 2000-en 191 ország vesz részt, közülük 56 önálló nemzeti pavilonnal. A német építészszakma kitüntetett figyelmét jelzi, hogy a holland mellett a magyar épület makettjének fotója szerepel az alsó-szászországi építészkamara szakmai kiadványának címoldalán. A hannoveri expót június 1-jétől október 31-ig lehet megtekinteni.

A hannoveri világkiállítás pavilonjára kiírt tervpályázatot 1998 októberében bírálták el. A győztes tervet Vadász György, Basa Péter és Fernezelyi Gergely készítette, statikusa Kiss Ervin volt. Az épület szinte már készen áll. Az Expó 2000-en 191 ország vesz részt, közülük 56 önálló nemzeti pavilonnal. A német építészszakma kitüntetett figyelmét jelzi, hogy a holland mellett a magyar épület makettjének fotója szerepel az alsó-szászországi építészkamara szakmai kiadványának címoldalán. A hannoveri expót június 1-jétől október 31-ig lehet megtekinteni.

Vadász György, Basa Péter és Fernezelyi Gergely építészek

MaNcs: Milyennek találták a sajátjukhoz képest a konkurens pályázatokat?

Basa Péter: Csak a pályázat elbírálása után láthattuk a többiek munkáját. A mienken kívül még Skardelli György munkája tetszett a Köztiből, aki egy absztrakt platóból kiemelkedő tojást tervezett. Nagyképűségnek tűnik, de már a beadáskor tudtam, hogy a mi tervünk nagyon jó, benne képességeink maximumát tudtuk nyújtani, és így nagy esélyünk van a győzelemre.

Vadász György: A személyes - és véleményem szerint megérdemelt - sikerünkön túl külön öröm számomra, hogy az 1992-es sevillai expó után megint egy olyan szellemiségű mű képviseli Magyarországot a világkiállításon, ami nem egyszerűen épület, hanem üzenet, akárcsak Makovecz Imre barátom héttornyú temploma.

MaNcs: A sevillai pályázatot Janáky István lepkés háza nyerte meg. E helyett épült fel Makovecz héttornyúja. A politikusok eldöntötték a szakmai zsűri helyett, hogy mi az, ami megfelelőbben képviseli hazánkat a világ színe előtt. Az önök pályázata próbált-e alkalmazkodni a politikai elvárásokhoz?

VGY: Háromféle módon lehet egy tervpályázatot felfogni. Egy: mi a politika jelenlegi áramlata, és kinek a seggét kell nyalni? Kettő: kik vannak a zsűriben? Három: mit jelent nekem ez a pályázat szellemileg és emocionálisan? Nagy boldogság számomra, hogy nemcsak engem, hanem társaimat is csak az utolsó szempont érdekli. A pályázatokról még annyit, hogy eddig több mint háromszázon vettem részt, ennek több mint a felét elnyertem, és 30-40 tervem első díjas lett. De azt kell mondjam, hogy az igazán jó pályázataim közül, néhány kivételével, egy sem jött be, annak ellenére, hogy életem fontos és nagy állomásai voltak.

MaNcs: Mennyire magyar a magyar pavilon?

Fernezelyi Gergely: Ma nehéz feladat megfogalmazni, mi a jellemző Magyarországra, amikor egyrészt egy identitást leépítő rendszer következményeiből lábalunk ki, másrészt masírozunk a civilizált Európa felé, megpróbálunk tökéletesebben hasonulni hozzájuk, mint amenyire ők saját magukra hasonlítanak. Már senki sem tartja igaznak azokat a kliséket, amiket még ma is használ a marketing, hogy a magyar termékeket a turisztika piacán tartsa. A pavilonunk elvontan kívánja közvetíteni azt a szellemiséget, amit mi magyarnak gondolunk. Az épület pedig egy európai építészeti színvonalon megfogalmazott modern építészeti trendnek megfelelően formatervezett ház.

MaNcs: Pavilonjuk a többféle asszociációs lehetőség közül leginkább egy hajót szimbolizál. Hogyan alakult ki a végleges formája?

BP: Folyamatos közelítéssel, beszélgetésekkel indult. Bevallhatom, nemigen volt kedvem expópavilont tervezni, ehhez egy kicsit a mester (Vadász György - a szerk.) varázslására is szükségem volt. De a lényeg, hogy néhány beszélgetés után én is belecsábultam a feladatba, és az iteráció során az egyik gondolat vagy vonal a másikat szülte.

MaNcs: A hajó gyomra Magyarországról szóló műsorokat mutat be, a hajó falában futó folyosókon kiállítások lesznek. Az épület funkcionális feladatairól mit írt elő a pályázat?

BP: Meglehetősen rugalmasan kezelték ezt a kérdést. Csak támpontokat adtak, de hagyták érvényesülni a mi elképzeléseinket is.

FG: Igen, a tematika nem volt pontosan meghatározott. A szellemi tartalom javaslatként, az ehhez kapcsolódó terek kialakítása szabadon alakítható lehetőségként volt felvázolva. Mi az egyszerűsítés, a letisztítás módszerét választottuk. Az volt az egységes véleményünk - azt hiszem, ezt mindhármunk nevében mondhatom -, hogy meg kell találjuk a legerősebb hangot, és erre az egyetlen hangra kell kihegyezzük az egész épületet. Tehát a kiírás javaslatai és szerteágazó térötletei helyett egyetlen szuggesztív tér kialakítása mellett döntöttünk. Ez lett a fogadótér, a látványshow arénája, és az időszakos előadások színháza is, de ez a tér már önmagában is szuggesztív erejével hat a látogatóra. A kiállítótér is ennek a főhangnak egy mellékzöngéje.

MaNcs: Az építkezésre szánt 750 millió forint mennyire szabott határt szárnyaló képzeletüknek? Kellett módosítani menet közben a tervüket?

FG: Az első változat szerint jóval nagyobb volt az épület, a föld alatt is lett volna egy szint. Amikor kiderült, hogy így kétszer annyiba kerülne, ezt el kellett vetni a pince által kínált néhány kiegészítő funkcióval együtt. Ennek ellenére nem vált kárára, hogy a hajó kisebb lett. Most sokkal tisztább és áttekinthetőbb, jobban szól arról, amiről szólnia kell.

MaNcs: A pályázat kiírásakor nem lehetett tudni, mennyiből kell kihozni a pavilont?

BP: De igen. Csak nagyon nehéz megbecsülni egy nem szokványos épületnél a várható költségeket. Nem tudtuk, mennyiért vállalja a kivitelező a munkát, és a németországi árak sem voltak ismertek számunkra. Az építész nagy zsonglőri mutatványa, hogy az adott, sőt néha menet közben csökkentett pénzügyi keretet figyelembe véve balanszírozzon úgy, hogy az épület lényege megmaradjon.

MaNcs: Mit visz a hajó?

VGY: Üzenetet egy megszenvedett néptől. Ez a nép küld egy gályát: itt vagyok, számítsatok velem, ahogy eddig is tehettétek, amikor én védtem vérző testemmel a ti küszöbötöket. Ráadásul nem is vagyunk alpári barmok. Van zenénk, irodalmunk, sportunk. Van hitünk és kitartásunk. És tragédiánk, hogy egymás torkát marcangoljuk, de valami csoda mindig megmenti ezt az országot. Ha nem is tiszteltek bennünket, figyeljetek ránk, mert megéri!

BP: A pavilon számomra a szabadságot, a szabad szellemet jelképezi. Ezt az épület formája is igyekszik aláhúzni. A két, végein össze nem érő, hajót idéző épületkaréj közt a látogatók szabadon, kötetlenül áramolhatnak. A magyar pavilon egy attraktív megformálású találkozási pont, egy hely, ahol jólesik majd együtt lenni. Nem más ez, mint egy utcabál, a közösségben élő emberek örömünnepe a magyarok furcsa deszkafalai közt. Utcaszínház, ahol a deszkafalak megnyíló felületein egy misztériumjáték ejt ámulatba.

FG: Fontos, hogy a hajó nemcsak szobor, hanem ház, ami ráadásul működik. Tudja mindazt, amit egy pavilonnak tudnia kell. Helyet ad egy olyan látványshow-nak, ami tovább fokozza azt az élményt, amit a hajó külső megjelenésével nyújt. Ezenkívül a pavilonunk formája a csábítást is jelenti. Csábítást a különböző kultúrák találkozására, megismerésére.

MaNcs: A pavilont a kiállítás után lebontják. Egy sok szellemi és kétkezi munka árán született műtárgy eltűnik. Akár egy nagy műgonddal elkészített homokmandala, amit a buddhista szerzetesek a folyóba szórnak. Mi a különbség egy hat hónapon és egy több emberöltőn keresztül fennálló épület tervezése között?

VGY: Nem gondolkozunk ezen. Nem a magassága, a súlya és az ideje szabja meg az érzelmi jelzés valóságát és káprázatát, hanem hogy mit és milyen fokon tud közölni. Ha ön beleszeret egy nőbe, akkor felmerül az, hogy ez a szerelem három hónapig tart, vagy a felesége lesz, és száz évig élnek együtt?

Böröcz László

A mű

A hajó testét alkotó két, egyenként 20 méter magas és 30 méter hosszú íves héj acélszerkezetét vörösfenyő burkolat takarja. A héjak által körbezárt terület a látványtér, amit a föléje kifeszített kötélrendszerre szerelt, teflonbevonatú, üvegszál erősítésű ponyva véd az esőtől és a természetes fénytől. A két hatalmas, faburkolatú héj többrétegű. A felső, keskenyebb rész az üzemeltetéshez szükséges folyosókat, lépcsőket rejti magában, az alsó, lefelé szélesedő rész pedig a kiállítótérnek ad helyet. A látogató az Európa boulevard (a vásár keleti területének főutcája) felől érkezve léphet be az arénába. Az itt összegyűlő 150-200 fős közönség nézi végig a 15 perces látványshow-t. A műsor a déli harangszóval indul, ezt a fényvetők színes villódzó fényei követik. Közben az épület belső falán kinyílnak a 3 x 5 méteres táblák, és az előbukkanó vásznakra képsorokat vetítenek. A show végét a bejárat közelében felnyíló kapuk jelzik, és az embereket a dupla falak alsó szintjén kialakított kiállítótérbe csábítják. Innen egy kiállítás megtekintése után a látogató a "kikötő épület" felé juthat ki a hajótestből.

A hajót szolgáló kikötő L alaprajzú, lapos tetős épület. Oldalfalainak felülete nyersbeton, akárcsak a tetőé, amit viszont a rátelepített növényzet fog eltakarni. A kikötő hajó felé néző oldalát nagy osztású üvegfalak határolják. Az épület nyugati szárnyában étterem és kávéház, az északiban a díszvendégek számára fenntartott helyiség lesz. Ez a terem, amikor nincsenek ott a V. I. P. személyek, átalakul a kortárs művészek időszakos galériájává, amelyet majd az egyszerű látogatók is megtekinthetnek. A L alak belső sarkában találhatók majd az információs irodák és ajándékboltok.

szerző
Böröcz László
publikálva
2000/6. (02. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...