Könyv: Vonós a tetőn (Grigor Piatigorsky: Csellóval a világ körül)

  • Böröcz László
  • 2000. szeptember 7.

Zene

Gregor Piatigorsky: Csellóval a világ körül

Az Oroszországból elmenekülő, majd világhírűvé lett zsidó zenészek külön fejezetet alkotnak a XX. századi előadóművészek történetében. A csellista Piatigorsky is közéjük tartozik. Egy szegény, asszimilálódni vágyó, kisvárosi zsidó család harmadik gyermeke volt ő a századforduló cári Oroszországából, aki az otthoni házi zenélések hatására már hatévesen elkezd csellót tanulni. Arra a kérdésre, hogy az orosz zsidó zenészek példa nélküli sikere minek köszönhető a tehetségen és szorgalmon túl, nem ad választ ez az önéletrajzi könyv sem. Ami nem is csoda: a kérdés hülye, a könyv viszont jó.

Azt ellenben megtudjuk e helyett, hogyan kell elmondani egy élet történetét úgy, hogy a legnagyobb tragédiák és a legabszurdabb történetek mesélése közben se veszítsük el a finom distanciát és iróniát, a két képességet, amellyel csak a legjobb kocsmai sztorimesélők és írók rendelkeznek - zenészek, énekesek ellenben szinte soha. Piatigorsky már gyermekkorában rendelkezett e két képességgel; másképp ugyanis nehéz elképzelni, miképpen jegyezhette volna meg ilyen élességgel és írhatta volna le később ily frenetikusan a szülővárosában, Jekatyerino-szlávban rendezett pogromot. Rövid, ám nyomorúságos

moszkvai kitérő

után Piatigorsky papát egy utazó operatársulathoz hívják brácsásnak, és ő magával viszi mindkét fiát, Leonyidot mint koncertmestert és Gregort mint első csellistát. A nyári turné első állomásán derül ki, hogy az Anyegint fogja kísérni a tizenhét tagú zenekar. A létszámbeli hiányosságot úgy próbálják áthidalni, hogy a karmester egyben a kürtös, és Gregor a magáé mellett a harsona-, klarinét- és oboaszólamokat is megpróbálja bejátszani. A bukás be is következik, a társulat föloszlik, a családnak annyi pénze marad, amennyi két vonatjegyre elég hazáig. Mivel a helyi szabadtéri zenekarnak csellistára van szüksége, a tízéves Gregor marad. A baj csak az, hogy közben visszajön az eredeti csellista, így a kisfiúnak be kell ülni a második hegedűszólamba, de itt is föltalálja magát, a nehezebb futamoknál, ahogy a csellónál már megszokta, két térde közé fogja a hegedűt, és úgy játszik rajta. Aztán a nyár véget ér, visszadöcög Gregor Moszkvába, a konzervatóriumba. Tanulmányaival döcögősen halad, ráadásul összevész apjával, elrohan otthonról, és majdnem megfagy az utcán. Deus ex machina: egy öreg, filozofikus hajlamú ócskavasárus megmenti, a boltjába fogadja, és zenészmunkákat keres neki kocsmákban és lokálokban. Az egyik ilyen helyen Bachot kérnek tőle, aminek nem mindegyik vendég örül, verekedés támad, és az öreget, aki a fiú csellóját próbálja menteni, csúnyán megverik. A cselló összetörik, az öreg két nap múlva belehal sérüléseibe. Piatigorsky tizenkét éves korára teljesen magára marad. Szerencsére a konzervatóriumban végre fölfigyelnek a tehetségére, új hangszert kap, és már nem kocsmákban, hanem éttermi zenekarokban és Saljapin koncertjein lép föl.

Kitör a forradalom,

de a zenei élet nem áll meg Moszkvában, Piatigorsky bekerül a város legjobb vonósnégyesébe, majd a Nagy Színházban lesz első csellista. A bolsevik kormány a zenészektől is nagy lelkesedést követel, naponta akár négy különböző gyárban is föl kell lépniük. Piatigorsky, majdnem úgy, mint a régi orosz nyelvkönyvekben a pionyír, találkozik Leninnel, aki megbocsátja, hogy vonósnégyesét a központi parancs ellenére nem róla, hanem inkább Beethovenről szeretné elnevezni, és végül a sajátja helyett nagyvonalúan az Első Állami Vonósnégyes nevet adja nekik. A helyzet fokozódik, Lunacsarszkij nem akarja elengedni Piatigorskyt külföldre tanulni, ezért társaival 1921-ben szerveznek egy haknit a lengyel határ közelében, és egy óvatlan pillanatban átszöknek. Persze elölről kell kezdeni mindent, a szovjetunióbeli hírnév nem sokat számít, de egy amerikai házaspár segítségével először Berlinbe, majd Lipcsébe jut, ahol végre folytathatja tanulmányait. Innen vissza Berlinbe, ahol megint összeomlik minden, pénze nincs, a Tiergarten padjain alszik esténként. Megint kávéházi zenélés következik, de itt

fölfigyel rá Kresz Géza

hegedűs, és meghívja a boroszlói (Breslem, Wroclaw) Pózniak Trióba játszani. A városban Gregor kínos szerelmi afférba keveredik egy férjezett arisztokrata hölggyel, visszamenekül Berlinbe, ismét a Tiergarten következik. Próbát játszik Furtwänglernek, aki menten fölveszi a Berlini Filharmonikusok első csellistájának. Ezután már nincs több vargabetű, a karrier beindul, egymást érik az európai koncertek, játszik Casalsnak, a berlini szellemi elit befogadja, játékát és véleményét művészi kérdésekben egyaránt mérvadónak tartja. Egy alkalommal

Einsteinnel ebédel,

aki megkérdezi tőle, hogyan tetszett múlt heti hegedűkoncertje, amit egy közös barátuk otthonában adott. Piatigorsky zavarban van, de Einstein másodszor is rákérdez. Piatigorsky nem térhet ki: "Nos, relative jól."

És bár a szellemes hangvétel végig megmarad, a könyv a sikerek növekedesével fordított arányban veszít személyességéből, egyre inkább a fellépések, utazások felsorolásából áll, a zongorakísérőkről, karmesterekről, zenészpartnerekről szóló szórakoztató történetekkel kezd megtelni. Nem mondom, hogy ez baj, és biztos vagyok benne, hogy a zenerajongók, különösképp a cselló szerelmesei számára még a könyv hátralevő része is sok meglepetést tartogat, de mégis különös, hogy családtagjairól, akik a Szovjetunióban maradtak, már semmit, kilenc évig tartó házasságáról pedig csak nyolc sort tud írni. Helyettük viszont sokat megtudunk a korszak legnagyobbjairól, akikkel együtt játszott, Horowitzról, Klempererről, Heifetzről. A zeneszerzőkről, Bartókról, Ravelről, Prokofjevről, akiket személyesen ismert, hangszereiről, a Guarnierikről, Montagnanákról és Stradivarikról. Az életrajz valahol az 1930-as években véget ér, pedig Piatigorsky ezután is élt még több mint negyven évet. Kíváncsi lennék, vajon írt-e még, és ha igen, visszatalált-e a hanghoz, ami az életrajz első felében jellemezte. Vagy ahogy elmúltak a megpróbáltatások, ez már lehetetlen, és folytatja onnan, ahol abbahagyta, hogy Tokióban Saljapinnal közös szabónál varrattak öltönyt, ráadásul Japánban anyagilag nagyon megérték a lemezfölvételek...

Böröcz László

Európa Könyvkiadó, 2000, 322 oldal, 1800 Ft; fordította: Feuer Mária

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.