Bélhúr, forradalom és célfotó (Vashegyi György karmester)

  • Böröcz László
  • 2000. augusztus 3.

Film

Magyar Narancs: A budapesti Operaházban meglehetősen szokatlan volt, hogy a zenészek majd kétszáz éve megszokott frakkja helyett az önök előadásán az árokban ülő zenekar egy még régebbi kort idéző, XVIII. századi jelmezben ült, és akárcsak ön, rizsporos parókát viselt. Ismerve erős vonzalmát a historikus előadásmód iránt, nyilvánvaló, hogy ez nem csupán külsőség, hanem egyfajta hitvallás is volt.
Magyar Narancs: A budapesti Operaházban meglehetősen szokatlan volt, hogy a zenészek majd kétszáz éve megszokott frakkja helyett az önök előadásán az árokban ülő zenekar egy még régebbi kort idéző, XVIII. századi jelmezben ült, és akárcsak ön, rizsporos parókát viselt. Ismerve erős vonzalmát a historikus előadásmód iránt, nyilvánvaló, hogy ez nem csupán külsőség, hanem egyfajta hitvallás is volt.Tizenöt évesen, Bach Máté-passióját hallgatva dönti el, hogy zenésznek áll. A Zeneakadémiára kerülve megalakítja a Purcell Kórust, majd 1991-ben az Orfeo Zenekart, mindkét együttes azóta is nagy sikerrel működik. Az idei Nyári Opera Fesztiválon Haydn Aki hűtlen, pórul jár című operáját állította színpadra. Haydnt nem kimondottan az operái miatt szerettük eddig, na de eztán.

Vashegyi György: Ha jól tudom, az Operaház történetében először fordul elő, hogy régi hangszeres zenekar játszik, és az sem gyakori, hogy egy előadást nem a ház saját zenekara kísér. Persze azt, hogy mi a különbség a mai és a historikus előadásmód között, nem a ruha jellemzi. Mi is frakkban és szmokingban játszunk a koncertjeinken. A különbség a másfajta előadásmódban és a hangszereinkben van, valamint abban a hangzásban, amely ezáltal létrejön. Vonós hangszereink régebbi építésűek, akad közöttük XVIII. századi is, míg a fúvósok a mai nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a különböző múzeumokban őrzött eredeti hangszerek pontos másolatai. Például az első oboista egy 1720 körüli Denner-oboa másolatán játszik.

Apróságnak tűnik, de alapvető az, hogy a vonósaink a ma általánosan elterjedt fémhúrokkal szemben szinte kizárólag bélhúrokon játszanak, ami nagyon fontos kritérium. Ez még nem jelent feltétlenül XVIII. századi kötődést, hiszen Bartók hegedűversenyét is ilyen húrokon mutatták be, csak a tudatosítását annak, hogy a XX. század közepéig a bélhúr használata teljesen általános gyakorlat, és hogy a ma játszott zenekari repertoárnak a legnagyobb részét ilyen hangzású vonósokkal képzelték el a zeneszerzők. Érdekes, hogy Menuhin is idős korára lecserélte a modern fémhúrokat, és visszatért a bélhúrokhoz.

MN: A bélhúrok, úgy tűnik, ismét tündökölnek, de a vonó, amellyel azokat a barokkban megszólaltatták, már csak a historikus zenekaroknál maradt hadrendben.

VGY: Kultúrtörténeti érdekesség a vonó és annak használata a francia forradalomig és azután. A barokkban a kottában használt vonásjel, mely a vonó le és föl mozgását jelezte, az első esetben n betű, ami nobilist jelent, a második esetben v betű, vagyis vilis volt (nobilis = nemes, vilis = hitvány - a szerk.). Mint az emberi társadalomban, itt is kasztrendszer uralkodott, a hangok közt voltak arisztokraták és plebejusok, egyiket az n, másikat a v vonóállással játszották. Csak a francia forradalom eszmei hatása alá került Conservatoire törölte az addig gyakorlatban lévő regulát, és alkotta meg a ma is használatos vonót, mellyel minden hang nagyjából egyforma hangsúllyal megszólaltatható. Ma azok, akik ellenzik a historikus előadásmódot, gyakran mondják, hogy milyen hülyeség a barokk vonó használata, mert nem szól minden hang egyformán jól, elfelejtik, hogy abban a korban, amikor ezek a művek születtek, senki sem keverte össze az arisztokratát a paraszttal. Tetszik, vagy nem tetszik, ez egy ilyen korszak volt, ezen visszamenőleg nem lehet változtatni, és ha közel akarunk kerülni ehhez a zenéhez, ezt tudomásul kell vennünk.

MN: Ennek ellenére ön sem tehet úgy, mintha a szellemtörténet befagyott volna 1792- ben, az első francia köztársaság kikiáltásakor. Azután is írták a zeneszerzők a műveiket, melyeket önöknek kell a mai közönségnek eljátszani.

VGY: Én is tudom, hogy az a levegő, amit ma szívunk, nem ugyanaz, mint ami akkor volt, és az életünk is teljesen más tempóban zajlik. Mégis, a barokk és klasszikus zene posztmodern interpretálása nekem és zenészkollégáimnak azt jelenti, hogy először végigjárjuk azokat a korabeli elveket és szabályokat, amelyeket akkor alkalmaztak. Ez egy egyszerű zenei grammatika, amit viszont nagyon meg kell tanulni ahhoz, hogy föltehessük a kérdést: mit is mond ez a zene nekünk a XXI. század elején? Szerintem egy professzionális zenésznek időrend szerint haladva kell megértenie a szellemtörténeti korokat. Gardinernél, aki a tanárom volt, azt is megtanultam, hogy egy esetleg nem zseniális, csak nagyon jó mű részletes elemzésekor döbben rá az ember, melyik az a zenei frázis, amit a legutóbbi koncertjén egy másik, de zseniális műben nem játszott el rendesen. Harnoncourt pedig arra hívja föl a figyelmet, hogy a zene nemcsak szépségből áll, hanem az igazság néha igenis nagyon csúnya, és ezt merni kell megmutatni. A karajani romantikus felfogás, a szép hangzás, ahol minden olyan kiegyenlítetten szép, teljesen félrevezető lehet a klasszikus és barokk zenében. A zene historikus megközelítése érzékennyé tesz olyan dolgok iránt, hogy észrevegyem és örülni tudjak annak, amikor felfedezem, hogy Mozart az Idomeneóban olykor négy kürtöt használ az addig szokásos kettő helyett. És a klasszikus zenei nyelv birtokában tudom igazán értékelni ezt a forradalmi tettet. Ennek és a többi újításnak a jelentőségére, ha nem ismerjük alaposan ezt a zenei korszakot, amelyből játszunk, utólag, későbbi korok zenéjéből nem tudunk következtetni. Egy Richard Strauss-partitúrából, ahol a négy kürt teljesen általános, már nem lehet ezt a finomságot megérteni, de Mozart korát ismerve, a késő romantikus zene is sokkal érzékenyebben interpretálható.

MN: Régebbi darabválasztásaikor is feltűnt, hogy legalább annyira érdeklik a ritkaságok, mint a jól ismert és a közönség által már megszeretett művek. Jelen esetben nemcsak a darab meglepetés, hanem Haydn mint operaszerző is.

VGY: Kivételesen szerettünk volna olyan operát választani, amely kötődik Magyarországhoz. Azt tudnunk kell, hogy sajnos abban az időben, amelyikből mi, régi zenészek darabot választhatunk, nem sok tehetséges magyar származású zeneszerző működött hazánkban. Viszont ha az angolok nemzeti zeneszerzőnek tekintik Händelt, aki kevesebb ideig élt Angliában, mint Haydn Eszterházán, akkor mi miért ne vallhatnánk Haydnt magyar zeneszerzőnek?

Én Joseph Haydnt az Eszterházán szerzett művei által szerettem meg. Későbbi, londoni működése során a szélesebb közönségbázis sokkal több művészi kompromisszum megkötésére kényszerítette, szemben Eszterházával, ahol csak a herceg elvárásainak kellett megfelelnie, aki ráadásul rendkívül jó ízlésű mecénás volt. Olyan színvonalú zenekart és operatársulatot alkalmazott, hogy Mária Terézia azt mondta, ha jó operát akarok hallgatni, Eszterházára megyek. A hercegi család jó ízlésén felül igen nagyvonalú is volt, hiszen amikor Miklós herceg meghal, és a zenekart feloszlatják, Haydn számára magas fizetést biztosítanak, amit a zeneszerzőnek akkor is folyósítanak, amikor ő már rég Európa másik fertályán komponál.

MN: Hogy aztán Esterházy Antal halála után visszatérjen, és 63 évesen a következő Esterházy Miklós újra felállított zenekara élére álljon.

VGY: Tetszik, vagy nem tetszik, az arisztokrácia rendelkezett azzal a műveltséggel, amely műveltségnek fontos része volt a zene szeretete és a zeneszerzők, zenészek támogatása. Az, hogy ez a réteg érdemtelenül vagy megérdemelten került kiváltságos helyzetébe, más kérdés, de értékteremtő szerepe mindenképpen fontos a kultúra számára. Abban is biztos vagyok, hogy annak a közönségnek játszani, amelyik már egyszer kiművelődött, sokkal könnyebb. Kár volt az arisztokráciát megsemmisíteni, mert nekem nagyon hiányzik.

MN: Haydn húsznál több operáját szinte senki sem ismeri, nem úgy Mozartéit. Mozart életműve mennyire árnyékolja be Haydn munkásságát? Azét a Haydnét, aki a kortárs zeneszerzők közül egyedüliként ismerte föl Mozart zsenialitását.

VGY: Haydn is zseni, ami ebből a felismeréséből is látszik. Ezen túl ugyanaz a kategória, mint Mozart, neki is minden leírt kottajegye zseniális. Nem mindegyik operájának ismerem mindegyik részletét, de látatlanban mérget veszek az összesre. A géniusz legfőbb ismérve, hogy sohasem ír le fölösleges hangot, ahogy a másik klasszikus óriás, Mozart sem tette ezt soha, hiába állította ennek az ellenkezőjét II. József a Figaró házassága bemutatójakor. Az is igaz, hogy Haydn magánál jobb operaszerzőnek tartotta Mozartot, viszont Mozart a vonósnégyesek terén ismerte el Haydn elsőbbségét. A szimfóniákat tekintve pedig mindenképpen egy súlycsoportba tartoztak. Úgyhogy nálam abszolút fej fej mellett finiselnek.

MN: Fölfogható az Aki hűtlen, pórul jár színrevitele mint egyfajta utólagos igazságszolgáltatás egy méltatlanul elfeledett műnek?

VGY: Erre így nem gondoltam még. Ha meg kell fogalmaznom, miért játsszuk ezt az operát, csak azt tudom elmondani, mint a többi műről, amit eddig vezényeltem. Hogy szeretem ezeket a darabokat, és remélem, másokat is meg tudok győzni, hogy azok a zenék, amelyekért rajongok, tényleg olyan jók, mint amilyennek én hallom azokat. Nemcsak a közönségnek, hanem a zenésznek is szeretnie kell azt a muzsikát, amit előad. Egy könyvelő minőségi munkát tud végezni akkor is, ha nincs különösebb érzelmi kapcsolata a számsorokkal, amiket naponta le kell írnia. Egy zenész ezt nem teheti meg. Ha nem szereti a műveket, amit játszik, az a szakmai halálához vezet. A zenekarom tagjai mosolyognak, amikor a próba szünetében kérdezgetem őket, ugye, milyen fantasztikus, amit játszunk. Általában egyetértenek. Ez is sikerélmény, hogy legalább őket sikerül néha meggyőznöm.

Böröcz László

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.