Magyar Narancs: Gémesi György alelnök az október 5-i tüntetéssel kapcsolatban korábban azt mondta, hogy azon megmutatkozik az MDF új arca. Ez mit jelent? Azt netán, hogy a párt az utcára szólította az embereket?
Lezsák Sándor: A tüntetéssel az önkormányzatok egyre tarthatatlanabb helyzetére akarjuk fölhívni a figyelmet. Nem indulatok felkorbácsolására szervezzük, hanem azért, hogy határozottan kritizálva, ám ugyanakkor higgadtan mutassunk rá arra, hogy van másik út is. Annyiban új arcot mutatunk, hogy nemzeti középpártként nem ideológiai bűvészmutatványokkal kívánunk politizálni, hanem valós érdekek közvetítőjeként. Megjegyzem, a parlamentben, még ellenfeleink szerint is, ez már működik: az MDF szakmailag jó munkát végez.
MN: Mivel magyarázható az utóbbi hetek munkaláza?
Lezsák Sándor: A választási kudarcot, egyáltalán, a kormányzati négy esztendőt nagyon nehezen dolgoztuk föl. 1994 nyarán aztán elemi erővel törtek elő a már előtte is létezett, de a kormányzati szerepvállalás miatt elfojtott ellentétek. Aztán történt, ami történt, a vérveszteséget nehéz volt elviselni, de március óta tesszük a dolgunkat.
MN: Úgy tűnik, az MDF a kistelepülések lakóit célozta meg szavazóbázisának bővítésére. Egyetért ezzel?
LS: Tagja vagyok az önkormányzati és a rendészeti bizottságnak, és onnan sok információ jön, köztük olyanok, amelyeket első hallásra nem tudok elemezni. Nem vagyok szobatudós, nekem arra van szükségem, hogy találkozzam polgármesterekkel, önkormányzatokkal, megtapasztaljam, hogyan élnek a falvakban. Egyik helyen például megszűnt a nyugdíjasklub. Ez nagypolitikai összefüggésben, meglehet, érdektelen, de az adott település életében, ahol napközben hatvan-nyolcvan ember összejárt ide, ez fontos dolog. Természetesen a mostani személyes jelenlét kamatozhat a majdani választásokon, de hát ennyi tudatosságnak kell lennie az ilyen utakban. A választásokig kellő bizalmi tőkét kell szereznünk, ehhez pedig dolgozni kell, együtt élni a valósággal.
MN: Mit ért azon a kijelentésén, hogy a jelenlegi koalíció nem készült fel a kormányzásra?
LS: 1990-ben mi nem készülhettünk föl a kormányzásra, sem technikailag, sem valóságismeretből. A mostani koalíciónak azonban ellenzékként volt négy esztendeje a parlamentben. Voltak közöttük bizottsági elnökök, illetve tagok. Ha egy képviselő nagyon akarja, még ellenzékiként is szinte minden információhoz hozzájuthat. Horn Gyuláéknak az az egyik legnagyobb tévedésük, hogy úgy tekintenek az 1990-1994 közötti időszakra, mintha akkor nem történt volna semmi, vagy csak rossz történt volna. A koalíciónak emiatt egy sereg konfliktussal kellett és kell megküzdenie, mert a valóság nem akceptálja azokat az elképzeléseket, amiket a mostani kormány az előző ciklusban történtek figyelmen kívül hagyásával próbált vagy próbál keresztülvinni.
MN: Például?
LS: Az önkormányzatokat nem lehet többé tanácsként kezelni, ellenállnak a beavatkozó kísérleteknek. Ám a kormányzat az akaratát keresztül akarja vinni, és ez arra kényszeríti, hogy jogcsorbító helyzeteket teremtsen. Vagy ilyen a társadalombiztosítás területe, ahol a kormány szintén vissza akarja szorítani az önkormányzatiságot.
MN: Egy pillanat. Az 1992-es tb-választások előtt az MDF (illetve legkövetkezetesebben a Fidesz) éppen amellett érvelt, hogy a szakszervezeteket, elsősorban a SZOT-MSZOSZ-t egyelőre nem szabad a társadalombiztosítás közelébe engedni. Ez azon kérdések egyike, amiben szerintem az MDF helyes álláspontot képviselt, legalábbis egy ideig, mert aztán a kormány visszakozott. Manapság pedig önök arról beszélnek, hogy a tb-önkormányzatok jogkörét szűkíteni akaró kormány Gerő Ernő-i módszereket elevenít föl.
LS: A jogállamiság megteremtésének van egy menetrendje. Ebben a társadalombiztosítási önkormányzatok létrehozására később kellett volna sort keríteni, így gondoltuk eredetileg, és szerintem ez volt a jó elképzelés. 1992-ben ennek azonban nem volt megfelelő előkészítettsége semmilyen területen sem, főleg a pénzügyi területen nem. Végül is az MSZP és a szakszervezetek nyomására engedtünk, és lett választás 1992-ben. Ez nagy tévedésünk volt akkor. Ám nem volt mit tennünk: ha nincsenek tb-önkormányzati választások, a jogállamiság ellen vétünk, és ezt az akkori politikai légkörben az MDF-kormány nem vállalhatta.
MN: Az MDF jobboldali ellenzéki pártként is meglepően visszafogott a pazarló struktúrájú társadalombiztosítás kritikájában.
LS: Ezt rosszul látja. Vagy inkább arról van szó, hogy nincs olyan médiaközvetítő erő, amely a kemény bírálatban partner lenne. Voltak sajtótájékoztatóink ilyen jellegű konkrét ügyekről, amik aztán valahogy elszálltak a levegőben.
MN: Ön szerint miért?
LS: Ez a terület valószínűleg sok érdeket sért. Nagyon szövevényes kapcsolatrendszer ez.
MN: Hogyan készülnek az esetleges kormányzásra?
LS: "Kisparlamentünk", az MDF Országos Választmánya létrehozta ugyanazokat a bizottságokat, amilyenek a parlamentben is működnek. A bizottságok választmányi tagokból és azokból az egyetemi, kutatóintézeti szakemberekből állnak, akik segítenek a döntések előkészítésében illetve a programok összeállításában. Az egyik csoport például egy 2025-ig szóló, távlatos gazdaságstratégiai munkaterv alapelemeinek az összeállításával foglalkozik, ez télen kerül majd az országos választmány elé. Erre akarjuk alapozni választási programunkat. Ennek bizonyos pontjait már az őszi költségvetési vitákban is képviselni fogjuk. Úgy vélem, káros az a nézet, hogy minél rosszabb a kormánynak, annál jobb az ellenzéknek. Ellenkezőleg: a jelenlegi ellenzék annál rosszabb helyzetbe fog kerülni, ha kormányképes erő lesz 1998-ban. Éppen ezért az őszi költségvetési vitában már 1998-ra is figyelünk: olyan javaslatokat terjesztünk elő, amelyeket ha elfogadnak, az akár az MSZP-SZDSZ sikerélménye is lehet.
MN: Ez meglep.
LS: Pedig így van. Például a 70 éven felülieknek nyugdíjpótlékot kellene biztosítani, ha ezt elfogadnák, az nem az MDF-et erősítené elsősorban. Persze arról van szó, hogy próbálunk előre gondolkodni: a különböző jogos társadalmi igények kielégítését csak fokozatosan lehet teljesíteni: ha 1998-ban kormányra kerülnénk, és egyszerre szakadna ránk minden, belerokkannánk. Ezt értettem azon, hogy szakítani kell a "minél rosszabb a kormánynak, annál jobb nekünk" elvvel. Mindent összevetve azt mondhatom, hogy a költségvetési vitában az MDF nem akar hangzatos, ám megvalósíthatatlan változtatásokat sürgetni, inkább ésszerű korrekciókat egy folyamatos átalakítás jegyében.
MN: Mondana még konkrét példákat?
LS: Például a gyermekes családok esetében a költségvetés látványos szociális juttatásokra már nem képes, arra viszont igen, hogy egy gyermek után 36 000 Ft legyen az adókedvezmény. Ez egy két-három gyerekes családnak már sokat jelenthet. Ennek lélektani hatása is lenne. Számos helyen tapasztalom, hogy gyerekeiket tisztességesen nevelő, állással rendelkező szülők is kénytelenek az önkormányzatokhoz fordulni segélyekért, és ezt megalázónak érzik; ugyanakkor az általunk javasoltak megvalósulása esetén azt érezhetnék, hogy a gyereknevelésért az állam jelentős kedvezményeket ad.
MN: Az MDF-ben egyértelmű az a vélekedés, hogy 1998-ban csak egy ellenzéki pártszövetségnek van esélye?
LS: Teljes mértékben.
MN: Milyen mértékben befolyásolhatja ezt a szövetséget a KDNP-ben folyó egyre élesebb hatalmi harc?
LS: Ez a kereszténydemokraták belső ügye.
MN: Az is, hogy ez a KDNP destabilizálja az alakuló szövetséget?
LS: A kereszténydemokraták belső vitái nem destabilizálnak, inkább nehezítik és időben késleltetik azoknak a megállapodásoknak a véglegesítését, amelyek a választási együttműködéshez vezetnek, illetve amelyek megteremthetik a választások utáni, távlatos együttműködés feltételeit.
MN: Az MDF közvéleménye elfogadja a Fideszt partnerként?
LS: Igen. A Fidesz korrekt és megbízható. Sok közös rendezvényünk volt az elmúlt másfél-két esztendőben majd minden megyében.
MN: Az előző ciklusbeli adok-kapok során szerzett sérülések már a múlté?
LS: Vannak olyanok, amelyek egyesekben előjönnek, vagy amelyeket nehezen felejtenek el, de ezek nem meghatározó tényezők a kapcsolatunkban.
MN: Állítólag a Fidesz-vezetőkkel tartott megbeszéléseken ön olykor a "tudom, hogy nem bíztok bennem, de azért higgyétek el, hogy..." típusú fordulattal is él.
LS: Volt ilyen. Érzékeltem néha, hogy a Fidesz talán könnyebben megtalálta a hangot Szabó Ivánékkal.
MN: A Fidesz két héttel ezelőtt felvetette, hogy a Néppártot be kellene vonni az alakuló szövetségbe. Ezt önök érezhetően nehezményezték.
LS: Tisztázódtak a dolgok. Orbán Viktor is megfogalmazta, hogy csak hárompárti - Fidesz, KDNP, MDF - egyetértéssel bővíthető az együttműködés.
MN: Az MDF-nek is az az álláspontja, hogy a Néppárt először bizonyítsa be azt, hogy nem csupán frakciópárt?
LS: Nem, ez teljesen tévesen él a köztudatban. Az MDF Országos Választmánya júniusban úgy döntött, hogy az MDF nem támogat sem egyedül, sem szövetségben olyan önkormányzati vagy parlamenti képviselőjelöltet, aki tőlünk lépett ki. Ez alól felmentést csak egyedi és nagyon indokolt esetben adunk. Döntésünk magyarázata egyszerű: hogyan bízzunk olyanokban, akik csak addig demokraták, amíg megválasztják őket, ha viszont vesztenek, otthagynak mindent?
MN: Információink szerint pártjában vannak olyan nézetek, miszerint reálisan nézve 1998-ban nem képzelhető el kormányalakítás az MSZP nélkül. Vagyis ha az MDF kormányozni akar, a feladat világos: nyitni kell a szocialisták felé. E mögött az elképzelés mögött állítólag egy igen tekintélyes politikusuk áll.
LS: Ez pletykabeszéd. Az MSZP-ben több párt van, ez közhely. Ugyanakkor mi nem látjuk a jelét annak, hogy az MSZP-n belül olyan folyamatok lennének, amik egy szociáldemokrata típusú párt felé mutatnának. Az MSZP-vel és az SZDSZ-szel belátható időn belül nincsen szándékunk koalícióra lépni. Persze erről nehéz beszélnie egy olyan pártnak, amelyik a parlamentben a legnagyobb ellenzéki pártból az egyik legkisebb ellenzéki párt lett. Talán éppen frakciónk látványos apadása - a pártot magát ugyanis nem rázta meg Szabó Ivánék távozása - az oka annak, hogy ilyen híresztelések felröppennek olykor.
MN: Szeptember 13-án az MDF közös szándéknyilatkozatot fogalmazott meg a Munkástanácsokkal. Ebben a párt vállalja, hogy választási programját egyezteti a Munkástanácsokkal, és csak az ő egyetértésükkel terjeszti azt a döntésre hivatott párttestület elé. Nem aránytévesztés ilyen jogosítványokat adni egy minimális befolyással rendelkező szakszervezetnek?
LS: Ugyanilyen jogosítványokat adtunk például a nemrég életre hívott falutagozatunknak vagy a Gazdakörök Országos Szövetségének is. Olyan civil szerveződéseknek - tehát nem csak érdekvédelmi szervezeteknek -, amelyek képviselnek vagy legalábbis megjelenítenek különféle társadalmi érdekeket és igényeket. Modern néppártként képviselhetünk érdekeket hitelesen, ha vannak visszajelzéseink az adott társadalmi közegből. Ez számunkra nagyon fontos visszacsatolási rendszer, mert állandó kontrollt jelent a párt számára. Nem akarunk a valóságtól elszakadni.
Bundula István
