"Képmutató magatartás" (Kónya Imre (Néppárt) az alkotmányozásról)

szerző
Bundula István
publikálva
1996/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szocialista politikusok - köztük miniszterek és vezető tisztségviselők - nem szavazatai és tartózkodásai, valamint a parlamentből hiányzó ellenzéki képviselők miatt nem kapta meg a szükséges támogatást az új alkotmánykoncepcióhoz ötpárti támogatással benyújtott módosító csomag. A módosításokat támogató egyik frakció, a Magyar Demokrata Néppárt (Néppárt) szemszögéből Kónya Imre értékeli a kialakult helyzetet.

Szocialista politikusok - köztük miniszterek és vezető tisztségviselők - nem szavazatai és tartózkodásai, valamint a parlamentből hiányzó ellenzéki képviselők miatt nem kapta meg a szükséges támogatást az új alkotmánykoncepcióhoz ötpárti támogatással benyújtott módosító csomag. A módosításokat támogató egyik frakció, a Magyar Demokrata Néppárt (Néppárt) szemszögéből Kónya Imre értékeli a kialakult helyzetet.

Magyar Narancs: Meglepte a szavazás eredménye?

Kónya Imre: Rendkívül sajátos, hogy miközben valamennyi frakció jelen lévő képviselője teljes létszámban támogatta az alkotmánykoncepcióhoz benyújtott és a bizottságban ötpárti támogatást élvező 93 módosításból álló csomagot, amivel egyébként egyetértett az MSZP képviselőcsoportjának túlnyomó többsége is, az MSZP kormánytagjai és más vezető politikusai nem álltak ki mellette. A parlamentáris demokráciákban olykor előfordul, hogy a parlamenti többség leszavazza a saját kormányát, de az, hogy a kormány szavazza le a saját parlamenti többségét, szerintem egyedülálló teljesítmény. Ebben az eredményben ugyanakkor az is benne van, hogy - mivel az alkotmányozás során létrejött egy ötpárti konszenzus - a szocialista kormánytagok tartózkodása egyben egy politikai megállapodás megszegése is.

MN: Utalt erre valami a szavazást megelőző egyeztetéseken?

KI: Konkrét javaslatokban megjelenő jele nem volt. Hacsak nem tekintjük jelzésnek azt, hogy az alkotmánykoncepció parlamenti vitája a kormány valóságos bojkottja mellett zajlott. Már akkor feltűnt, és az ellenzék ennek többször hangot is adott, hogy például az igazságügy-miniszter alig volt jelen, a miniszterelnök egyáltalán nem volt ott, és a tárcák részéről is csak egy vagy két politikai államtitkárt láthattunk. Az azért elég látványos, ha egy alkotmányozás során a kormány nem vesz részt tevékenyen a vitában. Azokat a kifogásokat, amelyeket most hangoztatnak, a bizottságban mindenesetre nem hangoztatták. Az MSZP-nek sajátos helyzete van az alkotmányozásban, mert igaz, hogy ötpárti támogatással lehet csak a javaslatokat elfogadni, de ha az MSZP nem része az ötpárti konszenzusnak, akkor, a párt parlamenti számaránya miatt, semmiféle javaslatot nem lehet elfogadni. Amire most hivatkoznak - a szociális jogok mint alanyi jogok nem szerepelnek a koncepcióban, s ez számukra elfogadhatatlan -, azt minden további nélkül képviselhették volna az egyeztetéseken. Ebből is látszik, hogy nem ez a kudarc igazi oka.

MN: A szocialista politikusok szerint ez az.

KI: Az arra való hivatkozás, hogy a szociális jogok nem kapnak megfelelő súlyt, meg hogy az érdekegyeztetés ügye nem került be az alkotmányba, képmutató magatartás. Főleg akkor, ha arra gondolok - például a Bokros-csomag kapcsán -, hogy ez a kormány, benne a szavazásnál tartózkodó szocialista miniszterekkel, igen sokat tett a szociális jogok megnyirbálásáért. Ismétlem, nem ez az igazi indok.

MN: Hanem?

KI: Több is van. Az egyik az, hogy a koalíció folyamatosan politikai botrányokat kreál, álproblémákkal kapcsolatos vitákat gerjeszt azért, hogy az emberek ezzel foglalkozzanak. A média, de az ellenzéki pártok is ráharapnak erre, mindenki erről beszél, közben pedig szép csendben határoznak például az egészségügyben foganatosítandó megszorításokról. Az alkotmánykoncepció leszavazása tehát alkalmas arra, hogy izgalomban tartsa a politikai életet, a tömegkommunikációt.

MN: Az alkotmányozás azért fontosabb annál, hogy csupán a figyelemelterelést szolgálja.

KI: Persze. Ahogyan én látom, a fő ok az, hogy az MSZP nemigen akar új alkotmányt.

MN: Miért nem?

KI: A cél az, hogy egyértelműen stabilizáljuk a demokratikus intézményrendszert, hogy legyen egy népszavazással megerősített alkotmány, és soha többé ne vonja kétségbe senki: 1989 és 1994 között létrejött a demokratikus intézményrendszer. Úgy tűnik, az MSZP vezető politikusai nem törekednek erre. Ez aggasztó a számomra. Egyrészt mert elmarad az átalakulás egyértelmű lezárása és stabilizálása, másrészt az MSZP feltehetően abban reménykedik, hogy az alapvető intézmények megváltoztatásához egy 1998 utáni szituációban szabadabb kezet kaphat. Nem szabad elfelejteni, hogy az a kötelezettség, miszerint az alkotmány elfogadásához minimum öt párt egyetértése kell, csak 1998-ig érvényes.

MN: Vagyis ön szerint, feltéve persze egy jelentős szocialista sikert a következő választásokon, az MSZP a saját szája íze szerint alkotmányozhatna két év múlva?

KI: Igen, s ez szerintem a jelenlegi alkotmányos intézményrendszert jelentősen megváltoztatná. Ezzel mi nem értünk egyet. Azok az elképzelések, amiket az MSZP vezető politikusai meg szeretnének valósítani, fölpuhítanák a parlamentáris demokráciát és kevésbé szolgálnák a stabil demokratikus viszonyok megteremtődését, mint az, ami jelenleg van, és aminek az alapját, nem győzöm hangsúlyozni, a kerekasztal-tárgyalások idején fektettük le. Ez azért is fontos, mert nem hiszem, hogy egyhamar lesz az 1989-eshez hasonló széles konszenzus bármifajta változás akarásában.

MN: Ön mely politikai erőkben látja az Ellenzéki Kerekasztal elképzeléseinek következetes továbbvivőit?

KI: A közjogi, az ország alkotmányos berendezkedésével kapcsolatos kérdésekben elfoglalt álláspontokhoz azok a politikai erők ragaszkodnak továbbra is, amelyek meghatározók voltak a kerekasztal-tárgyalások során. Vagyis az SZDSZ, a Fidesz és a Néppárt. Az MSZP törekvéseivel azok a politikai erők rokonszenveznek, amelyek 1989-ben nem játszottak jelentős szerepet: a kisgazdák és a kereszténydemokraták. Ebben a kérdésben a jelenlegi MDF is egyre nagyobb mértékben mutat hasonlóságot az MSZP-s ideákkal.

MN: Végül is mik ezek az elképzelések?

KI: A kétkamarás parlament, a prezidenciális rendszer felé mutató közvetlen elnökválasztás, az érdekképviselet beemelése az alaptörvénybe és persze a szociális állam terminológiája, amit egyes szocialisták mellett leginkább a kereszténydemokraták forszíroznak.

MN: Ha ez utóbbi megjelenne az alkotmányban, az milyen következményekkel járna?

KI: A jelenlegi alkotmányban a szociális jogok állampolgári, alanyi jogként vannak definiálva. (Ennek ellenére az Alkotmánybíróság a Bokros-csomag kapcsán nem mondta azt, hogy például a családi pótlékot ne lehetne elvenni és ne lehetne azt csak a rászorulóknak adni.) Az alanyi jogként való megfogalmazás végrehajthatatlan követelményt jelent - márpedig egy alkotmány normativitását megkérdőjelezi, ha végrehajthatatlan jogok vannak benne. Azon az alapon beperelni az államot, hogy például nekem nincs tisztességes megélhetésem, az képtelenség, ilyen nincs a világon. Ezért mi azt támogatjuk, hogy a szociális jog és a tisztességes megélhetéshez való jog az alkotmányba bekerüljön mint alapvető emberi jog (és nem mint alanyi jog). Tehát mi azt mondtuk: erőteljesen legyen meghatározva az államnak az a feladata, hogy mindent köteles megtenni ennek a jognak a biztosítása, a tisztességes megélhetés érdekében. Ez kiemelt helyen, az alapvető államcélok közé lett volna iktatva. Ezt a módosítást Salamon László független képviselő nyújtotta be, és mi ezt támogattuk. Akik múlt csütörtökön a módosító csomagot leszavazták, azok tehát lényegében leszavazták a szociális jogokkal kapcsolatos állami kötelezettségnek az alkotmányban történő meghatározását is, ami nem volt benne az eredeti koncepcióban, de benne volt a Salamon-féle módosításban. Ez megint csak azt mutatja, mennyire nevetséges a szocialisták magyarázkodása.

MN: Egyes szocialistáknak éppen az a bajuk, hogy nem alanyi jogként kerülnek be ezek a jogok.

KI: Ez demagógia. Ha ehhez ragaszkodtak volna, akkor ezt annak idején nem tudtuk volna kivenni a koncepcióból, bármennyire is elfogadhatatlan ez a dolog jogilag. Egyébként az összes ellenzéki párt azt mondta, hogy nem szocialista munkaverseny az alkotmányozás, nem kell azt feltétlenül a nyári szünetig elfogadnunk. Egy ilyen szituációban az MSZP-nek, amelyik privilegizált helyzetben van a bizottságban, minden lehetősége meglett volna arra, hogy azokhoz a javaslatokhoz, amelyek neki nagyon fontosak, megszerezze az ötpárti konszenzust. Szerintem ez a nagy rohanás arra ment ki, hogy az MSZP vezetői nem akarják az új alkotmányt, de azt akarták, hogy az ellenzék mondja ki a nemet.

MN: Mi volt az önök álláspontja?

KI: A Néppárt azt szorgalmazta, hogy ősszel legyenek a szavazások ez ügyben. Úgy gondoltuk, valóban idő kell ahhoz, hogy jó koncepció szülessék, mert ami van, ahhoz azért nem véletlenül kellett 93 módosítást beadni. Számos értelmetlen, kifejezetten rossz rendelkezés volt, például az, hogy a külföldiek nem kötelesek adót fizetni. A másik megfontolás az volt, hogy társadalmi támogatottság szükséges az alkotmány elfogadásához. Ezt olyan körülmények között nem lehet megteremteni, amikor az emberek nem érzékelik, hogy ez fontos, hogy róluk szól ez a dolog.

MN: Önök szerint ebben a helyzetben mi a teendő?

KI: Álláspontunkat az határozza meg, hogy hogyan lehet ebből a helyzetből kikerülni. Õszig olyan helyzetet kell teremteni, hogy legyen egy olyan koncepció, amelyet már mindenki nyugodt szívvel fog támogatni. Mi tehát azt tartjuk döntőnek, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság azonnal folytassa a munkát, és dolgozzon ki egy olyan új koncepciót, amibe bekerül a most kiejtett 93 módosító indítvány és mindaz, ami a két hónapos időszakban még ötpárti támogatást kap. Addig arra is van idő, hogy az MSZP azon elképzeléseihez, amelyekhez ragaszkodik, megpróbálja megtalálni az esetleges kompromisszumos megoldásokat, és megszerezni azokhoz az ötpárti támogatást. Ez csak akarat kérdése.

MN: És lesz hozzá akarat?

KI: Remélem. Egyszerűen nem látok más lehetőséget, ha meg akarjuk menteni az alkotmányt. A népszavazási kezdeményezés, amit a KDNP és a Kisgazdapárt vetett föl az utóbbi napokban, szerintem zsákutca.

MN: Miért?

KI: Mert népszavazásra az alkotmány egésze kapcsán van szükség, mert egy népszavazás azt bizonyíthatja, hogy az emberek elfogadják az alkotmányt. Az alkotmány egyes részleteit külön kiragadni teljesen értelmetlen dolog, mert olyan közjogi kérdéseket állít az emberek elé, amelyben megosztott a szakma is, megosztott a politika is, megosztott a társadalom is. Tehát részkérdéseket, amik fontosak lehetnek ugyan egyes politikai erőknek, de szakmai viták tárgyát képezhetik, nem lenne szerencsés népszavazás útján eldönteni. Mert ha azt kérdik például, hogy akartok-e közvetlen elnökválasztást, arra lehet, hogy igent mondanak az emberek. De ha a kérdést úgy tennénk föl, hogy ez megteremthet egy olyan lehetőséget, hogy egy diktátor a választott parlament fölé nőjön, akkor azért már nem adnák ugyanazt a választ. Részkérdésekben népszavazást követelni merő populizmus, semmi más.

MN: Mire számít a továbbiakban?

KI: Számos jel szerint meghatározó szocialista személyiségek nem akarják végigvinni az alkotmányozást, de az MSZP többsége mégiscsak akarja, és szerintem ez a döntő. Azért itt egy koalíciós kormány van, amely a kormányprogramban egyértelmű kötelezettséget vállalt arra, hogy mindent megtesz az új alkotmányért. Ha tehát az MSZP nyíltan leveszi a napirendről a témát, akkor szerintem az SZDSZ nem lesz abban a helyzetben, hogy a szocialistákkal továbbra is együtt kormányozzon.

Bundula István

(Lásd még: 16-17. oldal.)

szerző
Bundula István
publikálva
1996/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra