Koalíciós megegyezés: Visszaszívta

Belpol

A Koalíciós Egyeztetô Tanács (KET) hétfôi ülését követô sajtótájékoztatón Horn Gyula miniszterelnök, miután töretlen bizalmáról biztosította, megkérdezte Kuncze Gábor belügyminisztert: "Nem tudom, a te bizalmad töretlen-e?" "A belügyminiszterben természetesen", felelte a belügyminiszter. "És a miniszterelnökben?", keresztkérdezett a miniszterelnök. "Ezt a kérdést lezártuk", hangzott a válasz. Horn Gyula nem sértôdött meg Kuncze pikírt megjegyzésén, hanem vállat vonva, kezet széttárva imigyen összegzett: "Le van zárva, tessék!"

A KET hétfôi összehívására azért volt szükség, mert a múlt csütörtöki kormányülésen sem született döntés a Horn Gyula által javasolt úgynevezett központi nyomozóhivatal ügyében. A miniszterelnök ragaszkodott az új szervezet felállításához, míg Kuncze Gábor amellett érvelt, hogy már meglévô intézmények – rendôrség, vám- és pénzügyôrség, adóhatóság, bíróságok – megfelelô osztályainak az erôsítésével lehetne gyors és látványos sikereket elérni a feketegazdaság és a gazdasági bűncselekmények elleni küzdelemben. A vita Horn Gyula vereségét hozta: a miniszterelnök elállt attól, hogy a parlament elé vigye a központi nyomozóhivatal felállításának az ügyét, bár megjegyezte: jogkörével élve kihasznál minden lehetôséget arra, hogy eredményesebbé tegye a gazdasági bűnüldözést. A törvényadta keretek azonban jószerivel csak olyan változtatásokra adnak lehetôséget, amiket Kuncze Gábor is javasolt. (Fura módon ellenzéki képviselôk mutattak rá arra, hogy a Horn-féle elképzelés, a számukra nyilvánvaló rögtönzés ellenére is, nem eleve elvetendô. Állításuk szerint a korrupció a mai magyar társadalom legtöbb intézményrendszerét annyira átjárta már, hogy valóban meggondolandó, nincs-e szükség egy abszolút tiszta lappal induló szervezetre, bár, tették hozzá, ennek a megteremtésére egyelôre sem az anyagi, sem a személyi feltételek nem adottak.)

 

Elôzmények

Azt soha senki nem tagadta, hogy a gazdasági visszaélésekkel szemben a kormányzatnak hathatósan fel kell lépnie – igaz, egy ilyen deklaráció ugyanolyan közhelyes retorikai fogás manapság, mint mondjuk az Európai Unióhoz való csatlakozás hangoztatása. Horn konkrét ötletét - amelyet idén március 6-án, a feketegazdasággal foglalkozó rendkívüli parlamenti vitanapon dobott be a politikai köztudatba – azonban sem szakmai, sem politikai körök nem támogatták. A szuperrendôrség – amely az Országos Rendôr-fôkapitányságtól (ORFK) függetlenül működne – felállításának a tervét például a rendôrök jó része is kétkedve fogadta. Egyrészt sokan vélték úgy, hogy Horn ezzel az akcióval voltaképpen a rendôrség alkalmasságát kérdôjelezte meg, másrészt attól is tartottak, hogy egy ilyen kiemelt szervezet tovább rontaná a rendôrség amúgy is szűkös lehetôségeit. Elsôsorban az agyelszívásról van szó: a pályaelhagyók között igen nagy a magasan kvalifikált szakemberek aránya, s az esetleges központi nyomozóhivatal - a beharangozott anyagi kondíciók okán - ezt a tendenciát erôsítené. S persze az új hivatal beindításához szükséges közel egymilliárd forint feltehetôen a rendôrségi fejlesztésekre szánt összegeket is jelentôsen befolyásolná, vélték.

A Horn-terv politikai elutasítottsága egyértelmű volt. Noha a miniszterelnök többnyire azt sejtette, hogy az ügyben bírja pártja támogatását - s csupán a koalíciós partner ellenkezik makacsul -, a tények mást mutatnak. Az MSZP frakciója, valamint a pártelnökség április végén és május 10-én is úgy foglalt állást, hogy a gazdasági bűnözés elleni harcban a központi nyomozóhivatal felállítása az egyik lehetséges, de nem kizárólagos eszköz. Fontosnak tartották ugyanakkor az ügyészség, a gazdasági bíróság, a vám- és pénzügyôrség, valamint a rendôrség gazdaságvédelmi osztályának a megerôsítését, ami a Kuncze Gábor-i elképzelésekre rímelt.

 

Magyarázatok

Információink szerint a pártban jó néhányan gyanakodva fogadták Horn ötletét (kivéve a Baloldali Tömörülés tagjait). Horn-párti értelmezés szerint a párt- és miniszterelnök különbözô és a pártban igen nagy befolyással rendelkezô gazdasági lobbik nyomása alatt van. Mivel eredetileg arról volt szó, hogy a kormányzati szervként működô központi hivatal lényegében Horn alá tartozik majd, a szervezet megfelelô eszköz lehetett volna arra, hogy Horn "kellôképpen biztosítani tudja politikai függetlenségét". Egy másik verzió is ebbôl indult ki, ám a nyomozóhivatal e szerint a párt kordában tartására lett volna jó, arra, hogy az mintegy megfelelô információs hátteret biztosítson Horn pártbéli manôvereihez. Egyes informátoraink szerint nem csupán a koalíciós partner ellenállása, hanem a párton belüli ellenérzések hatására is finomodott az eredeti Horn-koncepció, amennyiben a felállítandó hivatal törvényességi felügyeletét a Legfôbb Ügyészség látta volna el, s a parlament is bármikor ellenôrizhette volna a munkáját.

Egyesek azt sem tartják kizártnak, hogy a már 1998-ra készülôdô Horn azért nem kívánta az "SZDSZ-es" Belügyminisztérium hatáskörében meghagyni a gazdasági bűncselekmények kivizsgálásának a jogát, mivel ez a téma a közvéleményt az átlagosnál jobban foglalkoztatja, s az ezen a területen elért esetleges eredmények ily módon többszörösen hatásosak.

Vannak, akik a fentieknél egyszerűbb okokkal magyarázzák a Horn Gyula-i ideát. A miniszterelnök idôrôl idôre elôrukkol valami szenzációs bejelentéssel. A nyomozóhivatal körüli felhajtás voltaképpen egy rögtönzés következménye: Horn a március 6-i parlamenti vitanapon képtelen volt ellenállni a kísértésnek, így hát gondolt s mondott is egy nagyot. E verziót kétségtelenül alátámasztja az, hogy mindvégig definiálatlan volt: voltaképpen miért is van szükség a különleges szervezetre? A feketegazdaság felszámolására? A gazdasági bűncselekmények visszaszorítására? Egyáltalán: ki mit ért például a feketegazdaság fogalma alatt? Horn hol azt mondta, hogy fel kell számolni a feketegazdaságot, hol azt, hogy nem a feketegazdaság felszámolása az elsôdleges, hanem a szervezett bűnözés elleni küzdelem javítása. A miniszterelnök, szokásához híven, "véletlenül" utalt "bizonyos" dolgokra, amiket "ki kellene végre vizsgálni". Ám az érdekes módon soha nem derült ki, hogy vajon folyik-e vizsgálat - s ha netán nem, a miniszterelnök szorgalmazza-e - olyan nagy horderejű gazdasági ügyekben, mint például a jamburgi opció vagy a Metra Kft. ügye, amelyekben szocialista párti köztisztviselôk és politikusok is érintettek.

 

Végjáték

Két héttel ezelôtt Horn számára is nyilvánvalóvá vált: a nyomozóhivatal ügye az SZDSZ számára nem alkutéma. Egyes megfigyelôk ugyanis nem tartották kizártnak, hogy a szabad demokraták elfogadják majd Horn ötletét azzal a feltétellel, hogy a szocialisták nem lassítják olyan, az SZDSZ számára központi jelentôségű ügyek menetét, mint amilyen az ügynöktörvény vagy az országgyűlési képviselôk összeférhetetlenségérôl szóló javaslat. A kisebbik koalíciós párt azonban hallani sem akart az árukapcsolásról. Ezek után világos lett, hogy Horn ötletébôl semmi sem lesz, mivel a központi hivatal felállításához olyan törvénymódosításokra lett volna szükség, amelyek elfogadásához kétharmados többség - tehát az SZDSZ támogatása is - kell. A miniszterelnök ezt belátva megpróbálta menteni a menthetôt: annak érdekében, hogy vereségét legalább erkölcsi diadalnak tüntethesse föl, agresszív tömegkommunikációs offenzívába kezdett. Taktikája az volt, hogy Kunczét - illetve az SZDSZ-t - magyarázkodásra késztesse. Azt állította, hogy a kormányülésen döntöttek a hivatal felállításáról - másnap Kuncze pontosított, hogy errôl szó sem volt. Nyilatkozatot adott ki, amelynek a lényege az volt, hogy nem nézheti tétlenül a társadalmat irritáló gazdasági visszásságokat, csak hát az SZDSZ megakadályozza tervének megvalósításában - másnap Petô Iván arról volt kénytelen beszélni, hogy Horn céljaival egyetértenek, csak a megvalósítás mikéntjében nem. Utolsó aduként a miniszterelnök megpróbált koalíciós válságot gerjeszteni - saját környezetét is meghökkentve nyilvánosan bírálta nemcsak Kuncze belügyminisztert, hanem egy másik szabad demokrata kabinettagot, Magyar Bálint kultuszminisztert is. A szocialista párt néhány befolyásos vezetôje - információink szerint mindenekelôtt Gál Zoltán házelnök és Szekeres Imre frakcióvezetô - azonban úgy vélte, a vita elérkezett ahhoz a pontjához, ahol mindenképpen visszavonulót kell fúvatni a miniszterelnökkel. Állítólag hétfôn délelôtt rávették Hornt: lássa be, nincs értelme a további hadakozásnak.

 

Zárókép

A KET-nek tehát - a közvélekedéssel ellentétben - már semmi tétje nem volt, hacsak az nem, hogy a miniszterelnöknek megadatott a "heroikus küzdelem után elismerésre méltó vereséget szenvedett"-szerep eljátszásának a lehetôsége. Az ülés végén megjegyezte: "Azt mondom majd, hogy az ORFK-n belül lesz egy speciális szervezet." Amikor azonban Gál Zoltán ezt nem helyeselte, és Szekeres Imre azt javasolta, hogy használja inkább a "szervezeti változások lesznek" általánosságát, Horn ellenvetés nélkül belement. A sajtótájékoztatón a nagyon szomorú, nagyon megviselt dolgozó benyomását keltette. Ez ugyanúgy lehetett ôszinte gesztus, mint ahogyan az utóbbi napokban tanúsított magatartásának következetes végigvitele: láthatja ország-világ, mindent megpróbáltam, de hát egyedül nem megy. Egy apró mozzanat: a sajtótájékoztató elején azt mondta, hogy komoly viták voltak az ülésen, s ezeket még valószínűleg a tájékoztató után is folytatják a felek. Egyik sem volt igaz: a KET körülbelül ötven percig tartott, s ez is azt a véleményt erôsíti, hogy arra már csak a tisztes miniszterelnöki takarodó látszata miatt volt szükség.

Bundula István

(közreműködött: György Bence)

 

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.