Tocsik bejövetele - Az ÁPV Rt. jegyzőkönyveiből

szerző
Bundula István
publikálva
1996/44. (10. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Miközben a Tocsik-ügyet vizsgálva parlamenti bizottságok, kormányzati, rendőrségi, ügyészségi szervek, oknyomozó újságírók próbálják átrágni magukat a rendelkezésükre álló - és egyre szaporodó - dokumentumkötegeken, az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága a múlt héten közzétette jelentését a sajnálatos eseményekről.

A felügyelőbizottság (fb) szerint a menesztett Suchman minisztertől kezdve az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökén át a vezető jogtanácsosig bezárólag lényegében a teljes privatizációs vezérkar felelős a történtekért. A jelentés leszögezi továbbá azt is, hogy jogosulatlan volt a sikerdíj kifizetése, mivel a privatizációs szervezet indokolatlanul bízta meg Tocsik Mártát a közvetítéssel.

 

Zörög a haraszt

Az fb-közlemény nem a tartalma, hanem a közzététel gyorsasága miatt keltett feltűnést. Megfigyelők egyöntetűen kizárják, hogy - tekintettel az utóbbi hetek információdömpingjére - érdemi vizsgálat ilyen rövid idő alatt lefolytatható. Ez még akkor sem lehetséges, ha, mint ahogyan azt fb-tagok nyilatkozták a közelmúltban, a bizottság már késő tavasz óta Tocsik Márta sikerdíján tartotta vigyázó szemét. Például Puskás Sándor, az fb elnöke (akit az Állami Számvevőszék delegált a testület élére) a botrány kirobbanásakor rendre azt állította, hogy a felügyelőbizottság hiába jelezte észrevételeit akár még Horn Gyulának is, a figyelmeztetés a semmibe szállt.

A kép - feddhetetlen fb kontra gonosz ÁPV - azóta kissé zavarosabb lett. Időközben kiderült, hogy Puskás Sándor részt vett azon a január 17-i igazgatótanácsi (it) ülésen, amelyen döntöttek a Tocsik Mártával való szerződéskötésről. Az alkotmányügyi bizottsági meghallgatáson kijelentette: az előkészített anyag nem volt olyan állapotban, hogy annak alapján felelős döntést lehessen hozni. Ez - mint arról még szó lesz - megfelel a valóságnak. Éppen ezért érdekes az, hogy Puskás a január 17-i it-ülésen - mint azt az arról készült jegyzőkönyvből megtudhatjuk - amellett érvelt, hogy az ÁPV Rt. "logikusan nem választhat mást, mint az alkupozíciót". Álláspontja egyértelmű volt: "Az ÁPV-nek a költségvetéssel szemben vannak kötelezettségei, nem az önkormányzatokkal." Úgy vélte, hogy amennyiben a megtakarítás reálisan föltételezhető, "alaposan át kell gondolni a dolgot", ami ebben a szövegösszefüggésben Tocsik szerződtetését jelenti.

Rubicsek Sándornak, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vezetőjének múlt heti felvetését - hogy Puskás Sándor esetleges felelősségét is meg kell vizsgálni - ez a tény is motiválhatta. És alighanem ezzel van összefüggésben az is, hogy az fb-tagok - biztos, ami biztos - egyre inkább hangot adnak azon véleményüknek, hogy Puskás nem közölt velük semmiféle információt. Igaz, ezzel azt a nézetet erősítik, hogy jelentésük elsősorban politikai deklaráció, s nem kellő megalapozottságú vizsgálatösszegzés (mivel az adatgyűjtést ezek szerint csak az affér nyilvánosságra kerülése után kezdhették el). Az sem elképzelhetetlen, hogy a rapid jelentéstételt az fb-tagokat delegáló pártok forszírozták, mivel a jelenlegi helyzetben egyetlen párt sem engedheti meg magának, hogy neve negatív kontextusban jelenjen meg a Tocsik-üggyel kapcsolatban. (Puskás Sándort lapzártánk után, kedden hallgatja meg a Tocsik-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság.)

 

A határozat előkészítése

Az ÁPV Rt. igazgatótanácsának január 10-i és 17-i üléseiről készült jegyzőkönyvek nemcsak azért érdekesek, mert árnyalják azt a képet, amelyet Puskás Sándor fb-elnök rajzolt magáról sajtónyilatkozataival. Ezeken az üléseken került szóba először az önkormányzatokkal való megegyezés lehetősége, illetve Tocsik Márta megbízása.

Lascsik Attila, az ÁPV akkori vezérigazgatója január 10-én azzal nyitott, hogy alapvetően két út áll az ÁPV előtt: vagy automatikusan kiadja az önkormányzatoknak a belterületi földnek megfelelő részesedésüket, vagy mindegyik "önkormányzatot meg kell nézni, hogy milyen alkupozícióban vagyunk velük". Liszkai Péter, az ÁPV Rt. vezető jogtanácsosa ezen a ponton említette meg először, hogy "egy nagyon agilis tanácsadó közreműködésével nagyon előrehaladott állapotban van az egész". Ezek után Lascsik is lehetségesnek tartotta, hogy egy megbízott jogász "megpróbálja az önkormányzatokat meggyőzni" az alku ésszerűségéről. Virág Attila ezt a módszert nem helyeselte, Liszkai azonban azzal próbálta megnyugtatni, hogy ez "egy egyszerű üzleti alku, az önkormányzatok rövid úton megkapják javaikat", s cserébe nem kérnek se osztalékot, se kamatot. Réti Tamás s aztán Virág Attila azon az alapon vitatták az elképzelést, hogy "van-e erre megbízatásunk, hogy megtakarító intézkedéseket tegyünk az önkormányzatokkal szemben". Liszkai Péter közölte, hogy "a Szokai elnök úrtól én személy szerint is kaptam instrukciót, hogy ezt a problémát sürgősen meg kell oldani, ő személy szerint ajánlott egy tanácsadót". Virág Attila az egész tanácsadó-ügylet homályosságát kifogásolta, s megjegyezte, hogy ennek az eljárásnak politikai konzekvenciái is lehetnek, mivel egyes önkormányzatok jól, mások rosszabbul jönnek majd ki az üzletből, beindulnak a lobbik, és ezt Virág "nemkívánatos jelenségnek" tartotta. Puskás Sándor fb-elnök viszont hajlott az alkuváltozatra (lásd mint fent). Virág Attila továbbra is úgy vélte, hogy "a jelenlegi privatizációs törvény szelleme nem vág egybe az alkuval, mert ezeket a homályos, vitatható alkukat a törvény törölte az ÁPV eljárásrendjéből. Ha ebbe bele is megyünk, nagyon pontosan és átláthatóan meg kell határozni ennek a játékszabályait." Liszkai nem sokkal később - csak úgy - megpendíti, hogy az alkudozást az is megkönnyíti, "hogy az önkormányzatokat szinte teljes körűen átfogja ez a Vektor nevű társaság, és mi egyedül ezzel kerülnénk alkupozícióba". Réti Tamás és Virág Attila újfent ellenezték az elképzelést. "Olyan dologra adunk egy kitöltetlen csekket teljes felelősséggel, hogy utána aztán lehet majd mondani, kérem, én ezt nem szavaztam meg" - mondta Réti. Liszkai ismét azzal érvelt, hogy "felgyorsultak már az események". Végül is a testület hat igen, két nem (Réti és Komáromi Gábor) szavazattal, Virág Attila tartózkodásával azt fogadta el, hogy az ügyvezetés a következő ülésre elkészíti "az önkormányzati igények kielégítésével kapcsolatos alternatívák költségigényeit és az ÁPV Rt. kötelezettségigényeit", s az it ennek alapján fog dönteni.

 

A határozat

A január 17-i ülésnek - noha Szokai Imre elnök Lascsikot félbeszakítva figyelemre méltó megjegyzéseket tett a felszolgált kávé minőségére - Komáromi Gábor adta meg az alaphangját. Nem értette ugyanis, hogy az ügyvezetés egy számszakilag megalapozott előterjesztés helyett miért azzal állt elő, "hogy bízzuk meg Tocsik Mártát" (a jogásznő neve ekkor hangzott el először). "Na ne, egy pillanat - méltatlankodott Komáromi. - Ez a határozati javaslattal kapcsolatos." Liszkai Péter próbált megfelelni Komáromi aggályaira, s ennek során megemlítette, hogy "vannak már konkrét megállapodások is", majd lényegében minden átmenet nélkül azt kezdte fejtegetni, hogy a jogásznő 10 százalékos részesedését nem tartja túlzottnak, mivel minden ügyben "külön-külön nyakába veszi az országot". ("Jó Péter, világos, én a jó" - jelezte egyetértését Szokai Imre.) Réti Tamás, hasonlóan egy héttel azelőtti véleményéhez, kifogásolta magát az alkufolyamatot, mivel "visszaélnek az önkormányzatok helyzetével", s Virág is megismételte korábbi kifogásait, hogy az ÁPV olyan helyzetet teremt, amely lehetőséget ad korrupcióra. Liszkai azt felelte, "szerintem nem így van". Bessenyei Zoltán közölte, hogy hajlik Szokai javaslatára, tudniillik Tocsik megbízására. (Szokai Imre is felszólalt, ám a kávéprobléma taglalásával ellentétben a tanácsadó-kérdésben nem tudta magát tagolt mondatokban kifejezni.) Tocsik Márta megbízását négyen megszavazták, a két nemmel voksoló és a tartózkodó ugyanazok voltak (Komáromi, Réti, illetve Virág). Liszkai még megkérdezte: "A tanácsadói díj?", de Szokai megnyugtatta: "Azt belevettük a határozati javaslatba", majd egy "oké, jó, rendbe´ van" megjegyzéssel lezárta a dolgos munkanapot.

*

Tocsik Márta jelenlegi állásfoglalását - hogy tudniillik nem Szokai ajánlotta az it-nek - a jegyzőkönyv egyértelműen cáfolja. (Szokai meglehetősen homályosan fogalmazott ez ügyben.) Világos az is, hogy Szokai és Liszkai Péter kész helyzet elé állították a testületet. (Lascsik Attila beavatottsága a szövegekből nem derül ki minden kétséget kizáróan, továbbá tény az is, hogy az üléseket mindvégig korrekt technokrataként vezette.)

A hozzászólások azt valószínűsítik, hogy az it-tagok többsége valóban akkor hallott először Tocsikról, a Vektorról s az egész, már folyamatban lévő ügyletről. Ez - például Virág Attila esetében - ellentmondana néhány jelenlegi (és kész ténynek tekintett) hipotézisnek. Ha az a valóság, amit a jegyzőkönyvek mutatnak (tehát az ülések nem a magnetofonnak szóló színjátékok), akkor az, hogy az it-tagok besétáltak Szokai utcájába, azt mutatja, hogy a hazai privatizáció legmozgalmasabb szakaszát gyengeelméjűek vezényelték.

szerző
Bundula István
publikálva
1996/44. (10. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra