Magyar Narancs: A mai egyeztető tárgyaláson történt-e előrehaladás a vitatott kérdések megoldásában? (Az interjú múlt szerdán készült. A szerk.)
Bihari Mihály: Igen, jelentős mértékben. Néhány esetben az SZDSZ módosításait fogadtuk el, és voltak ellenzéki javaslatok, amiket mindkét kormánypárt támogat. Az SZDSZ és az MSZP szakértői például egyetértettek abban, hogy parlamenti képviselő semmilyen arányú állami tulajdonú cégben sem vállalhat vezető tisztséget. Ha emlékszik, tavaly decemberben az öt párt által benyújtott tervezetben az MSZP álláspontja még az volt, hogy csak a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezető pozíciói összeférhetetlenek; az átdolgozott változatban aztán lementünk a 10 százaléknyi, úgynevezett befolyásoló részesedésre, és most ezt az álláspontunkat is módosítottuk.
MN: Az SZDSZ ragaszkodott ehhez?
BM: És a Fidesz. Egy másik fontos momentum, amiben megegyeztünk, hogy összeférhetetlen legyen a képviselőséggel a hitelintézet, a biztosítótársaság, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, a lakástakarék-pénztár, a nyugdíjbiztosító pénztár vezető tisztsége. Ez elvi jelentőségű kompromisszum, mert ebben az esetben a már magántulajdonban lévő gazdasági társaságok felé is nyitunk. Ma még egyébként olyan nagyarányú a tulajdonosi rendszer átalakulása, hogy a jogalkotó a pillanatnyi állapotot nem tudja érdemben megragadni. Egy idő után azonban óhatatlanul szabályozni kell a magántulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetői pozícióinak az összeférhetetlenségét is. Fontos megegyezés volt továbbá az is, hogy privatizált vállalatoknál a magánosítást követő két évig képviselő nem lehet vezető pozícióban. Ugyancsak fontos lépés, hogy az ÁPV Rt. alkalmazottai sem lehetnek képviselők. Az elmúlt hetek eseményei, azt hiszem, alaposan indokolják e döntés helyességét. Elfogadtuk az SZDSZ-es Hankó Faragó Miklós indítványát is, amelyben konkretizálja a vagyon- és érdekeltségi nyilatkozati kötelezettséget. Ez benne volt ugyan a törvényben, de nem volt részletezve, hogyan is történjen mindez.
MN: Van egységes álláspont a nyilatkozatok nyilvánossági körét illetően is?
BM: Ez egyelőre vita tárgya. A törvénytervezet szerint a képviselők betekinthetnek egymás nyilatkozataiba. Az MDF módosító indítványa azt javasolta, hogy csak a mentelmi és az összeférhetetlenségi bizottság tagjai férhessenek az anyagokhoz, de ezt a kört mi túl szűknek tartjuk. Az is felmerült, hogy legyenek a nyilatkozatok nyilvánosak a sajtó számára. És fölvetődött az is, hogy bárki hozzáférhessen az anyagokhoz. Ám mivel ez esetben a biztosítótársaságoktól kezdve az APEH-en keresztül akárki hozzájuthatna a képviselők vagyonnyilatkozataihoz, ez egy ponton túl az információs önrendelkezési jogot sértheti. A kompromisszumok reményt adnak arra, hogy a zárószavazásig sikerül a még vitatott két kérdésben megegyeznünk.
MN: Ezek egyike az, hogy az összes önkormányzati tulajdonban lévő vállalatra is kiterjesszék-e az összeférhetetlenséget.
BM: Ezt nemcsak az SZDSZ, hanem a Fidesz is felvetette. A törvénytervezetben a mi álláspontunk szerint a megyei közgyűlések, a megyei jogú városok és a főváros által alapított önkormányzati vállalatok vezető tisztsége lenne összeférhetetlen a képviselőséggel. A módosító javaslat viszont az összeférhetetlenséget kiterjeszti a több mint háromezer önkormányzat által alapított, illetve azok tulajdonában lévő gazdasági társaságra. Ezt indokolatlannak tartjuk, mivel ezek között vannak olyan vállalatok is, amelyeket pár ezres lélekszámú községek önkormányzata alapított például a temető fenntartására vagy köztisztasági, csatornázási feladatok ellátására. Ha egy ilyen vállalatnál dolgozó vezető sem lehet képviselő, az már több tíz- vagy százezernyi embert jelent. Ez egyrészt fölösleges szigorúság, másrészt fontosnak tartom azt, hogy az önkormányzatokat érintő pénzügyi, gazdasági és igazgatási tapasztalatok és ismeretek valamilyen módon a parlamentben is megjelenjenek a döntéshozatalnál. Persze ha lenne a Parlamentben második kamara, amelyben az önkormányzatok képviselői is ott ülnének nagy számban, akkor azt mondanám, hogy az alsóházban ez a szigorú összeférhetetlenségi szabály indokolt és elfogadható. Ám például a fővárosi önkormányzat vagy egy megyei önkormányzat által alapított, több ezer főt foglalkoztató tíz- vagy százmilliárd forintos üzleti tőkéjű és forgalmú vállalatok vezetői a mi törvénytervezetünk szerint sem lehetnének képviselők.
MN: A másik vitatott pont az állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőit érintő összeférhetetlenség hatálybaléptetése. Az SZDSZ ahhoz ragaszkodik, hogy a képviselők már e ciklusban se tarthassák meg meglévő tisztségeiket. Lát esélyt a kompromisszumra?
BM: Hangsúlyozni kívánom, hogy a 209 szocialista képviselőből kétszáznak nincsen gazdasági jellegű összeférhetetlensége. A törvényjavaslat értelmében a törvény kihirdetése után már nem is vállalhatna ilyet. De a kilenc "összeférhetetlen" tarthassa meg tisztségét megbízatása végéig. Ha időközben az lejár, akkor természetesen nem vállalhat újabbat, ha pedig nem jár le, akkor maximum ennek a parlamenti ciklusnak a végéig tarthatja meg a pozícióját. Jogelvi okok miatt javasoljuk ezt a hatálybaléptetést, mivel általánosan elfogadott, kétezer éves jogelv, hogy a szankcionáló, a büntető, a szigorúbb szabályokat megállapító jogszabály nem lehet visszamenőleges hatályú.
MN: Mivel az SZDSZ javaslata érinti a szocialista Pál László stratégiai jelentőségű MOL-vezetői tisztségét is, az MSZP álláspontját a tisztán jogelvi megfontolások mellett nem befolyásolják-e politikai megfontolások is?
BM: Nem. Nem Pál László mellett vagy ellen hozunk törvényt, hanem a gazdasági vezetői és a politikai pozíciók elválasztása érdekében, de alkotmányos és jogelvi kereteken belül.
MN: Az SZDSZ hajlik az MSZP érveinek az elfogadására?
BM: Nem. Most a két munkacsoport egyeztetett, és abban maradtunk, hogy az SZDSZ és az MSZP frakcióvezetője néhány nap múlva újra leül tárgyalni e kérdésben.
MN: És ha a végszavazásig sem közelednek az álláspontok?
BM: Az katasztrófa lenne. Ez azt jelentené, hogy a törvény nem kapja meg a kétharmados többséget. Ebben az esetben semmi esély arra, hogy 1998 nyaráig összeférhetetlenségi törvény legyen. Az nem tudható, milyenek lesznek a parlamenti viszonyok 1998 után, de nem valószínű, hogy kétharmados többsége lesz a majdani kormánynak. Vagyis nagy valószínűséggel 1998 és 2002 között sem lenne összeférhetetlenségi törvény. A kétharmadot tehát csak ez a koalíció tudja biztosítani. A tét most már nagyon nagy. Abban maradtunk, hogy a módosító indítványok szavazásáig a koalíciós partner fenntartja saját álláspontját, viszont a végszavazás előtt mindenképpen leülünk még egyszer egyeztetni. A kérdés most már az, hogy vagy sikerül ezt a törvényt elfogadtatni, még akkor is, ha az nem mindenben felel meg az MSZP vagy az SZDSZ vagy más pártok igényeinek, vagy legalább hat évig nem lesz összeférhetetlenségi törvény.
MN: Egyetért azzal, hogy az összeférhetetlenségi törvény elfogadása áttörés lehet a korrupció elleni harcban?
BM: Az összeférhetetlenségi törvény önmagában erre nem képes. A képviselői összeférhetetlenség eredeti funkciója az volt, hogy a képviselő lelki önállóságát, véleménynyilvánítási szabadságát biztosítsa azáltal, hogy nem lehet tagja hierarchikus szervezetnek: katonaságnak, kormánynak, egyháznak. A másik az, hogy a több pozíció egyidejű betöltésének tilalmával a hatalomkoncentrációt akadályozza meg. Ez még nem korrupció. Az összeférhetetlen pozícióban lévő képviselőt egyébként ugyanúgy korrumpálni lehet.
MN: Az ÁPV Rt. körüli botrány nyomán azonban kialakult egyfajta felfokozott várakozás a törvénnyel kapcsolatban.
BM: Ezt a közhangulatot egyrészt a sajtó, másrészt a politikusok alakították. Úgy állították be a dolgot, hogy a Tocsik-ügy azért történhetett meg, mert nincsenek összeférhetetlenségi szabályok, illetve azért kellenek az összeférhetetlenségi szabályok, hogy még egyszer ilyen ne történhessen meg. Világosan ki kell mondani, hogy az ÁPV Rt.-nél történteknek semmiféle összeférhetetlenségi tartalma nem volt, mert a leváltott igazgatótanács tagjai, a vezérigazgató, az ÁPV Rt. elnöke nem volt képviselő. Kizárólag Suchman Tamás, a privatizációt felügyelő volt tárca nélküli miniszter volt képviselő, de az ő esetében sem összeférhetetlenségi probléma vetődött fel, hanem az általános politikai felelősség kérdése. Az összeférhetetlenségi törvénynek természetesen van egy olyan funkciója, hogy elősegíti a tiszta közélet kialakulását, de még egyszer hangsúlyozom, önmagában nem teremtheti meg a közéleti tisztaságot. A korrupció igen összetett társadalmi probléma, egyetlen törvénnyel nem lehet megszüntetni.
MN: Elképzelhetőnek tartja, hogy például az SZDSZ azért hajthatatlan a visszamenőlegesség kérdésében, hogy azzal a közvéleménynek demonstrálja tisztaságát?
BM: Nem. Az SZDSZ-nek két éve ez az álláspontja. A szabad demokraták nem változtattak felfogásukon, mint ahogyan mi sem.
Bundula István
