Csáki Judit

Visszatérő program Zsámbékon a Vidnyánszky Attila rendezte A három nővér a beregszásziak előadásában. Itt mutatták be 2003-ban, időről időre újra felbukkant a zsámbéki nyári programban, most pedig a nagy hangárban játszották az eredetileg szabadtéri produkciót, a róla készült fölvétellel együtt. Jó nagy a rendetlenség a hosszúkás játéktérben: pókhálószerű kötelek húzódnak széltében-hosszában, deszkadobogók itt meg ott, vödrök és farönkök szanaszét. A felfordulás indokolt: a dráma harmadik felvonásával, a tűzvésszel kezdődik az előadás. Miért is ne?

Azt mondja, rétegíró. A réteg viszont sokfélét olvashat tőle: novellát, tárcát, regényt. A Trapitit nemcsak a gyerekek szerették, a Könnymutatványosok legendáját leginkább a varázsos történetért bárki, aki olvasta. A legutóbbi nagyregény, a Virágzabálók meg nagyot készül szólni, erre határozott jelek mutatnak: Darvasi László könyve alatt "recseg-ropog az asztal".

Edna Mazya hatvanas izraeli drámaíró, sosem hallottam még róla, de ez biztosan nem az ő hibája (lehet, hogy az enyém sem); az objektivitás tehát garantált. A KoMa társulat esetében viszont pozitív elfogultság esete forog fönn, mármint részemről, ami persze a társulatra vonatkozik, az adott produkció más tészta. Hasonló a helyzet az Orlai Produkcióval is; ha nem lennének ilyenek, akik cashben ráfizetnek azért, hogy telt házban lássuk Csákányit a Fédra Fitnessben, most szegényebbek lennénk egy picivel - akkor viszont keressen Orlai, amennyit nem szégyell a Hat hét, hat tánccal, lehet utánacsinálni, van még hely a piacon. És: a Trafót is bírom nagyon, jó oda járni, pedig nem mindig megy le a torkomon, amit ott látok, de bírom már az utcát is előtte, a kihelyezett kocsmájával, aztán a helyet is odabent, lent, fönt.

Voltaképpen elég baj, hogy évad közben még véletlenül se megyek olyan produkciók környékére, mint a Détár-Rékasi színész házaspár által előadott Bergman-darab, a Jelenetek egy házasságból. Baj azért, mert - mint láttam most is, a Városmajori Színpad nézőterén - sok ember semmi másra nem megy, csak erre; és baj azért, mert a színházi palettának ez is része, következésképp a kritikusinak is.

A Kovács Patrícia című AlkalMáté Trupp-előadásban Kovács Patrícia az előadás egész ideje alatt oldalt vasalgat. Nem kapkod, mozdulatai komótosak, figyeli a többieket, néhányszor beleszól vagy belelép a játékba, de nagyjában-egészében végig vasal. Férfiingeket. Mi mást.

A levél igen hálás drámai - inkább tágabban: irodalmi - alapanyag, kellék, színezőelem vagy dramaturgiai szervezőerő; tanítják is minden kreatívírás-iskolában, hogyan kell konfliktust csiholni egy első blikkre ártatlannak tűnő levélváltásból: elég, ha késik a posta vagy a postás, bár ezt is Shakespeare találta ki. Bízvást remélhetjük, hogy a szentimentalizmusban fölvirágzott levélregény (és legújabb kori kishúga, a levéldráma) hamarosan átadja helyét az elektronikusan megvalósított irodalmi remekműveknek: jön majd az első színpadi mű is (vagy már jött is?), mondjuk gmail.com címmel.

Egyáltalán nem meglepő, hogy Goldoni darabjai mindenhol és bárhol otthon lehetnek: bársonyfüggönyös színházban és szabadtéri fesztiválon, súlyos profik és lelkes amatőrök kezén. A zsámbéki produkció egyik sem - leginkább ígéret, egyelőre be nem váltott. Amúgy Goldoni erre is jó: biankó csekk.

Tudom én, hol a helyem, ezért aztán eszembe sem jutott elmenni a Moulin Rouge nevű lokálba, hogy megnézzem a Bonnie és Clyde című revüipari műsort. Ennek a néma gentlemen's agreementnek a másik fele persze az, hogy a lokál revüipari műsora nem jön el a színházba - és akkor békében élünk egymás mellett.

Az idei gyulai Shakespeare Fesztivál talán legnagyobb durranása az Oskaras Korsunovas rendezte Rómeó és Júlia volt; egyébként aligha valami lélegzetelállító vagy meghökkentő interpretáció okán (amúgy is legföljebb az lehetne meghökkentő manapság, ha Júlia mégis férjhez menne Párishoz, vagy az ifjú pár "kivándorolna" Padovába). Szóval nem: Korsunovas a közismert szerelmi történetet vitte színre - számítva arra, hogy közismert lévén eltekinthet a közhelyeitől, köztük elsőként a bájos-sírós-porcukros intonációtól. Porcukor helyett itt van a liszt:

A Máté-osztályból Egerbe szerződött, majd négy zsúfolt évad után szabadúszó lett. 9 és fél randi, S.O.S. szerelem!, Sztornó - néhány filmszerep; élelmes asszonyka egy bank reklámfilmjében; Natasa a Három nővérben, Vaszilisza az Éjjeli menedékhelyben, Delfin az Asztalizenében - mert a színház a legfontosabb. Kovács Patrícia ősztől a Vígszínház tagja.

Rendben lenne az a célkitűzés, hogy az ifjabb nemzedék kössön barátságot Katona József Bánk bánjával: lelje föl benne, mi mennyire rímel napjaink össznépi konfliktushalmazára, és ad analogiam gondolkodjék el a megoldáson.