Cseresnyési László

A többnyelvű emberre jószerivel úgy néznek nálunk, mint a különféle hangszerek igazi művészei közé keveredett zenebohócra vagy mint Kazinczy „szép ismeretekkel bíró szerecsenjére”, akit (miután megüté a guta), kitömtek, s a Természeti Dolgok Múzeumában állítottak ki (Pályám emlékezete, II).

Imaoka Dzsuicsiro Magyarul négy hét alatt c. művének (Tokió, 1969) első leckéje rögtön néhány szellemes mondattal kelti fel a japán olvasó érdeklődését: „Ön van itt. Ő van ott. Hogy van? Köszönöm, igen jól vagyok. Hol a város? Hol van a cím? Ki ez a gazda? Hol van a pályaudvar? Nincs ön itt. Ő nem zsidó. Nincs itt a zsidó.”

Huhogjon bár a sok liberális, én örülök, hogy van már a kormánynak Nyelvstratégiai Intézete, így nem kell aggódni nyelvem értékvesztése miatt (bármit is jelentsen ez), meg amiatt sem, hogy (mint olvasom) gondolkodásom beszűkült, fogalmaim pedig homályossá, pontatlanná váltak.

Előző írásomban (Nyelvünk ősi vére, Magyar Narancs, 2013. december 19.) egy eléggé elterjedt felfogással vitatkozva amellett érveltem, hogy a nyelv és a nép története nem ugyanaz: a "gének" tehát nem igazolhatják a nyelvek rokonságát. A bölcsek szerint egy nemzet genetikai és kulturális azonossága sokféle történeti hatás eredője, viszont a nyelvrokonság nem lehet sokféle, hisz, mint tudjuk, anya is csak egy van. Tehát vagy a sumerok a rokonaink, vagy a tundrai nyenyecek - nem lehet egyszerre két helyre behúzni az ikszet.

A nyelvész szónak (szemben mondjuk az angol linguist szóval) három jelentése van: 1. 'nyelvművelő', 2. 'nyelvünk őseredetének kutatója', 3. 'egyéb' (vö. linguist). A második szakterületnek már néhány éve konjunktúrája van a médiában és a könyvesboltok polcain, ezért most erről szeretnék az olvasónak nagy titkokat elmondani.

Kiváló ötlet! - jelentette ki a Führer, és azonmód felhatalmazta Himmlert arra, hogy a területi megoldást immár hivatalos vezéri tervként ismertesse a párt csúcskáderei előtt. Ez 1940. május 25-én történt, de már 1938-ban terítékre került az ún. Madagaszkár-terv, amely 1885-ben merült fel először - teljes fegyverzetben pattanván ki Paul Anton de Lagarde agyából.

Nemrég bemutattam az egyik órámon a BBC 2009 őszén készült műsorának videóját, amelynek főszereplője egy brit szélsőjobboldali politikus, Nick Griffin volt (vö. YouTube: Nick Griffin on Question Time).

Meg szeretném erősíteni, hogy Lénárt Marcell tanár úr Egy kulcs mind fölött – kreatív diákok és az Oktatási Hivatal című cikke szakmai szempontból megállja a helyét.

Talán sokan ismerik, de akik esetleg nem, azoknak ezúton ajánlom Kálmán László és Nádasdy Ádám Hárompercesek a nyelvről c. könyvét (Osiris, 1999). A kötetben van egy esszé a pragmatikáról, azaz a nyelvhasználat és jelentésértelmezés tudományáról is, ami örvendetes, mert ma is sokan úgy gondolják, hogy a pragmatika túl nehéz és unalmas a normális emberek számára.

Egy angol humorkutató írta egyszer, hogy a nyelvi humorról való tudományos értekezés olyan, mint a béka élveboncolása: az ember gyomra kifordul tőle, a béka meg belehal.

Tudós barátom, a francia nyelv professzora mesélte, hogy élete egyik legnagyobb sikerét akkor aratta, amikor egyszer egy francia társaságban a beszédébe belefűzte a "fából vaskarika" kifejezés szó szerinti francia fordítását.

Gyerekkorom óta szinte mást se hallok, csak hogy eredetinek kell lenni, kreatívnak, meg főleg "másnak, mint a többi", vö. Te annyira más vagy, mint a többi lány.