Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Az ismeretlen nyelv 2.

Egotrip

Írásom első része (Magyar Narancs, 2015. április 30.) azzal ért véget, hogy a paradicsomi idők közös nyelvének hiányát az 1880-as években a világ nagy harmóniájáról álmodozók különféle mesterséges nyelvek megalkotásával ­kívánták pótolni. Ezek között Zamenhof doktor eszperantómozgalma olyan sikeresnek bi­zonyult, hogy két nagy formátumú diktátor is megsokallotta a dolgot.

A világnyelv híveinek internacionalista idealizmusa, a mozgalom kapcsolatrendszere valóban kevéssé tűnhetett kompatibilisnak a legnémetebb osztrák, illetve a legoroszabb grúz ideológiájával, de Hitler és Sztálin talán túl is értékelte a nyelvi mozgalom erejét. 1937-től szovjet eszperantisták százai kerültek a Gulagra (és jó két évtizedre illegalitásba vonult az orosz eszperantista mozgalom). 1939-ben pedig J. A. Meissinger, a varsói Gestapo parancsnoka utasítást kapott a lengyel eszperantisták letartóztatására, különös tekintettel Zamenhof családjára (őket a treblinkai lágerbe vitték). Később, a háború utáni új világrendben az eszperantó mozgalom már nem nyerte vissza azt a lendületet, amely korábban jellemezte, bár az eszperantó nyelvet ma is használják legalább egymillióan a világon. A nemzetközi közvetítőnyelv, azaz segédnyelv (auxiliary language) feladatát az álomlátók mesterséges nyelvei (eszperantó, ido, novial stb.) helyett az 1930-as évektől egyértelműen az angol vette át. Az angol ma az egyetlen nyelv, amelynek az anyanyelvi beszélőire (kb. 330 millió főről van szó) legalább kétszer annyi második nyelvi beszélő jut. És ezek csupán az angolt napi rendszerességgel, aktívan használó személyek (az Indiai-félszigeten például 150 millió körül lehet a számuk).

Változtak tehát az idők: senki sem akart többé az európai nyelvek mozaikjaiból összerakni egy ideális szerkezetű mesterséges nyelvet. Viszont már az 1920-as években felmerült az, hogy a globális terjeszthetőség érdekében el kellene végezni az angol egyszerűsítését, a „sallangoktól” való megtisztítását. Így született meg az egyszerűsített természetes nyelv (cont­rolled language) ideája, jelesül Charles K. Ogden (1889–1957) cambridge-i tudós Basic English programja. Az ötlet persze nem volt teljesen új. Az ideális filozófiai nyelv (real character) tervezeteinek Angliában nagy divatja volt a 17. században. Számos javaslat született arra nézve is, hogy miként kellene csökkenteni az angolban a szavak számát, szabályossá formálni a nyelvtant, következetessé tenni a helyesírást. Túl sok a szó, túl kevés a tiszta fogalom – vélték már a régiek is. Egy német jezsuita, Chris­topher Clavius 1607-ben kiszámította, hogy a 23 latin betűből akár 8 millió szó is előállítható (In spheram Ioannis, Op. Math. III: 18). Nem létezik ennyi fogalom: a tudomány dolga pedig az, hogy megszámolja és osztályozza az dolgokat. Sir Francis Bacon 1623-ban azt fejtegette, hogy a fogalmak tisztázásának, rendszerezésének alapjául főként a kínai írásjegyek szolgálhatnak, amelyek képileg és közvetlenül fejezik ki a valóság dolgait és fogalmait (res et notiones exprimunt, De Aug. Scient. 6.1).

De mi is volt ez a Basic English? Charles K. Ogden számára egyfajta mánia, amelynek élete felét szentelte, és amelyből talán mi is megérthetünk valami fontosat a nyelv működésével kapcsolatban. Ogden egyébként egy nyelvfilozófiai remekmű társszerzője volt (The Meaning of Meaning, 1923), aki közreműködött még többek közt Wittgenstein Traktátusának a fordításában is. A Basic English úgymond csak „öt angol nyelvtani szabályt” tartott meg – ami nem igaz, viszont tény, hogy 850 elemre szűkítette a nyelv szókincsét: 100 műveletre, 600 dologra és 150 tulajdonságra. Az ige kategó­riáját eltörölte: 18 ige (come, get, may, will) a kötőszókkal és elöljárószókkal együtt a „műveletek” közé került, mások pedig a „dolgok” közé. A snow például az a fehér „dolog”, ami télen az égből hullik, de azért múlt időbe lehet tenni: It snowed ’Havazott’. Ogden egyszerűsítései között van érthető, pl. enter* helyett go in ’bemegy’, can* helyett able to ’képes’, must* helyett have to ’kell’, de van érthetetlen is, pl. a want* ’akar’ helyettesítése a have a desire for ’vágyik rá’ körülírással. Ogden igyekezett megőrizni a nyelv természetes, idiomatikus jellegét, ezért olyan összetett igék százait veszi adottnak, mint put off, put out, put in for, put down to, put up, put up with, put forward, és olyan kapcsolatokat, mint put into practice ’átültet a gyakorlatba’, put up a fight ’harcba száll’ (ezek elemei persze szerepelnek a 850-es listán). A Basic Englisht számos kritika is érte, de kezdetben óriási sikert aratott: 1935-ben már harminc országban folyt az oktatása, írók és művészek rajongtak érte, 1943-ban a Harvardon tartott beszédében még Winston Churchill is arról beszélt, hogy szerinte (és Roosevelt elnök szerint) a Basic English lesz a jövő nemzetközi segédnyelve.

De nem így történt. A kudarc egyik oka az volt, hogy az angol lebutított másolata iránt egyre csökkent az érdeklődés: a nyelv imázsa, presztízshiánya nyilvánvalóvá vált. A másik ok az volt, hogy a Basic English nem vált élő nyelv­v­é, azaz a mondatait kizárólag az élő angol alapján lehet értelmezni. Például az I put up with him ’Elviseltem’ jelentését csak az értheti, aki „igazi” angolul tud. Ugyanígy a fighting word kifejezésről az tudja, hogy ’verekedést provokáló sértés’, nem pedig mondjuk ’csatakiáltás’ a jelentése (vö. war cry), aki ismeri az élő angol szóhasználati konvencióját.

A 19. század tudósai „organizmusnak” nevezték a nyelvet, talán azért, mert olyan, mint egy tőlünk független, bonyolult szervezet, amely nem a tulajdonunk, és amelynek a működését, szabályait az ember nem egyszerűsítheti vagy módosíthatja a kedve szerint. Egy mesterséges nyelv ideálisan egyszerű és gazdaságos („paradicsomi”) állapota csupán addig tartható fenn, amíg nem alakul ki az azt rendszeresen és minden színtéren használó közösség. Ettől a pillanattól kezdve a nyelv lényegében elszabadul és csak bánatot okoz a terve­zőjének. Ez történt egy tervezett és bizonyos ­ér­telemben akár mesterségesnek is nevezhető nyelv, a modern héber esetében is. Komoly nyelvtudósok, képzett talmudisták bölcs döntéseket is hoztak például arról, hogy miként kell hívni azt a járművet, amelyet magyarul roller néven ismerünk (két neve is lett hirtelenjében). Aztán jött a Névtelen Kisfiú, aki ránézett a rollerére, megvonta a vállát, és kimondta az első szót, ami az eszébe jutott: korkinet. Nem tudni, hogy miért éppen ez a butaság jutott a gyerek eszébe. A héber szó valóban hasonlít a francia trottinette-re, de két hangalak aligha függ össze (talán a német szleng gurken ’megy’ igéjének valamiféle jiddis tükörképe franciásodott volna el?). És bár a tudósok döntését is megőrizték a régi szótárak, ebben és sok ezer más esetben
a Névtelen Kisfiú szeszélye bizonyult erősebbnek: az anyanyelv szabályait a gyerekeiktől tanulták meg az édesanyák.

Figyelmébe ajánljuk

„Egy egyházpolitikai harc kellős közepébe kerültem” – állítja a pünkösdi egyház ügyében meggyanúsított volt intézményvezető

A nemrég lezárult nyomozás 18 milliárd forintos kárértéket állapított meg a Magyar Pünkösdi Egyház intézményrendszerét érintő költségvetési csalás ügyében. Az egyik érintett, jelenleg bűnügyi felügyelet álló volt intézményvezető szerint viszont az ügy csak az egyházon belüli harcok eredménye, és a nyomozás is tendenciózus volt.