Cseresnyési László

Nyelv és neurózis

Nyelvem bús lelke

  • Cseresnyési László
  • 2014.09.01 10:07

Egotrip

Huhogjon bár a sok liberális, én örülök, hogy van már a kormánynak Nyelvstratégiai Intézete, így nem kell aggódni nyelvem értékvesztése miatt (bármit is jelentsen ez), meg amiatt sem, hogy (mint olvasom) gondolkodásom beszűkült, fogalmaim pedig homályossá, pontatlanná váltak.

A miniszterelnök úr beiktatási beszédében foglaltaknak megfelelően meg fog valósulni a szavak jelentésének szabályozása, ami nem lesz könnyű, mert ha valóban azt akarjuk, hogy Rend legyen a szójelentésekben, akkor centrális erőterünk nyelvészeinek a régi szövegek egységesítését is vállalniuk kell. Például a bús melléknév jelentése nem elég egységes az alábbi esetekben: bús düledékeiden, bús hadát, bús tisztemet. Lépni kell tehát, és nincs sok időnk, mert mindjárt kezdődik a tanév.

Mit jelent az, hogy homályosak és pontatlanok a fogalmaink? Miféle viszony van szó és fogalom között? A nyelv hat-e a gondolkodásra, vagy viszont? Különböznek-e egymástól az egyes nyelvek fogalmai? Eddig azt hittem, hogy ezek nehéz kérdések, és még elbabrálunk velük pár évszázadig. Szerintem nem tévedett egyébként Arisztotelész abban, hogy a szavak életlensége, körvonalazatlansága a nyelv működésének előfeltétele: nem természetellenes állapot (Organon 165a). Lássuk be, hogy nincs két egyforma sámli, és minden kézcsók kicsit más, azaz a világ dolgainak különbségei korlátlanok, és a nyelv (véges számú) szavai éppen a körvonalazatlanságuk, rugalmasságuk révén képesek e sokféleséget megragadni. A különböző nyelvek szavai eltérően osztályozzák a dolgokat, pl. a megmond és a megtanít megfelelője egyaránt a japán oshieru lehet: Namae o oshiete kudasai 'Megmondaná a nevét?', Eigo o oshiete kudasai! 'Tanítana angolul?' A japánok mindazonáltal meg tudják különböztetni az egyszerű információ közlését és az összetett ismeretek átadását. A magyarok is sejtik, hogy a barack (angol peach/apricot) és a hagyma (angol onion/leek/garlic) szó által jelölt nyelvi kategória különböző növényeket foglal egybe. A nagyi megcsúszott és A kocsim megcsúszott mondatokban az angol nem ugyanazt az igét használja (slip és skid), de ez aligha jelenti azt, hogy a magyarok kevésbé fogékonyak az élő és élettelen megkülönböztetésére. Még egy példa: az ószövetségi kor zsidósága nyilván felfogta a szavak és a dolgok különbségét, bár a bibliai héberben a davar (dvarim) 'szó' és 'dolog' jelentésben is használatos volt. Mózes azt mondja az Úrnak, hogy ő nem ékesszóló ('ish dvarim 'a szavak embere', Exod. 4:10), a Királyok 2. könyvében pedig "a nép hallgatott, egy szót (davar) se válaszolt" (18:36), viszont a shoresh davar jelentése 'a dolog gyökere' (Jób 19:28), a davar ra' pedig 'rossz dolog' (Deut. 17:1). Egyébként a japán koto szónak is pont ugyanez a két jelentése van: 'szó' és 'dolog'. A mai héberben a davar szokásos jelentése 'dolog', de a ma csak 'szó' értelemben használt, arámiból kölcsönzött milah (milim) a régiségben 'dolog' értelemben is előfordult, vö. Dániel 2:10 sk. Mit mutatnak ezek a példák? Azt, hogy a nyelv elemei természetüknél fogva életlenek, továbbá, hogy a fogalom és a szójelentés tartománya nem azonos. A fogalmi gondolkodás, érvelés korlátait sem a nyelvünk kategóriái jelölik ki. A kínaiak például ismerik a feltételes érvelés típusait, bár a nyelvükben egyetlen mondat felel meg az európai nyelvek háromfajta feltételes szerkezetének, pl. Ha nyerek / nyernék / nyertem volna a lottón, veszek / vennék / vettem volna egy házat (Ruguo wo zhongle letou, wo jiu hui mai yidong fangzi). Bár a kínai "hipotetikus gondolkodás deficitjének" ötlete felvetődött, könnyűnek találtatott, ahogy könnyű fajsúlyú az a tanulmány is, amelyikben azt olvasom, hogy a keleti ember másként éli meg a szégyent, mint az európai, mert a "szégyen" japán, kínai stb. megfelelőinek és az angol shame 'szégyen' szónak a használata nagyon más. Mintha azt állítaná a kolléga, hogy az angol cat magyar megfelelője a kutya - azzal a megszorítással persze, hogy az előbbi dorombol, az utóbbi meg ugat és csóválja a farkát.

Attól tartok, hogy politikus nyelvstratégáink és nyelvstratéga politikusaink keveset tudnak a fogalmakról, viszont semmit sem a szavakról - és ez a két típusú tudás aligha segíti majd egymást. Arról viszont a komoly szaktudósok sem tudnak túl sokat, hogy a szavak milyen mértékben hatnak vissza a közgondolkodásra és a nyelvi attitűdökre. Sokan hiszünk azonban abban, hogy ha a nyelvhasználatunkban figyelünk a könnyen sebezhető társadalmi csoportok, kisebbségek érzékenységére, akkor ez jót tesz a közgondolkodásnak. Világos például, hogy a "magyarok és zsidók együttélése", a "magyarok és cigányok (romák) közti feszültség", vagy akár a "magyarországi németek" kifejezés olyan etnicista nemzetfogalmat tükröz, ami kizárja, hogy képesek legyünk normális emberként, azaz "kötőjelesen" gondolkodni, vö. angol Chinese-Americans. Azt hiszem, hogy a mai magyar nyelv ismer ugyan magyar zsidókat, de zsidó magyarokat és cigány magyarokat nem. A "vagy egyik, vagy másik" szemléleten alapuló otromba nyelvhasználat kiigazítása persze legfeljebb csak egy újabb hisztériahullámot válthat ki a nálunk eleve nyelvi terrornak minősített politikai korrektséggel szemben. Az sem lehet kétséges egyébként, hogy a közgondolkodás, a társadalmi attitűdök inkább hatnak a nyelvre, mint fordítva. Mindig éppúgy figyelünk a beszélgetőtársunk vélhető szándékára, mint a szavaira, és elkészítjük az attitűdjeinek a térképét. Például a zsidó szóhoz nem társul negatív attitűd, de ha valaki kijelenti, hogy Egy zsidó ügyvéd védte a gyilkost a tárgyaláson, akkor már kész is róla a térkép. Nem a nyelv csinál minket, hanem mi a nyelvet. Érdekes például, ahogy nemrég a cigánybűnözés szóhoz való viszony vált a tisztesség próbakövévé, és némi konszenzus alakult ki: ez a kifejezés rasszista, egy etnikumot kollektíve bélyegez meg. Értem, de biztos, hogy ez az összetétel nyelvtani alkatából következik? A cigánybűnözés nyelvtanilag ugyanolyan típusú összetétel, mint a katonazene. Az utóbbi a szótár szerint egyszerűen a katonák által előadott zenére utal, tehát nem sugallja azt, hogy a katonák mind muzikálisak lennének, és mindig számítanunk kellene arra, hogy egy katona a 6-os villamoson egyszer csak előrántja a réztrombitáját, és egy szép, pattogós indulóval szórakoztat el minket. Ha viszont a magyar lakosság 93 százalékában élne az a hiedelem, hogy egy ilyen esemény bármikor megtörténhet, 61 százalékuk pedig úgy vélekedne, hogy a katonák már csak ilyenek: a vérükben van a közterületi trombitálás, akkor ez jelentésbővülést okozhatna. És ki kellene egészíteni a szótári címszót: katonazene 2. 'a katonákat jellemző eredendő muzikalitás, zenei érzék'. A cigányok és a bűnözés összekapcsolásának társaslélektani folyamata már lezajlott, tehát ugyanez megtörténhet a katonák és a zene viszonyában is. Nem szeretjük a nyelvtant, de ez van.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.