D. Magyari Imre

A két könyv ugyan véletlenül került egymás mellé, de sok közük van egymáshoz. Mindkettő a közép-európai (illetve az egyik ezen belül csak a magyarországi) romák életét mutatja be, éles szemmel nézve a felszín, a sztereotípiák mögé, s mindkettő egyszerre keserít el mélységesen, és ad némi halvány reményt.

Solymosi Tari Emőkének három könyve jelent már meg Lajtha Lászlóról, Bartók és Kodály kortársáról, akit a nagyközönség mindmáig alig ismer. A "...magam titkos szobája" Lajtha vígoperáját elemzi, a friss Két világ közt beszélgetéseket tartalmaz Lajtha családtagjaival, barátaival, munkatársaival és tanítványaival, A kockás füzet pedig a Lajthát 1953-63 közti népzenegyűjtő útjaira textológusként elkísérő Erdélyi Zsuzsanna feljegyzéseinek sajtó alá rendezése.

Végre itt van magyarul is, Rajnavölgyi Géza áldozatos és eléggé nem dicsérhető fordítói munkájának köszönhetően a középkor egyik legnépszerűbb - több mint háromszáz másolata maradt fenn - és legterjedelmesebb műve, a Rózsaregény! A két szerző 21 886 nyolc szótagos, párrímes soron át vezeti el a szerelmes ifjút vágyai tárgyához, miközben Jean de Meun a kor számos kérdéséről is elmondja véleményét. Roppant érdekes, s talán nem csak a magamfajta menthetetlen bölcsész számára, mit is gondolt a szerelemről és a világról röpke hétszáz esztendővel korábban két tizenharmadik századi fickó. Nem ugyanazt.

Nemrég jelent meg az idén Széchenyi-díjat kapott Angyalosi Gergely új könyve, A minta fordul egyet; benne irodalomtörténeti tanulmányok, elsősorban a magyar irodalmi modernség kezdeteiről, kritikák és elméleti írások. A Magyar Irodalomtudományi Intézet osztályvezetőjével, a Debreceni Egyetem tanárával a kötetről beszélgettünk.

Mikor megkérem, hogy dedikálja válogatott versfordításainak gyűjteményét, az 1986-os Lélekvesztőt, előbb gondosan kijavítja a sajtóhibákat. Ha már a világban nincs rend, legyen a könyvekben, a lakásban, bennünk. Útérintő címmel 2006-ban jelent meg összegyűjtött verseinek kötete, tavaly tavasszal pedig a Tigrisláz, a versfordításról írt esszéinek gyűjteménye (lásd róla: Másvilágjárás, Magyar Narancs, 2008. október 23.). Azóta készülünk erre a beszélgetésre. D. Magyari Imre

Az udvari(as)ságról (cortesia) szóló remekmű egy nagyon is udvariatlan cselekedetnek - magyarán hatalmas pofátlanságnak (sfacciataggine) - köszönheti végső formáját. Castiglione harmincöt éves kora, 1513 táján kezdte el írni könyvét, amit nem adott azonnal nyomdába, pepecselt vele, többször is átdolgozta. Annyi hiúság azért volt benne, hogy másolatokat készíttessen, s ezeket megmutassa néhány ismerősének, barátjának. Pescara márkinéjának, Vittoria Colonnának is adott egyet. Vittoria pedig minden lelki nagysága dacára a kézirat jó részét lemásoltatta, s Nápolyban néhányan e másolat megjelentetésére készültek. "E veszélytől megrémülve úgy döntöttem, hogy kijavítom a könyvben legalább azt, amit az idő rövidsége lehetővé tesz, és én magam megjelentetem..." Így látott napvilágot Az udvari ember 1528 tavaszán, Velencében.

Hoffmann negyvenévesen írt, 1815-16-ban megjelent művében hiánytalanul megvan minden, ami egy vérbeli rémregényhez kell, így gyilkosság késsel, gyilkosság méreggel, vérfertőzés, kísértet, hasonmás, önmagukból a legváratlanabb pillanatokban kiforduló szereplők, s mindenekelőtt egy masszív, több évszázadon át kifogástalanul működő családi átok. D. Magyari Imre

Lehorgasztott fejjel áll a kályhánál, ami persze kihűlt, lévén jóval éjfél után. Olykor hajlamos vagyok így látni Schillert, ahogy a harmincéves Thomas Mann bemutatja Nehéz óra című novellájában. Friedrich a munkától fáradtan, gyulladt szemhéjjal, náthásan szipákol az orrán át - nem épp előnyös kép, pláne nem 1905-ben, halálának századik évfordulóján. Pillanatfelvételként persze hiteles, Thomas Mann közeli barátként ismerte Schillert. Félek, sokaknak még ilyen képük sincs róla.

2004-ben az Osiris Kiadónál a Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila írta és szerkesztette Helyesírással indult útjára A magyar nyelv kézikönyvtára sorozat. A mostani könyvhétre megjelent második kötet, az Idegen szavak szótára szerkesztőjével, a tízkötetesre tervezett folyam főszerkesztőjével beszélgettünk.

Szakértők szerint a magyartanítás, az olvasóvá nevelés súlyos válságban van. Mit lehet itt tenni? Interjúalanyunk a pécsi Babits Mihály Gyakorlógimnázium tanára, a befogadás-központú és kompetenciafejlesztő módszer egyik hazai meghonosítója, két kiváló tankönyvcsalád, valamint egy módszertani kézikönyv szerzője.