The Brown List

Korniss Péter-Závada Pál: Egy sor cigány

  • D. Magyari Imre
  • 2012. február 28.

Könyv


Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz, hogy ez a kötet megjelent. Szándéka szerint fontos ügyet szolgál, neves szerzőinek és különlegesen szép küllemének köszönhetően (tervezője Murányi Zsuzsa) talán valóban némi hatékonysággal; ugyanakkor mindannyiunk szégyene, hogy egyáltalán meg kellett jelennie. Mintája egy Amerikában napvilágot látott, immár háromkötetes mű, Timothy Greenfield-Sanders és Elvis Mitchell The Black List című összeállítása. Ez adta az ötletet Török Andrásnak, a sok hasznos ügyet támogató Summa Artium igazgatójának. Az amerikai szerzőpáros sikeres feketéket mutat be, a magyar sikeres cigányokat - hangsúlyozva, hogy hőseik nem kevéssel járultak hozzá szülőhazájuk kultúrájához, és legalább annyira amerikaiak, illetve magyarok, mint a többségi társadalom tagjai, akik black listre, feketelistára száműzik őket.

Az eddigi ismertetésekből kimaradt, pedig fontos: nem ez az első ilyen jellegű hazai munka. Juhász Júlia Találkoztam boldoguló cigányokkal című művét (1999) követte például Szále Lászlótól a Kitörők (2009), Medgyesi Gabriellától és Garancsi Györgyitől a cigány festőnőket bemutató Színekben oldott életek (2011), de ide sorolhatjuk a rádió Cigányfélóráját vezető Varga Ilona interjúkötetét, a Hanglenyomatokat (2004) s még néhány könyvet - akadnak is közös szereplők. De ez a legszebb kivitelű, és - ezek szerint inkább a szerzők ismertsége, mint a téma okán - már most nagyobb visszhangot kapott, mint a többi együttvéve.

Korniss Péter ugyanazon semleges, szürke háttér elé állította a megszólalókat: szinte mindegyikük mosolyog, arcukon, testtartásukon látszik a magabiztosság, az öntudat, az erő, netán az öröm. A nagyszerű fotók érzékletesen mutatnak meg egy-egy személyiséget - de jobban örülnék, ha otthonukban vagy a munkahelyükön, netán szülőfalujukban, tehát saját közegükben láthatnám őket. Závada Pál kérdezőként a háttérbe húzódik, miközben hozzáértéssel és empátiával rajzolja meg alanyai sorsát, váltogatva a narrációt és az idézeteket. Megismerünk agrármérnököt, néprajzost, orvost, szociális munkást, kőműves vállalkozót, főhadnagyot és művészeket. Megismerhetnénk őket alaposabban is: nagyjából hat flekk jut mindenkire, pedig szívesen olvasnék arról, mit ért el Rézműves Melinda a fiatal bűnelkövetőknek tartott klubfoglalkozásokkal; miért nevezi Jónás Tamás erotikus műfajnak az irodalmat; mire gondol pontosan dr. Szirtesi Zoltán, mikor lumpencigányokról, putricigányokról beszél; és mire Baranyi Béla és Farkas Róbert, amikor a rasszizmus okát csak a cigányokban látja.

A legfontosabb kérdés: hogyan segíthet, segíthet-e egy ilyen könyv? Képes-e tenni az olyan rigmusok ellen, mint a címet ihlető undorító kis remek: "Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, / egy sortűz"? S főleg képes-e a sikeres életek felmutatásával erőt adni azoknak, akik még nem emelkedtek ki a mélyszegénységből - a kötet szereplőinek legtöbbje egyébként, ha nehéz volt is a sorsa, nem onnan indult. E kérdésekre nincsenek biztos válaszaim.

Corvina, 2011, 156 oldal, 3990 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.