The Brown List

Korniss Péter-Závada Pál: Egy sor cigány

  • D. Magyari Imre
  • 2012. február 28.

Könyv


Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz, hogy ez a kötet megjelent. Szándéka szerint fontos ügyet szolgál, neves szerzőinek és különlegesen szép küllemének köszönhetően (tervezője Murányi Zsuzsa) talán valóban némi hatékonysággal; ugyanakkor mindannyiunk szégyene, hogy egyáltalán meg kellett jelennie. Mintája egy Amerikában napvilágot látott, immár háromkötetes mű, Timothy Greenfield-Sanders és Elvis Mitchell The Black List című összeállítása. Ez adta az ötletet Török Andrásnak, a sok hasznos ügyet támogató Summa Artium igazgatójának. Az amerikai szerzőpáros sikeres feketéket mutat be, a magyar sikeres cigányokat - hangsúlyozva, hogy hőseik nem kevéssel járultak hozzá szülőhazájuk kultúrájához, és legalább annyira amerikaiak, illetve magyarok, mint a többségi társadalom tagjai, akik black listre, feketelistára száműzik őket.

Az eddigi ismertetésekből kimaradt, pedig fontos: nem ez az első ilyen jellegű hazai munka. Juhász Júlia Találkoztam boldoguló cigányokkal című művét (1999) követte például Szále Lászlótól a Kitörők (2009), Medgyesi Gabriellától és Garancsi Györgyitől a cigány festőnőket bemutató Színekben oldott életek (2011), de ide sorolhatjuk a rádió Cigányfélóráját vezető Varga Ilona interjúkötetét, a Hanglenyomatokat (2004) s még néhány könyvet - akadnak is közös szereplők. De ez a legszebb kivitelű, és - ezek szerint inkább a szerzők ismertsége, mint a téma okán - már most nagyobb visszhangot kapott, mint a többi együttvéve.

Korniss Péter ugyanazon semleges, szürke háttér elé állította a megszólalókat: szinte mindegyikük mosolyog, arcukon, testtartásukon látszik a magabiztosság, az öntudat, az erő, netán az öröm. A nagyszerű fotók érzékletesen mutatnak meg egy-egy személyiséget - de jobban örülnék, ha otthonukban vagy a munkahelyükön, netán szülőfalujukban, tehát saját közegükben láthatnám őket. Závada Pál kérdezőként a háttérbe húzódik, miközben hozzáértéssel és empátiával rajzolja meg alanyai sorsát, váltogatva a narrációt és az idézeteket. Megismerünk agrármérnököt, néprajzost, orvost, szociális munkást, kőműves vállalkozót, főhadnagyot és művészeket. Megismerhetnénk őket alaposabban is: nagyjából hat flekk jut mindenkire, pedig szívesen olvasnék arról, mit ért el Rézműves Melinda a fiatal bűnelkövetőknek tartott klubfoglalkozásokkal; miért nevezi Jónás Tamás erotikus műfajnak az irodalmat; mire gondol pontosan dr. Szirtesi Zoltán, mikor lumpencigányokról, putricigányokról beszél; és mire Baranyi Béla és Farkas Róbert, amikor a rasszizmus okát csak a cigányokban látja.

A legfontosabb kérdés: hogyan segíthet, segíthet-e egy ilyen könyv? Képes-e tenni az olyan rigmusok ellen, mint a címet ihlető undorító kis remek: "Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, / egy sortűz"? S főleg képes-e a sikeres életek felmutatásával erőt adni azoknak, akik még nem emelkedtek ki a mélyszegénységből - a kötet szereplőinek legtöbbje egyébként, ha nehéz volt is a sorsa, nem onnan indult. E kérdésekre nincsenek biztos válaszaim.

Corvina, 2011, 156 oldal, 3990 Ft


Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.