The Brown List

Korniss Péter-Závada Pál: Egy sor cigány

  • D. Magyari Imre
  • 2012. február 28.

Könyv


Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz, hogy ez a kötet megjelent. Szándéka szerint fontos ügyet szolgál, neves szerzőinek és különlegesen szép küllemének köszönhetően (tervezője Murányi Zsuzsa) talán valóban némi hatékonysággal; ugyanakkor mindannyiunk szégyene, hogy egyáltalán meg kellett jelennie. Mintája egy Amerikában napvilágot látott, immár háromkötetes mű, Timothy Greenfield-Sanders és Elvis Mitchell The Black List című összeállítása. Ez adta az ötletet Török Andrásnak, a sok hasznos ügyet támogató Summa Artium igazgatójának. Az amerikai szerzőpáros sikeres feketéket mutat be, a magyar sikeres cigányokat - hangsúlyozva, hogy hőseik nem kevéssel járultak hozzá szülőhazájuk kultúrájához, és legalább annyira amerikaiak, illetve magyarok, mint a többségi társadalom tagjai, akik black listre, feketelistára száműzik őket.

Az eddigi ismertetésekből kimaradt, pedig fontos: nem ez az első ilyen jellegű hazai munka. Juhász Júlia Találkoztam boldoguló cigányokkal című művét (1999) követte például Szále Lászlótól a Kitörők (2009), Medgyesi Gabriellától és Garancsi Györgyitől a cigány festőnőket bemutató Színekben oldott életek (2011), de ide sorolhatjuk a rádió Cigányfélóráját vezető Varga Ilona interjúkötetét, a Hanglenyomatokat (2004) s még néhány könyvet - akadnak is közös szereplők. De ez a legszebb kivitelű, és - ezek szerint inkább a szerzők ismertsége, mint a téma okán - már most nagyobb visszhangot kapott, mint a többi együttvéve.

Korniss Péter ugyanazon semleges, szürke háttér elé állította a megszólalókat: szinte mindegyikük mosolyog, arcukon, testtartásukon látszik a magabiztosság, az öntudat, az erő, netán az öröm. A nagyszerű fotók érzékletesen mutatnak meg egy-egy személyiséget - de jobban örülnék, ha otthonukban vagy a munkahelyükön, netán szülőfalujukban, tehát saját közegükben láthatnám őket. Závada Pál kérdezőként a háttérbe húzódik, miközben hozzáértéssel és empátiával rajzolja meg alanyai sorsát, váltogatva a narrációt és az idézeteket. Megismerünk agrármérnököt, néprajzost, orvost, szociális munkást, kőműves vállalkozót, főhadnagyot és művészeket. Megismerhetnénk őket alaposabban is: nagyjából hat flekk jut mindenkire, pedig szívesen olvasnék arról, mit ért el Rézműves Melinda a fiatal bűnelkövetőknek tartott klubfoglalkozásokkal; miért nevezi Jónás Tamás erotikus műfajnak az irodalmat; mire gondol pontosan dr. Szirtesi Zoltán, mikor lumpencigányokról, putricigányokról beszél; és mire Baranyi Béla és Farkas Róbert, amikor a rasszizmus okát csak a cigányokban látja.

A legfontosabb kérdés: hogyan segíthet, segíthet-e egy ilyen könyv? Képes-e tenni az olyan rigmusok ellen, mint a címet ihlető undorító kis remek: "Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, / egy sortűz"? S főleg képes-e a sikeres életek felmutatásával erőt adni azoknak, akik még nem emelkedtek ki a mélyszegénységből - a kötet szereplőinek legtöbbje egyébként, ha nehéz volt is a sorsa, nem onnan indult. E kérdésekre nincsenek biztos válaszaim.

Corvina, 2011, 156 oldal, 3990 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.