The Brown List

Korniss Péter-Závada Pál: Egy sor cigány

Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz, hogy ez a kötet megjelent. Szándéka szerint fontos ügyet szolgál, neves szerzőinek és különlegesen szép küllemének köszönhetően (tervezője Murányi Zsuzsa) talán valóban némi hatékonysággal; ugyanakkor mindannyiunk szégyene, hogy egyáltalán meg kellett jelennie. Mintája egy Amerikában napvilágot látott, immár háromkötetes mű, Timothy Greenfield-Sanders és Elvis Mitchell The Black List című összeállítása. Ez adta az ötletet Török Andrásnak, a sok hasznos ügyet támogató Summa Artium igazgatójának. Az amerikai szerzőpáros sikeres feketéket mutat be, a magyar sikeres cigányokat - hangsúlyozva, hogy hőseik nem kevéssel járultak hozzá szülőhazájuk kultúrájához, és legalább annyira amerikaiak, illetve magyarok, mint a többségi társadalom tagjai, akik black listre, feketelistára száműzik őket.

Az eddigi ismertetésekből kimaradt, pedig fontos: nem ez az első ilyen jellegű hazai munka. Juhász Júlia Találkoztam boldoguló cigányokkal című művét (1999) követte például Szále Lászlótól a Kitörők (2009), Medgyesi Gabriellától és Garancsi Györgyitől a cigány festőnőket bemutató Színekben oldott életek (2011), de ide sorolhatjuk a rádió Cigányfélóráját vezető Varga Ilona interjúkötetét, a Hanglenyomatokat (2004) s még néhány könyvet - akadnak is közös szereplők. De ez a legszebb kivitelű, és - ezek szerint inkább a szerzők ismertsége, mint a téma okán - már most nagyobb visszhangot kapott, mint a többi együttvéve.

Korniss Péter ugyanazon semleges, szürke háttér elé állította a megszólalókat: szinte mindegyikük mosolyog, arcukon, testtartásukon látszik a magabiztosság, az öntudat, az erő, netán az öröm. A nagyszerű fotók érzékletesen mutatnak meg egy-egy személyiséget - de jobban örülnék, ha otthonukban vagy a munkahelyükön, netán szülőfalujukban, tehát saját közegükben láthatnám őket. Závada Pál kérdezőként a háttérbe húzódik, miközben hozzáértéssel és empátiával rajzolja meg alanyai sorsát, váltogatva a narrációt és az idézeteket. Megismerünk agrármérnököt, néprajzost, orvost, szociális munkást, kőműves vállalkozót, főhadnagyot és művészeket. Megismerhetnénk őket alaposabban is: nagyjából hat flekk jut mindenkire, pedig szívesen olvasnék arról, mit ért el Rézműves Melinda a fiatal bűnelkövetőknek tartott klubfoglalkozásokkal; miért nevezi Jónás Tamás erotikus műfajnak az irodalmat; mire gondol pontosan dr. Szirtesi Zoltán, mikor lumpencigányokról, putricigányokról beszél; és mire Baranyi Béla és Farkas Róbert, amikor a rasszizmus okát csak a cigányokban látja.

A legfontosabb kérdés: hogyan segíthet, segíthet-e egy ilyen könyv? Képes-e tenni az olyan rigmusok ellen, mint a címet ihlető undorító kis remek: "Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, / egy sortűz"? S főleg képes-e a sikeres életek felmutatásával erőt adni azoknak, akik még nem emelkedtek ki a mélyszegénységből - a kötet szereplőinek legtöbbje egyébként, ha nehéz volt is a sorsa, nem onnan indult. E kérdésekre nincsenek biztos válaszaim.

Corvina, 2011, 156 oldal, 3990 Ft