Könyv - Fák, bokrok, allegóriák - Guillaume de Lorris - Jean de Meun: Rózsaregény

  • D. Magyari Imre
  • 2009. október 1.

Zene

Végre itt van magyarul is, Rajnavölgyi Géza áldozatos és eléggé nem dicsérhető fordítói munkájának köszönhetően a középkor egyik legnépszerűbb - több mint háromszáz másolata maradt fenn - és legterjedelmesebb műve, a Rózsaregény! A két szerző 21 886 nyolc szótagos, párrímes soron át vezeti el a szerelmes ifjút vágyai tárgyához, miközben Jean de Meun a kor számos kérdéséről is elmondja véleményét. Roppant érdekes, s talán nem csak a magamfajta menthetetlen bölcsész számára, mit is gondolt a szerelemről és a világról röpke hétszáz esztendővel korábban két tizenharmadik századi fickó. Nem ugyanazt.

Végre itt van magyarul is, Rajnavölgyi Géza áldozatos és eléggé nem dicsérhető fordítói munkájának köszönhetően a középkor egyik legnépszerűbb - több mint háromszáz másolata maradt fenn - és legterjedelmesebb műve, a Rózsaregény! A két szerző 21 886 nyolc szótagos, párrímes soron át vezeti el a szerelmes ifjút vágyai tárgyához, miközben Jean de Meun a kor számos kérdéséről is elmondja véleményét. Roppant érdekes, s talán nem csak a magamfajta menthetetlen bölcsész számára, mit is gondolt a szerelemről és a világról röpke hétszáz esztendővel korábban két tizenharmadik századi fickó.

Nem ugyanazt.

A Rózsaregényt Guillaume de Lorris kezdte el 1225-ben. Öt évig írta, de nem jutott a végére - valószínűleg a halál akadályozta meg a befejezésben. A töredéket - a 4061. sortól - Jean de Meun folytatta negyven évvel később (Lorris és Meung-sur-Loire városa is Orléans közelében található).

Guillaume ars amatoriát akar alkotni, mint ókori kollégája, Ovidius: hogyan kell, ha már balgán szerelmesek leszünk belé, egy nő figyelmét, vágyát felkelteni, hogyan kell meghódítani - igen empatikusan még azt is megrajzolja, mi zajlik le a szeretett személyben. A címbeli rózsa természetesen a nő allegorikus-szimbolikus jelképe: "Rózsaregény a könyv neve, / s benn' szerelem művészete." Ovidius nagylelkűen a nőknek is ad tanácsokat, Lorris főleg a férfiakhoz beszél (a nőkhöz a Villon szép fegyverkovácsnéját előlegező Anyó szól Jeannál, elég kiábrándítóan: "Egyszóval minden férfi csal, / lator, mind csak más nőt akar."). Meséje mögött, ahogy Szabics Imre írja az előszóban, a 11-12. században kialakult, a trubadúrköltészetet is meghatározó lovagi-udvari gondolkodásmód és magatartásforma, valamint az udvari szerelem koncepciója rejlik, ami, azt hiszem, ma is nagyban befolyásolja az európai hódítók és hódítottak szokásait, azaz az udvarlást.

Az akkor meglepően egyes szám első személyű történet egy álom elmesélése: egy húszéves fiatalember elszunnyad, s álma szerint öt esztendővel fiatalabban, kamaszként május havában - mikor máskor - gyanútlanul elindul, hogy gyönyörködjék a természetben. Hamarosan egy kőfallal elzárt pompás kertbe jut, a gyönyör kertjébe, ahol fák, bokrok és főleg allegóriák tenyésznek buján, itt van maga a nagybetűs Gyönyör is, kíséretében Öröm, Finomság, Gazdagság, nemkülönben Édes Tekintet. És Szerelemisten (vagyis Cupido - antikvitás és kereszténység békében megfér egymással) a maga nyilaival és nyílvesszőivel, szám szerint tízzel. Guillaume világa irigylésre méltón kerek, pontosan tudni, mi ébreszti a szerelmet (Szépség, Jámborság, Nyíltszívűség, Nyájasság, Jó Modor), s mi keseríti meg. Igaz, a szerelem rajzolása közben ő is megjegyzi: "Itt már tanács nem adható..." De azért ad néhányat. A rózsába beleszerelmesedő ifjút maga Szerelemisten okítja: "Minden nőt tiszteljél s becsülj, / szolgálatot sose kerülj." Még a higiénére is kitér: mossunk kezet, mossunk fogat! S egészen gyakorlatias tanács is akad: "Illő, hogy a jó szerető / legyen folyvást költekező..." Azt sem árt tudni, hogy "jön sok-sok megpróbáltatás, / szeretőknek bú s kínzatás". Az ifjú a csókhoz is nehezen jut el, utána pedig Féltékenység egyenesen várat emel a rózsa köré.

Jean de Meun folytatásának végén a rózsa, mint erről egy meglepően merész leírásból megnyugtatóan értesülünk, teljes egészében, utolsó szirmáig az ifjúé lesz - de addig még van tizennyolcezer sor! Ebből igen sok a szerző filozófiai és politikai érdeklődését bizonyítja. Guillaume-ot csak a szerelem (a Szerelem) érdekelte, Jeant a világ egésze. A cselekmény lelassul, szinte leáll (bár a várat azért meg kell ostromoltatni), az allegóriák, Értelem, Barát, Hamis Kép, Természet hosszan elmélkednek az időről, az örökkévalóságról, a gazdagságról, az eleve elrendelésről, de szó esik a kolduló rendekről is. Csupa olyasmiről, ami a kor gondolkodó embereit izgatta (ez a mű népszerűségének egyik oka). A férfiak és nők közti kapcsolat rajza - elég elolvasnunk a féltékeny férj különösen eleven bemutatását - igencsak messze van az udvari szerelem idealizmusától. Ilyen sarkos kijelentéseket olvasunk: "Csak nyerni vágynak mind a nők, / mert habzsolásra éhezők". Christine de Pisan még száz év múlva sem rest nőellenességgel vádolni Jeant, ez gerjeszti az első komoly vitát a francia irodalomban. Jeannál a szerelemnek is filozófiai alapja van: a cél nem a szerelem maga, hanem egy isteni parancs teljesítése, a faj fenntartása.

A fordítás végig gördülékeny, lendületes, élvezetes, Rajnavölgyi Géza az utolsó sorig bírja erővel és fantáziával. Nem akármilyen tett az övé: valaki, akinek a fordítás nem is szakmája, minisztériumi tisztviselőként dolgozik, a hetvenhez közel belevág egy ilyen nagy, viszont semmi világi dicsőséggel nem kecsegtető feladatba, s öt év munka után leteszi az asztalra a világirodalom egy fontos alkotásának magyar változatát (még tanulmányt is írt róla, ami a győri Műhely idei 4. számában jelent meg). Nagyobb figyelmet érdemelne - de Prileszky Csilla teljes Ezeregyéjszaka-, vagy Jancsó Júlia Proust-átültetését is alig vettük észre.

Fordította Rajnavölgyi Géza. Eötvös József Kiadó, 2009, 520 oldal, 6700 Ft

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.