Könyv - Fesztelen könnyedség - Baldassare Castiglione: Az udvari ember

  • D. Magyari Imre
  • 2009.04.16 00:00

Zene

Az udvari(as)ságról (cortesia) szóló remekmű egy nagyon is udvariatlan cselekedetnek - magyarán hatalmas pofátlanságnak (sfacciataggine) - köszönheti végső formáját. Castiglione harmincöt éves kora, 1513 táján kezdte el írni könyvét, amit nem adott azonnal nyomdába, pepecselt vele, többször is átdolgozta. Annyi hiúság azért volt benne, hogy másolatokat készíttessen, s ezeket megmutassa néhány ismerősének, barátjának. Pescara márkinéjának, Vittoria Colonnának is adott egyet. Vittoria pedig minden lelki nagysága dacára a kézirat jó részét lemásoltatta, s Nápolyban néhányan e másolat megjelentetésére készültek. "E veszélytől megrémülve úgy döntöttem, hogy kijavítom a könyvben legalább azt, amit az idő rövidsége lehetővé tesz, és én magam megjelentetem..." Így látott napvilágot Az udvari ember 1528 tavaszán, Velencében.

Az udvari(as)ságról (cortesia) szóló remekmű egy nagyon is udvariatlan cselekedetnek - magyarán hatalmas pofátlanságnak (sfacciataggine) - köszönheti végső formáját.

Castiglione harmincöt éves kora, 1513 táján kezdte el írni könyvét, amit nem adott azonnal nyomdába, pepecselt vele, többször is átdolgozta. Annyi hiúság azért volt benne, hogy másolatokat készíttessen, s ezeket megmutassa néhány ismerősének, barátjának. Pescara márkinéjának, Vittoria Colonnának is adott egyet. Vittoria pedig minden lelki nagysága dacára a kézirat jó részét lemásoltatta, s Nápolyban néhányan e másolat megjelentetésére készültek. "E veszélytől megrémülve úgy döntöttem, hogy kijavítom a könyvben legalább azt, amit az idő rövidsége lehetővé tesz, és én magam megjelentetem..." Így látott napvilágot Az udvari ember 1528 tavaszán, Velencében.

Castiglione VII. Kelemen pápa nunciusaként már 1525 februárja óta Spanyolországban van, V. Károly udvarában. A történelmi helyzet nem épp a legkedvezőbb: a pápa és a császár harcban áll egymással, Károly zsoldosai az előző évben, 1527-ben dúlták fel és fosztogatták hónapokon át Rómát, Kelemen az Angyalvárba kényszerült menekülni. Ki tudja, ha Vittoria Colonna nem adja ki kezéből a példányt, befejezi-e remekét Castiglione? Aki egyébként az Ajánlásban egyetlen rossz szóval sem illeti a márkinét, annyit ír csupán, hogy tette "nem kis bosszúsággal" töltötte el. Rögtön az első sorokban példáját adja, hogy nem csupán ír az udvari emberről, ő maga is ízig-vérig az.

Baldassare Castiglione 1478-ban született a Mantova melletti Casaticóban. Előkelő családja Milánóba küldte tanulni, Ludovico Sforza udvarába. 1499-ben Mantovában, Francesco Gonzaga fényes kastélyában kezdte meg az udvari szolgálatot, amit, egyre nagyobb elismertségtől és tisztelettől övezve, különböző helyeken haláláig folytatott. Rómában Michelangelo és Raffaello fogadta barátságába, az utóbbi a portréját is megfestette. Eredményesen teljesített számos diplomáciai küldetést is. Castiglione hadjáratokban is részt vett, de aligha ez lehetett kedvenc időtöltése. Literátus ember volt, szívesen levelezett, sőt verseket is írt - 1513 körül pedig belefogott Az udvari emberbe. Még 1504-ben lépett az urbinói fejedelem, Guidubaldo Montefeltro szolgálatába. A fejedelem halála, az udvarban élőknek és a velük folytatott élvezetes beszélgetéseknek az emléke ösztönzik írásra. A mű négy könyve négy, késő este kezdődő, hajnalba nyúló, formájával Platón és Cicero előtt hódoló beszélgetés: ma is sugárzik belőlük a bensőséges hangulat.

Néha tán kissé távolinak, elvontnak érezhetjük a vitákat. De végül is a helyes viselkedésről van itt (többek közt) szó, természetesen nem a "tudni illik, hogy mi illik", hanem az etika, a filozófia szintjén - s igazán nem mondhatjuk, hogy ez a téma idejétmúlt. Castiglione műve hamar alapmű lett, és fénye nem fakul. Ennek okát már Torquato Tasso megállapította, napjaink tudósa pedig csak megerősítheti őt - Vígh Évát, a fordítót, az alapos jegyzetek és a nagyszerű utószó íróját, egyetemi tanárt idézzük: "...az antik civilitas, a kora középkorban fénykorát élő lovagság és a reneszánsz korban kiteljesedő udvar intézménye érlelték azt a civilizációs folyamatot, amely Az udvari ember négy könyvében teljesedik ki, és vált a modern ember ideáljának megteremtését célzó kézikönyvvé." Később hozzáteszi, teljes joggal, hogy a mű "egyfajta időtlen modellt közvetít".

Az első könyv alapvetően azt az "egyetemes szabályt" keresi és találja meg, amelynek révén az udvari ember mindig képes a körülményekhez alkalmazkodni, sőt kellemesnek mutatkozni és sikert elérni. Ez a szabály a (legalábbis látszatra) fesztelen könnyedség, a sprezzatura követelménye, ebből ered a kellem, a grazia, melyekhez pozitív kategóriaként még a józan ítélőképesség, a bon giudicio társul. Ezek segítségével kerülhető el a modorosság, az affettazione. Sok erényt követelnek még a beszélők, de ezek a legfontosabbak.

Egy lehetséges, ma készülő ötödik könyvben arról lehetne a leginkább beszélni, miért is nem váltak általánossá a könyvben emlegetett erények, főleg, hogy a viselkedéskultúra legalapvetőbb szabályait a 19. század második fele óta intézményesen is tanítják. Vajon Castiglione mit gondolt, amikor Madridban hírét vette a sacco di Romának, Róma említett, 1527-es kifosztásának? Az ajánlásban mindenesetre kimondja, hogy a sors az erény ellensége. Hozzátehetjük: és nem is akar mindenki olyan nagyon erényes lenni. 1513-ban másvalaki is belefogott egy ideális portré megrajzolásába: a címe A fejedelem, a szerző Niccol˜ Machiavelli. Kicsit máshogy képzeli a sikerhez vezető utat: mindent lehet, a siker mindent igazol. És mintha inkább ő lenne a "nyerő".

A művet Vígh Éva fordította újra, azzal a hozzáértéssel, odaadással és lelkesedéssel, amit az általa szerkesztett, Az udvari élet művészete Itáliában című kiadványban (Balassi, 2004) is megtapasztalhattunk. Mindazonáltal a magyar szöveget még lehetett volna finomítani, ahogy a különben szép könyv apróbb helyesírási és egyéb hibáit is korrigálhatta volna valaki, netán felfigyelve olyan zavaró apróságra is, hogy egyes mondatok más-más fordításban szerepelnek a főszövegben és az utószóban. Örömünk persze így is teljes: az európai irodalom egyik alapművét vehetjük kézbe. Fesztelen könnyedséggel.

Fordította: Vígh Éva. Mundus, 2008, 344 oldal, ármegjelölés nélkül

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában.