F. D. J.

  • F. D. J.

F. D. J. cikkei

Che Sudaka: 10

  • F. D. J.
Tízéves a Che Sudaka - erre utal új lemezének a címe -, és ha már ilyen szép kerek, érdemes mérlegre tenni. Már csak azért is, mert a Che Sudaka tíz éve egyszersmind Barcelona és a latin skahullám utóbbi tíz évéről is szól - mondjuk arról, hogy a legjobb időben a legjobb helyen alakult meg ez az argentin és kolumbiai bevándorlókból összeálló csapat.

koncert - TRABANT

  • F. D. J.
A Trabant zenekar elválaszthatatlan a nyolcvanas évek hazai undergroundjának mozgalmától, de abban a szubkultúrában annyira bensőséges volt, hogy valami egészen sajátos, misztikus fény vette körül. Alig-alig voltak koncertjei - és azok is elég szörnyű körülmények között -, mégis úgy ragyogott, ahogy a halhatatlan szívügyek szoktak: magyarázat és ellenállás nélkül.

Lemez: Szinte minden (Ray)

  • F. D. J.
Nem láttam az életérõl készült - s most két Oscart is leakasztó - életrajzi filmet, így nem tudom megítélni, hogy a Ray számainak mekkora súlyuk volt Ray Charles sorsában. Az viszont simán leírható: Ray Charles karriertörténetét megbízhatóan - szinte valamenynyi jelentõsebb állomását érintve - követi ez a válogatás, melyhez õ maga szemezgette ki a dalok egyikét-másikát.

Lemez: "Ugyanaz a lemez" (The Rough Guide to Astor Piazzolla)

  • F. D. J.
Astor Piazzolla több mint negyven albumot készített a haláláig, de '92 óta is jelen van. Feldolgozta Gidon Kremer, Daniel Barenboim, Grace Jones és a Gotan Project - elérhetõ a "jobb helyeken" és a diszkókban. A fanatikusokat a kiadatlan felvételei tartják lázban, az óvatosabb (vagy kezdõ) duhajoknak válogatásokat gyúrnak belõle.

Kő kövön (Világzenei Vándorfesztivál)

  • F. D. J.
Túl vagyunk rajta. Négy hét alatt négy world music-fesztivál, ez ugye nem hangzik rosszul. A WOMUFE-val induló, majd a Zene Ünnepével folytatódó sorozat a Kaláka-dzsemböri után a Világzenei Vándorfesztivállal tért nyugovóra. Ha beszorzom, minimum tizenötezer tuti rajongó. Már csak a rádiót kell bevenni, és a lemezboltokba állítani pár fegyverest - lesz itt még világzenei élet, akárki meglássa.

Magasról dobbantott (Szelevényi Ákos: Omeko; Imafa)

  • F. D. J.
A napokban felhívtam Szelevényi Ákost. Jó passzban volt. Új recepteket talált, az dobta fel. Megismerni egy új ízt, és megtalálni, akivel osztozkodni lehet rajta - az efféle minőségekből merít az ő szaxofonja. "Zene ugyanis nem jön zenéből. Elsősorban emberek vagyunk, s csak azután zenészek, újságírók..." - miként egy korábbi interjúban (MaNcs, 1995. február 23.) mondta.

Figyelni, és ez (Hortobágyi, Korai Öröm, Másfél, Quimby)

  • F. D. J.
A rockzenében az olyan fogalmak,mint az "alternatív" vagy a "független" ma már nem feltétlenül jelentenek értékrendet vagy viszonyítási pontot. Van egy tucat zenekar, amelyre figyelni kell, és ez jó. Bármiféle stílus, bármiféle kiadó - maradjunk ennyiben: nem a "mieink" szokták felkavarni a MAHASZ-listákat. Még ha most lökött is rajtuk a karácsony.

A csapás iránya (Crossroads)

  • F. D. J.
Egyágyas, független kiadó a Crossroads, de most nyáron több kazettát adott ki, mint amennyit a multik szoktak egy év alatt. Még annál is többet, vagy kétszer, amennyihez a magam módján kedvet kaptam. A béke kedvéért (majdnem) betűrendben haladok.

Vissza a Szigetre

  • F. D. J.
Az volt a benyomásom, a Pepsi Sziget elvesztette az ártatlanságát az ötödik születésnapjára. Nem történt erőszak, rossz útra sem tévedt, mégis. Alighanem törvényszerű, hogy így alakult.

A Sziget

  • F. D. J.
Híreket mondunk. Augusztus 14-én elkezdődik a (tavalytól) Pepsi fedőnevű diákszigetelés. Ha némi késéssel is, de egészen tökös kis program rázódott össze, attól félek, ki kell majd néznem mindennap. Mindössze a P. Mobil mondta le, ám lesz helyette László Tolcsvay. (Deák Bill is lesz, hm, szintén a Nagyszínpadon; de azért majd kitalál valami idegen zenei érdeket a Demokrata.) Szóval annyira jó lesz nekünk, hogy egy kicsit rossz: addig kavart David Bowie és a Prodigy, míg a költségvetés kibillent az (amúgy szokásosan veszteséges) egyensúlyából, a napijegyek árát fel kellett turbózni (ezerről) ezerkettőre. Ez most már majdnem eléri egy generál koncertjegy egyharmadát, brrr.

Határtalan triphop (DJ Krush, Gus Gus)

  • F. D. J.
A kilencvenes évek kezdetén, amikor a Massive Attack és a Portishead megismertette velünk a triphop fogalmát, a hip-hop e pszichedelikus mutánsához Bristol társítása kívánkozott. Ez így teljesen kézenfekvőnek is tűnt: túl azon, hogy itt működtek az említettek, a város jelentős színes bőrű lakossággal, továbbá masszív tánczenei hagyománnyal rendelkezett. Egy az egyben venni át az irányzat alapját képező hip-hopot, az a jellemző gettófíling nélkül aligha működött volna a fehérek között, de így, átszőve a reneszánszát élő trippel, jókorát ütött. Aztán újabb és újabb triphopauták kezdtek keringeni, s noha Tricky továbbra is tartotta a bristoli frontot, mire a tavalyi kedvenc Morcheeba felbukkant Londonban, már rég beleszoktunk, hogy közben Los Angeles, New York vagy éppen Tokió lett a kilövőhely.

Kövess minket: