A napokban felhívtam Szelevényi Ákost. Jó passzban volt. Új recepteket talált, az dobta fel. Megismerni egy új ízt, és megtalálni, akivel osztozkodni lehet rajta - az efféle minőségekből merít az ő szaxofonja. "Zene ugyanis nem jön zenéből. Elsősorban emberek vagyunk, s csak azután zenészek, újságírók..." - miként egy korábbi interjúban (MaNcs, 1995. február 23.) mondta.
Bizonyára emlékszünk még: Szelevényi Ákos 1986-ban, húszévesen hagyta el Magyarországot, azóta Párizsban él. Jobbára fizikai munkából tartotta fenn magát, közben sztenderdekkel járta a klubokat, beszállt egy zenés színházi csoportba, majd zenekart alapított. ´95 elején, amikor újra Magyarországon játszott, már túl volt a második CD-jén. De hogy a magyar népzenétől ihletett dzsesszel befuthatna, abban nem hitt. Ugyan nem is foglalkoztatta, azt hiszem.
Aztán történt, hogy a zenekara ´96-ban befészkelődött az atmoszféráról elnevezett klubba. Ott jött össze a Noir Désir énekesével, Bertranddal, aki olyan ajánlatott tett, hogy maga is majd´ megbánta: mi lenne, ha együtt indulnának turnéra. Franciaország felkapott rockzenekara előtt ez az akusztikus etno-free - azért kellett egy kis bátorság... De tökre bejött, sőt. Szelevényi fújt a Noir Désir 666 667 Club, Bertrand pedig énekelt (na jó, hangokat adott ki) Szelevényi - innentől: Akosh S. - Imafa című lemezén. Mely most jött ki, az Omeko című koncertalbummal párban. Komolyan mondom. Franciaországban, multinál, egyszerre két dzsesszlemez, élből magyar kísérőszövegekkel, magyarországi képekkel. (Csak a nevet kell egy kicsit gyakorolni: Akosh S.)
Az Imafán egy ír pasas, bizonyos Bob Coke is közreműködött - mesélte Akosh Szelevényi -, ő azóta tag lett, így, ha jól számolom, öten vannak már. Michéle Véronique: hegedű, Bernard Malandain: bőgő, Philippe Foch: dob, plusz ez a Bob saroddal, kalimbával, perkával. És azt hiszem, nem kevésbé fontos: Ákos élettársa kisbabát vár.
Jó passzban van, mondom. Lesz kivel megosztania, csak sikerüljön az a recept. Amúgy most elvannak a zenélésből, bár nem várja, hogy ezután is így legyen. Ami pedig az Omekót illeti, az egy japán szó, szeretetet jelent, de a vad szexuális vágy is benne van.
Hát így. Kérdeztem még a kinti magyarokról. - A Zombori Attilával találkozott nemrég, tavaly pedig felmerült, hogy a Lantos Ivánnal (Zombori és Lantos a Kolindából emigrált húsz évvel ezelőtt) összehoznak egy zenekart. Felmerült. A Magyarországon történteket a lemezeken keresztül követi, bár főleg azokat hallgatja, akiket régebben is: a Muzsikást, Drescht, Szabadost. Jó volna Magyarországon játszani megint. Talán az Õszi Fesztiválra sikerül.
Talán.
Addig pedig kérném szépen megismerni ezt a két új - nálunk is hozzáférhető - S. Ákos-lemezt. Szelevényi magasról dobbantott, és magasra száll. Ereje van, íze van, tisztessége van - afféle minőség, amelyből meríteni, amin osztozkodni kell.
F. D. J.
